Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

20.rész

,,Óvatosan a kezét az arcomra tette és lassan közelebb hajolt. Nagy meglepetésére átkaroltam a nyakát." 
Már majdnem megcsókolt, de ekkor kopogtak. Ő pedig hirtelen felállt. Nyílt az ajtó és Kol volt az.
-Bocsánat. Csak valaki keres Klaus-ekkor az említett kisietett az ajtón.-Na mi van csajszi?-mosolygott rám, mit sem sejtve.
-Semmi. Mi lenne?-kérdeztem mikor leült az ágy szélére.
-Látom történt valami-kacsintott. Én csak megráztam a fejem.
-Majdnem megcsókolt. Meg elvileg elmegyünk vacsorázni. Mostanában furcsa. Miért ment el?-tettem fel azt a kérdést, ami már régóta nem hagy nyugodni.
-Azt hitte hogy úgy jobb lesz, de nem úgy néz ki. De ugye ami köztünk történt az csak mágia volt? Mert én nem akarlak megbántani, de nem úgy érzek mintha szerelmes lennék beléd hanem mint testvér-makogott a srác.
-Nyugi Kol. Én is csak úgy gondolok rád. Felejtsük el. Mit szólsz hozzá?-kérdeztem.
-Uh oké. Most nagyon megkönnyebbültem-sóhajtott.-Nincs kedved lejönni?-biccentett az ajtó felé.
-Hát oké. Menjünk-ültem fel úgy hogy a lábaimat letettem a padlóra. Ott állt velem szembe és éppen felém nyújtotta a kezét. El is fogadtam majd miután sikerült felállni, el engedtem a kezét és egyedül sétálgattam.
-Ügyi vagy. A lépcsőn is letudsz jönni?-kérdezte a tálcát felvéve.
-Igen-bólintottam. Majd ő ment elől én pedig mögötte. Szépen lassan, de leértem. Éppen a nappali felé indultam amikor drága Enzo futott felém.
-Segíts!-kiáltozott.-Meg akar ölni az asszony-mutatott a vállam felett Rebekahra.
-Mit tett?-nevettem fel.
-Nézd meg-fordult meg. A fekete cicanacián egy nagy lisztes tenyérlenyomat volt.
-Enzo-nevettem majd beleütöttem a vállába.
-Na jól van az erőd vissza tért-nevetett ő is, miközben a karját dörzsölgette.
-Hehe. Nagyon vicces. Azt hittem már felnőttél-ráztam a fejem majd leültem a kanapéra. Ők is csatlakoztak, de egy idő után már nem bírtam.
-Beszélhetnénk?-fordultam bátyám felé miközben a teraszra mutattam.
-Aha-indultunk el.Ott kint nem a teraszon álltunk hanem lementünk a lépcsőn.-Gyere ide-húzott le maga mellé a fűre.-Miről akartál dumálni?-támaszkodott meg a háta mögött a kezével.
-Hát...Miről maradtam le-majd láttam azt az értetlen arcot.-Bekával-tettem hozzá.
-Jah-sóhajtott.-Semmi...Vagyis én többet érzek iránta de szerintem ő nem így néz rám-hajtotta le a fejét.
-Figyu bátyó. Láttam hogy néz rád. És te is rá. Hívd el randizni. Vagy először csak a Grillbe egy kávéra. Értékelni fogja-biztattam tanácstalan bátyám.
-És veled mi lesz?-most rajtam volt a sor, hogy értetlen fejet vágjak.
-Most ne foglalkozz velem. Neked is kijár a boldogság-simítottam meg a karját.
-Klaussal mi van?-kérdezte a szemembe nézve.-Már mint hallottam mindent csak hogy ott bent mit érzel-magyarázott.
 -Hűha-mondtam.-Veszélyes vizekre eveztünk-nevettünk fel mindketten.-De amúgy nem tudom. Ha hozzám ér bizsereg a bőröm. Olyan furcsán jó érzés ha a közelemben van. Eddig sose volt ilyen. Ez most más-mosolyodtam el.
-Tipikus ,,pillangók röpködnek a gyomromba" nézésed van-mosolyodott el ő is. Ezek után még sokáig beszélgettünk. Rávettem hogy hívja el Rebekhát randira. Éppen egy régi emléken szórakoztunk mire hirtelen komorabb lett.
-Mi a baj?-néztem rá.
-Hányadika van?-pattant fel.
-Nem tudom, de ez miért olyan fontos neked?-indultam el utána a házba. Beérve mindenki ránk nézett a nappaliba.
-Hányadika van? Valaki meg tudja mondani?-idegeskedett.
-Május 30.-a. Miért?-Nézett fel az újságból Elijah.
-Ja semmi csak úgy-mondta.-Rebekah, Denisz-fordult feléjük.-Tudnátok segíteni egy kicsit nekem? De ahoz haza kéne menni-magyarázta, miközben nagyon mutogatott.
-Ahaaa-húzta el az ,,a" betűt Beka és már az ajtóban volt a két fiúval.-Majd jövünk valamikor-intett. Ezután ott maradtam két fiúval.
-Jézusom. Már ennyi az idő?-néztem az órára ami délután ötöt mutatott. 
-Miért? Neked is valami titkos programod van, mint nekik?-kérdezte Kol nagy mosollyal.
-Dehogyis Csak a vacsora miatt kérdeztem. Nem vagytok éhesek?-néztem a két fiúra, mivel Klaus szinte eltűnt. És éppen ebben a pillanatban lépett be.

Felém indult majd amikor már ott állt előttem, vettem észre hogy a másik két fiú minket nézett. Egyik kezével a derekamat fogta meg a másikkal pedig combomat, én átkaroltam a nyakát, ő pedig hátradöntött és óvatosan megcsókolt.
-Na erre vártam már mióta-jelentette ki Kol. Majd miután elváltunk egymástól és két lábon álltam álltam a földön, megint feltettem a kérdést.
-Na akkor főzzek, süssek valamit vagy nem kell?-néztem rájuk.
-Én csak reménykedtem hogy lassan már bevallja az érzéseit mind a kettő-sóhajtott Elijah az újság mögül.

Ezek után vajon minden happy lesz? Vagy belép valaki egy váratlan hírrel?