Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

30.rész

,,-Majd nem tetszett az a beszéd stílus úgyhogy kicsit ráijesztettem-mosolyodtam."
-Húgi már megint kezdődik?-kérdezte Denisz.
-Micsoda?-nézett értetlenül Kol hol rám, hol a bátyáimra.
-Néha előjön belőle a vérszomjas farkas és akkor elég durva tud lenni-magyarázta meg Caroline. 
-Még mindig?-kérdezte Davina.-Azt hittem kinőtted-csodálkozott legjobb barátnőm.
-Ezt nem lehet sajnos-mondta Enzo.-Csak kezelni, irányítani lehet. De a kisasszony túl forró fejű ehez. Inkább hagyja és gyilkol-én ezen csak mosolyogtam. A Mikaelsonok pedig csak gondolkodtak.
-Mikor is volt ez?-érdeklődött Elijah. 
-Hát úgy 4-5 éve, de minden évben előjön. Nem is egyszer-rántottam meg a vállam.
-A Monterey gyilkos-mondta Klaus nagy mosollyal.-Egyre jobban bejössz baby-csókolt meg amit viszonoztam is. Már elég részeg volt a társaság úgyhogy kiosztottuk ki hol alszik. Rebekah Enzoval, Denisz a barátnőjével, Carolineval. Davina azt mondta neki mindegy úgyhogy Kollal az egyik vendégszobában a másikban pedig Elijah fog aludni. Matt azt mondta neki jó a kanapé. Klaus pedig velem alszik. Éppen mentünk fel mert már mindenki fent volt csak Elijah és én nem.
-Örülök hogy meggondoltad magad. Már te és testvéreid a családhoz tartoztok-ölelt meg amit viszonoztam. Majd elindult a szobája felé.
-Elijah-szóltam utána halkan, mivel már hajnali kettő is elmúlott. Megfordulva rám nézett.-Köszönöm-mondtam ki.
-Nincs mit. Nekünk kéne. Rendbe tetted a családot. Jó éjt-miután én is elköszöntem tőle, bement az ajtón. Én is így tettem. Klaust nem találtam a szobába úgy hogy a fürdőbe mentem. Beléptem ő pedig becsukta mögöttem az ajtót és elém lépett.
-Szeretlek-mondta halkan.-Remélem megtisztelsz azzal hogy velem fürdesz-hajolt meg előttem.
-Én jobban-mosolyogtam rá.-Persze. De nem félsz?-komorultam el.
-Tőled?-húzódott el egy kicsit, hogy a szemembe tudjon nézni.-Nem mert tudom hogy szeretsz-rántotta meg a vállát.
-Ti még nem is láttátok milyen vagyok olyankor. Utálom magam-hajtottam le a fejem.
-Ne mondj ilyet-emelte fel az államnál fogva a fejem. Mélyen a szemembe nézett és folytatta.-Mindenkinek van egy árnyoldala. Még Elijahnak is-mosolyodott el halványan.
-Rendben, ha te mondod elhiszem. Na de fürödjünk-néztem a kádra. Gyorsan lezuhanyoztunk majd egy olyan dolog történt amire nem számítottam.
-Remélem nem vagy álmos-nézett rám. Én csak megráztam a fejem.
-Nem. De miért is?-döntöttem picit oldalra a fejem.
-Öltözz melegen és kényelmesen. Elviszlek valahova-ölelt meg és öltözni kezdett.-Amúgy nagyon aranyos vagy olyankor mikor így csinálsz-nézett hátra rám. Egy nagy mosolyt villantottam majd elővettem a szekrényből a fehérneműimet, egy fekete playboy-os melegítő nadrágot, meg egy lila Suprem-es pulcsi. Az alá még felvettem egy egyszínű fehér pólót amit betűrtem a nadrágba.

-Hova megyünk?-néztem fel rá mikor kész lettem.
-Majd meglátod-mondta, majd felkapott az ölébe.-Csukd be a szemed Tündérem-úgy tettem ahogy kérte. Éreztem szellőt az arcomon.
-Kinyithatod-kinyitottam a szemem, ő pedig letett. Ahogy néztem egy erkélyen voltunk. Alattunk az egész város nyüzsgött. Klaus bemenet  a szobába, így én is követtem. Egy pohár whiskyvel sétált felém.
-Minden lányt idehozol?-gúnyosan elmosolyodtam. Letette a poharat és közelebb lépett.
-Nem. Te vagy itt az első és az utolsó-tette kezét az arcomra.-Na de gyere. Mutatok neked valamit-izgatottság futott át az arcán.
Megfogta a kezem és már lent is voltunk az utcán. Csak néztem a tömeget. Elvarázsolt a látvány. Észre se vettem hogy mögém állva átkarolta a derekam és a fejét a vállamra hajtotta.
-Aranyos vagy mikor így nézel de tudok jobbat mutatni-fogta meg a kezem és elkezdett vezetni egy kicsit kihaltabb utca felé.
-Azta-csodálkoztam el.-Az utcai festés egyszerűen egy külön univerzum. Imádom-ámuldoztam.
- Akkor nem csak és gondolom így. Te nem szoktál festeni?-kérdezte miközben a festményeket csodáltuk.
-Hát azt ne tudok annyira. De ahogy elnéztem te igen-hajoltam kicsit előrébb hogy a szemébe tudjak nézni. Elmosolyodott.-Egyszer megnéztem hogy festesz?-kíváncsiskodtam.
-Igen?-ekkor megállt és felém fordult.-De csak ha te is. Vagy rajzolni jobban szeretsz?
-Aha, de szerintem az jobban megy mint a festés-majd eszembe jutott valami.-Lerajzolhatlak?-csillant meg a szemem a gondolattól.
-Hát nem is tudom. Ennyi szabad időd van?-nevetett.-Persze, de csak utánam-húzott közelebb magához.
-Köszi-karoltam át a nyakát és öleltem meg. Viszonozta és még csókot is kaptam. Majd megjelent egy olyan személy akire nem számítottam. De ahogy elnéztem ő se.
-Elnézést a zavarásért-mondta de halk hangja bizonytalan volt. Nem olyan mint ezelőtt.

Vajon ki az ismeretlen idegen aki megzavarta őket? Mit fognak hozzá szólni? Hogy alakul az est további része?