Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

6.rész

,,-Srácok. Nekem el kell mennem. De majd jövök- vettem el a kocsi kulcsom a púltról."
-Ki volt az?-kérdezte Enzo.
-Rebekah. Nagyon félt. Szerintem baj van de most sietek-köszöntem el, de Enzo utánam jött.
-Nem engedlek el egyedül. Veled megyek-szállt be az autóba. Azonnal elindultam, a sebesség korlátozással nem is foglalkozva így legalább hamar odaértem. A házat megkerülve az erdő felé indultam, de ekkor Enzo elém tette a kezét. El is felejtettem a jó hallásukat.
-Ne,várj. Hallok valamit-nézett körbe.-Elég messze vannak de gyere elviszlek-kapott fel az ölébe és 2 másodperc alatt már ott is voltunk. Mikor letett én egyből körbe néztem és akkor láttam meg a fa tövében kuporgó lányt.
-Itt vagyok-öleltem át Rebekat. Remegett szegény. Egy reccsenést hallottam és tompa puffanás követte. Egyből hátra néztem. Enzo ott feküdt a levelek között a férfi egy fehér tölgyfa karót húzott elő a zsebéből.
-Menj onnan kislány. Nekem csak a vámpír kell-mosolygott.
-Nem-ekkor már elég ideges voltam. Felismertem a karót. Ez az amivel az ősieket meg lehet ölni. Nem akartam hogy baja essen ezért nem mozdultam. Majd támadt egy ötletem. Egy lépést tettem oldalra.
-Okos kislány-nevetett. Majd megindult Beka felé. Mikor már emelte a kezét, elé ugrottam és így nem őt, hanem engem szúrt meg. Szerencsére csak a hasamat érte el de azt jó mélyen.
-Fuss-szóltam neki. Ő el is tűnt, a másik vámpír pedig rám nézett.
-Miért véded őket? Hisz szörnyetegek. Nézd meg itt hagyott meghalni-nevetett gúnyosan. Hirtelen ellöktem magamtól de a tört nem tudtam kihúzni ezért igen fájdalmas volt a mozgás. A fához szorított és beleharapott a nyakamba. Nagyon fájt ahogy éles fogai bőrömbe fúródtak. Mikor már feladtam volna valaki kitépte a szívét és ellökte tőlem. Éreztem ahogy a fogai felszakítják a bőröm. Én a fának dőltem és csukott szemmel vártam. Amint kinyitottam, őt pillantottam meg. Ha valakire rá pont nem számítottam.
-Klaus-suttogtam. Nem hittem a szememnek.
-Jól vagy?-guggolt le hozzám. Hangja lágyan csengett és egy perc alatt megnyugodtam.
-Igen. Rebekah jól van? Ugye nincs baja?-aggódtam, ő meg csak elmosolyodott.
-Most magad miatt kéne aggódnod-ekkor jelent meg Elijah.-Kol haza vitte Rebekaht. Úristen te még élsz?-nézett rám döbbenten. Tény és való nem voltam valami jól főleg úgy hogy majdnem átszúrtak egy karóval.
-Igen-mosolyodtam el halványan. Majd kiszedtem nagy nehezen, ők csak néztek.
-Te aztán egy erős lány vagy-mondta Klaus. Én addig oda másztam Enzohoz. Még dobogott a szíve.-Ő Enzo ugye?-kérdezte de mintha a hangjában ott bujkált volna a féltékenység.
-Igen a másik bátyám. Ezt eddig senkinek nem mondtam el. Ugye rendbe jön?-néztem fel rájuk.
-Ő igen de te?-aggódott Elijah.-Gyere beviszlek a kórházba-tett felém egy lépést.
-Nem megyek sehova. Majd meggyógyulok-makacsoltam meg magam.
-Jó de akkor legalább had vigyelek haza. Rá majd Klaus vigyázni fog. Aztán Kol meg rád én pedig vissza jövök és őt is haza visszük. Megígérem-nyújtotta felém a kezét amit el is fogadtam. Miután felsegített elindultam egyedül. Ő utánam sietett és így szólt, azután hogy felkapott az ölébe.-Nem is gondoltam volna hogy te ilyen erős lány vagy. Csodálom kitartásod-hangja őszinte volt.
-Sok mindenről nem is tudtok még. De majd egyszer elmesélem-ekkor értünk az ajtó elé. Kol egyből ki is nyitotta. Én már azt hittem hogy majd letesz, de nem így történt. A fiú annyira aggódott hogy felkapott és bevitt a nappaliba.
-Vissza megyek Enzoért -mondta Elijah és azzal el is tűnt. Az ajtó nagy hanggal csapódott be utána.
-Jól vagy?-nézett rám mindkét testvér aggódó tekintettel. Én csak halvány mosollyal bólintottam egyet.
-Le kell fertőtleníteni a sebeidet. Húzd egy kicsit fel a pólódat, én addig idehozom az elsősegély dobozt-mondta és el is indult az emeletre.
-Köszönöm. Nagyon hálás vagyok-ölelt meg Rebekah.