,,-Sajnálom, de nem tehetem- fordult el tőlem. Hátat fordított nekem.
-Mi az hogy nem?-keltem ki magamból.-Mikor érdekelte a Nagy Niklaus Mikaelsont bárki vagy bármi? Te nem ugyan az vagy mint régen.
-Miért? Mert megváltoztam? Vagy mert te megválto...
,,-Megteszek minden tőlem telhetőt-töröltem le egy könnyet, majd ő távozott is.-Ég veled-suttogtam, amit szerintem, nem hallott meg, mert akkor már nem volt ott." Lehunytam a szemem és és folytattam a meditációt. Feltöltöttem energiával. Mikor már befejeztem és kinyitottam a szemem, hirtelen mintha mozgást láttam volna magam mellett. Odakaptam a tekintetem, de nem volt ott semmi. Furcsa, pedig tényleg olyan mintha lenne itt még valaki. Varázsoltam gyertyákat és meg is gyújtottam őket. Egy mély levegővétel után neki láttam. Elkezdtem mondani a varázsigét, eközben pedig a kezem Kol teste fölött tartottam. Az orromból és a szememből is folyni kezdett a vér. Éreztem ahogy elhagy az erő és az átáramlik a fiú testébe, akinek kezdtek eltűnni az erek a testéről. Hirtelen kipattant a szeme. Ekkor abbahagytam. -Kol-örültem meg hogy élve látom őt. Majd egyre rosszabbul éreztem magam. Elkezdtem vért köhögni és a szemem is vérzett még. -Mi a baj?-ült fel és megölelt. De rövid időn belül el is húzódott tőlem hogy hátha a friss levegő segít egy kicsit, de nem. -Az ősök-köhögtem.-Így büntetnek amiért visszahoztalak-ekkor egy olyan személy jelent meg mellettem akire nem számítottam. Megölelte testvérét majd felém fordult. -Minden oké?-kérdezte kedvesen, de mégis aggodalommal teli hangon én pedig bólintottam egyet mert nem nagyon kaptam levegőt.-Pedig nem úgy néz ki-rázta meg a fejét. -Vidd haza Kol. Szüksége van a családjára Klaus-néztem fel könnyes szemmel a férfire. Megrázta a fejét majd felkapott az ölébe és kivitt a kocsijához. Kol jött utánunk. Ő vezetett, a hibrid pedig beült mellém hátra. Egyre jobban fájt minden lélegzet vétel. -Klaus nem fogunk időben haza érni-nézett idegesen a visszapillantóból ránk. A mellettem ülő csak felharapta a csuklóját és elém tolta. Felnéztem rá, ő is idegesen kémlelt engem. De láttam hogy félt. -A bátyáim meg fognak ölni ezért ha megtudják-nyögtem ki nagy nehezen. -Nem érdekel. Csak az a lényeg hogy jobban legyél-simította meg az arcom, majd ismét megpillantottam kezét. Óvatosan a számhoz emeltem és inni kezdtem a vérét. Kicsit jobban éreztem magam. Eltoltam a csuklóját. Hirtelen éles fájdalom hasított a mellkasomba. Elfordultam tőle és odakaptam minkét kezem. -Rosszabb mint volt. Nem bírom, nagyon fáj-megragadtam drága barátom kezét és odahúztam magamhoz, megcsókoltam, mintha ez lenne az utolsó.-Kérlek. Csinálj valamit-könnyeztem a fájdalomtól. -Nem tudok semmit. Sajnálom Tündérem-nézett le rám tanácstalanul. Már pusztán attól ahogy látta a fájdalmaim, ő is szenvedett legbelül. Ekkor beértünk New Orleans utcáira. Már távolról láttam a Mikaelson házat. Kol leparkolt előtte, Klaus pedig az ölébe vett és bevitt az épületbe. -Úr isten!-kapták a lányok a szájuk elé a kezüket amint meglátták Kolt. Már Freya is itt volt. Egyből mindenki megölelgette őt, én pedig már a kanapén feküdtem. Klaus azonnal hozott nekem párnát meg takarót. Davina térdelt le mellém. -Mondtam hogy visszahozom-mosolyogtam rá fájdalmasan. Egy-két könnycsepp gördült le az arcán.-Értetek tettem. Vigyázzatok egymásra, és te-fogtam meg barátnőm kezét.-Védd meg őket helyettem is-majd minden elsötétült, hirtelen megint ott voltam de most láttam ahogy a testem ott fekszik a kanapén. Klaus egyenesen össze volt törve. Csak nehogy kikapcsoljon. - Ez mind az én hibám-ütött bele a falba Kol, aminek ott is maradt a nyoma.-Olyan hülye vagy Anna! Minek hoztál vissza?-Davina megölelte és próbálta lenyugtatni.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Klaus csak üveges tekintettel nézett maga elé. Ekkor egy idegen hang szólalt meg mellettem. Oldalra pillantva láttam meg...
Vajon kit látott a lány? Vissza jut az élők közé? Hogy reagálják le az elvesztését a szeretei?
