,,-Sajnálom, de nem tehetem- fordult el tőlem. Hátat fordított nekem.
-Mi az hogy nem?-keltem ki magamból.-Mikor érdekelte a Nagy Niklaus Mikaelsont bárki vagy bármi? Te nem ugyan az vagy mint régen.
-Miért? Mert megváltoztam? Vagy mert te megválto...
,,-Majd nem tetszett az a beszéd stílus úgyhogy kicsit ráijesztettem-mosolyodtam." -Húgi már megint kezdődik?-kérdezte Denisz. -Micsoda?-nézett értetlenül Kol hol rám, hol a bátyáimra. -Néha előjön belőle a vérszomjas farkas és akkor elég durva tud lenni-magyarázta meg Caroline. -Még mindig?-kérdezte Davina.-Azt hittem kinőtted-csodálkozott legjobb barátnőm. -Ezt nem lehet sajnos-mondta Enzo.-Csak kezelni, irányítani lehet. De a kisasszony túl forró fejű ehez. Inkább hagyja és gyilkol-én ezen csak mosolyogtam. A Mikaelsonok pedig csak gondolkodtak. -Mikor is volt ez?-érdeklődött Elijah. -Hát úgy 4-5 éve, de minden évben előjön. Nem is egyszer-rántottam meg a vállam. -A Monterey gyilkos-mondta Klaus nagy mosollyal.-Egyre jobban bejössz baby-csókolt meg amit viszonoztam is. Már elég részeg volt a társaság úgyhogy kiosztottuk ki hol alszik. Rebekah Enzoval, Denisz a barátnőjével, Carolineval. Davina azt mondta neki mindegy úgyhogy Kollal az egyik vendégszobában a másikban pedig Elijah fog aludni. Matt azt mondta neki jó a kanapé. Klaus pedig velem alszik. Éppen mentünk fel mert már mindenki fent volt csak Elijah és én nem. -Örülök hogy meggondoltad magad. Már te és testvéreid a családhoz tartoztok-ölelt meg amit viszonoztam. Majd elindult a szobája felé. -Elijah-szóltam utána halkan, mivel már hajnali kettő is elmúlott. Megfordulva rám nézett.-Köszönöm-mondtam ki. -Nincs mit. Nekünk kéne. Rendbe tetted a családot. Jó éjt-miután én is elköszöntem tőle, bement az ajtón. Én is így tettem. Klaust nem találtam a szobába úgy hogy a fürdőbe mentem. Beléptem ő pedig becsukta mögöttem az ajtót és elém lépett. -Szeretlek-mondta halkan.-Remélem megtisztelsz azzal hogy velem fürdesz-hajolt meg előttem. -Én jobban-mosolyogtam rá.-Persze. De nem félsz?-komorultam el. -Tőled?-húzódott el egy kicsit, hogy a szemembe tudjon nézni.-Nem mert tudom hogy szeretsz-rántotta meg a vállát. -Ti még nem is láttátok milyen vagyok olyankor. Utálom magam-hajtottam le a fejem. -Ne mondj ilyet-emelte fel az államnál fogva a fejem. Mélyen a szemembe nézett és folytatta.-Mindenkinek van egy árnyoldala. Még Elijahnak is-mosolyodott el halványan. -Rendben, ha te mondod elhiszem. Na de fürödjünk-néztem a kádra. Gyorsan lezuhanyoztunk majd egy olyan dolog történt amire nem számítottam. -Remélem nem vagy álmos-nézett rám. Én csak megráztam a fejem. -Nem. De miért is?-döntöttem picit oldalra a fejem. -Öltözz melegen és kényelmesen. Elviszlek valahova-ölelt meg és öltözni kezdett.-Amúgy nagyon aranyos vagy olyankor mikor így csinálsz-nézett hátra rám. Egy nagy mosolyt villantottam majd elővettem a szekrényből a fehérneműimet, egy fekete playboy-os melegítő nadrágot, meg egy lila Suprem-es pulcsi. Az alá még felvettem egy egyszínű fehér pólót amit betűrtem a nadrágba.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
-Hova megyünk?-néztem fel rá mikor kész lettem. -Majd meglátod-mondta, majd felkapott az ölébe.-Csukd be a szemed Tündérem-úgy tettem ahogy kérte. Éreztem szellőt az arcomon. -Kinyithatod-kinyitottam a szemem, ő pedig letett. Ahogy néztem egy erkélyen voltunk. Alattunk az egész város nyüzsgött. Klaus bemenet a szobába, így én is követtem. Egy pohár whiskyvel sétált felém. -Minden lányt idehozol?-gúnyosan elmosolyodtam. Letette a poharat és közelebb lépett. -Nem. Te vagy itt az első és az utolsó-tette kezét az arcomra.-Na de gyere. Mutatok neked valamit-izgatottság futott át az arcán. Megfogta a kezem és már lent is voltunk az utcán. Csak néztem a tömeget. Elvarázsolt a látvány. Észre se vettem hogy mögém állva átkarolta a derekam és a fejét a vállamra hajtotta. -Aranyos vagy mikor így nézel de tudok jobbat mutatni-fogta meg a kezem és elkezdett vezetni egy kicsit kihaltabb utca felé. -Azta-csodálkoztam el.-Az utcai festés egyszerűen egy külön univerzum. Imádom-ámuldoztam. - Akkor nem csak és gondolom így. Te nem szoktál festeni?-kérdezte miközben a festményeket csodáltuk. -Hát azt ne tudok annyira. De ahogy elnéztem te igen-hajoltam kicsit előrébb hogy a szemébe tudjak nézni. Elmosolyodott.-Egyszer megnéztem hogy festesz?-kíváncsiskodtam. -Igen?-ekkor megállt és felém fordult.-De csak ha te is. Vagy rajzolni jobban szeretsz? -Aha, de szerintem az jobban megy mint a festés-majd eszembe jutott valami.-Lerajzolhatlak?-csillant meg a szemem a gondolattól. -Hát nem is tudom. Ennyi szabad időd van?-nevetett.-Persze, de csak utánam-húzott közelebb magához. -Köszi-karoltam át a nyakát és öleltem meg. Viszonozta és még csókot is kaptam. Majd megjelent egy olyan személy akire nem számítottam. De ahogy elnéztem ő se. -Elnézést a zavarásért-mondta de halk hangja bizonytalan volt. Nem olyan mint ezelőtt.
Vajon ki az ismeretlen idegen aki megzavarta őket? Mit fognak hozzá szólni? Hogy alakul az est további része?
