,,-Sajnálom, de nem tehetem- fordult el tőlem. Hátat fordított nekem.
-Mi az hogy nem?-keltem ki magamból.-Mikor érdekelte a Nagy Niklaus Mikaelsont bárki vagy bármi? Te nem ugyan az vagy mint régen.
-Miért? Mert megváltoztam? Vagy mert te megválto...
,,-Megteszek minden tőlem telhetőt-töröltem le egy könnyet, majd ő távozott is.-Ég veled-suttogtam, amit szerintem, nem hallott meg, mert akkor már nem volt ott." Lehunytam a szemem és és folytattam a meditációt. Feltöltöttem energiával. Mikor már befejeztem és kinyitottam a szemem, hirtelen mintha mozgást láttam volna magam mellett. Odakaptam a tekintetem, de nem volt ott semmi. Furcsa, pedig tényleg olyan mintha lenne itt még valaki. Varázsoltam gyertyákat és meg is gyújtottam őket. Egy mély levegővétel után neki láttam. Elkezdtem mondani a varázsigét, eközben pedig a kezem Kol teste fölött tartottam. Az orromból és a szememből is folyni kezdett a vér. Éreztem ahogy elhagy az erő és az átáramlik a fiú testébe, akinek kezdtek eltűnni az erek a testéről. Hirtelen kipattant a szeme. Ekkor abbahagytam. -Kol-örültem meg hogy élve látom őt. Majd egyre rosszabbul éreztem magam. Elkezdtem vért köhögni és a szemem is vérzett még. -Mi a baj?-ült fel és megölelt. De rövid időn belül el is húzódott tőlem hogy hátha a friss levegő segít egy kicsit, de nem. -Az ősök-köhögtem.-Így büntetnek amiért visszahoztalak-ekkor egy olyan személy jelent meg mellettem akire nem számítottam. Megölelte testvérét majd felém fordult. -Minden oké?-kérdezte kedvesen, de mégis aggodalommal teli hangon én pedig bólintottam egyet mert nem nagyon kaptam levegőt.-Pedig nem úgy néz ki-rázta meg a fejét. -Vidd haza Kol. Szüksége van a családjára Klaus-néztem fel könnyes szemmel a férfire. Megrázta a fejét majd felkapott az ölébe és kivitt a kocsijához. Kol jött utánunk. Ő vezetett, a hibrid pedig beült mellém hátra. Egyre jobban fájt minden lélegzet vétel. -Klaus nem fogunk időben haza érni-nézett idegesen a visszapillantóból ránk. A mellettem ülő csak felharapta a csuklóját és elém tolta. Felnéztem rá, ő is idegesen kémlelt engem. De láttam hogy félt. -A bátyáim meg fognak ölni ezért ha megtudják-nyögtem ki nagy nehezen. -Nem érdekel. Csak az a lényeg hogy jobban legyél-simította meg az arcom, majd ismét megpillantottam kezét. Óvatosan a számhoz emeltem és inni kezdtem a vérét. Kicsit jobban éreztem magam. Eltoltam a csuklóját. Hirtelen éles fájdalom hasított a mellkasomba. Elfordultam tőle és odakaptam minkét kezem. -Rosszabb mint volt. Nem bírom, nagyon fáj-megragadtam drága barátom kezét és odahúztam magamhoz, megcsókoltam, mintha ez lenne az utolsó.-Kérlek. Csinálj valamit-könnyeztem a fájdalomtól. -Nem tudok semmit. Sajnálom Tündérem-nézett le rám tanácstalanul. Már pusztán attól ahogy látta a fájdalmaim, ő is szenvedett legbelül. Ekkor beértünk New Orleans utcáira. Már távolról láttam a Mikaelson házat. Kol leparkolt előtte, Klaus pedig az ölébe vett és bevitt az épületbe. -Úr isten!-kapták a lányok a szájuk elé a kezüket amint meglátták Kolt. Már Freya is itt volt. Egyből mindenki megölelgette őt, én pedig már a kanapén feküdtem. Klaus azonnal hozott nekem párnát meg takarót. Davina térdelt le mellém. -Mondtam hogy visszahozom-mosolyogtam rá fájdalmasan. Egy-két könnycsepp gördült le az arcán.-Értetek tettem. Vigyázzatok egymásra, és te-fogtam meg barátnőm kezét.-Védd meg őket helyettem is-majd minden elsötétült, hirtelen megint ott voltam de most láttam ahogy a testem ott fekszik a kanapén. Klaus egyenesen össze volt törve. Csak nehogy kikapcsoljon. - Ez mind az én hibám-ütött bele a falba Kol, aminek ott is maradt a nyoma.-Olyan hülye vagy Anna! Minek hoztál vissza?-Davina megölelte és próbálta lenyugtatni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Klaus csak üveges tekintettel nézett maga elé. Ekkor egy idegen hang szólalt meg mellettem. Oldalra pillantva láttam meg...
Vajon kit látott a lány? Vissza jut az élők közé? Hogy reagálják le az elvesztését a szeretei?
