Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

18.rész

,,-Ez az-tettem az asztalra kinyitva.-De meg kéne találnom azt aki ezt csinálja."
-Vajon mi lehet a szándéka?-kérdezte Kol
-Klaust akarta tönkre tenni ezzel az egésszel. Szét akarja szakítani a családot-mondta Elijah komoran.
-Itt van-mondtam.
-Ki?-értetlenül néztek rám mind a ketten.
-Miről beszélsz?-tette a kezét a vállamra az öltönyös fiú.
-Érzem hogy itt van valahol a közelben a boszi-néztem körbe. Ekkor az összes ablak betört, az ajtók kivágódtak és belépett a főbejáraton egy idegen nő.
-Ne is próbáljatok megölni-nevetett fel.-Olyan mágia ez ha én meghalok vagy bármi bajom esik az vele is megtörténik-mutatott rám.
-Oh állok elébe-mosolyogtam gúnyosan.
-Ki vagy te?-érdeklődött Kol az ajtóban áll nőre nézve.
-A kis Benett lány unokatestvére. De megelőzöm a következő kérdést. Nem mondhatom el hogy mi a szándéka. Én se tudom. Nem árulta el.
-Ki nem árulta el?-kérdezte Elijah zsebre tett kézzel. Nem értem hogy lehet mindig ilyen laza és hidegvérű. A többi testvére nem erről híres. Mondjuk én se. Ezért is a következő pillanatban a szék lábát letörve nyíl egyenesen dobtam hasba a boszit. Ahogy hozzá ért a fa tárgy, úgy éreztem én is fájdalmat majd térdre is rogytam mert olyan volt mintha hasba szúrtak volna.
-Nem mondhatom el. De nem is fontos. Csak annyi a lényeg-mutatott rám és kihúzta a hasából a rögtönzött karót. Szinte egyből be is gyógyult a sebe. Nekem meg nem tudom miért de nagyon lassú volt a regenerálódásom.-Meg kel halnod. De még ma. Ja és nem fog egy hamar begyógyulni-kacagott.
-Nem lesz könnyű dolgod-nevettem miközben felálltam.-Legalább azt elárulták ki vagyok?-ördögi mosoly villant át az arcomon.
-Annabella-nézett rám.-Miért ne lenne?
-Mert én vagyok a családba az utolsó Rosette lány aki megörökölte a szülőktől a boszi és a vérfarkas vért, de vámpír géneket is kaptam az édesapámtól. De azokat lekódolták ami ennyit tesz hogy nekem is ugyan úgy át kell változnom.
-Az lehetetlen. Az utolsó tribrid-fagyott le az arcáról a mosoly.-De ha nem öllek meg a családomat fogja kiirtani. A bátyádat már el is vitte. És nála van az anyám is-szegény lány. Hófehér lett az arca és ijedt volt a tekintete. Nem tudom ki volt az aki ide küldte, de rosszul döntött. A fiúkra néztem.
-Menjetek és keressétek meg a bátyám és az ő édesanyját. Vigyétek őket biztonságba. Majd beszélünk-bólintottak és már ott se voltak.
-Hogy jutottak ki ha van a házon mágia?-sétált be az ajtón egy idegen férfi.
-Én voltam-intettem egyet.-Erősebb vagyok a te boszidnál-hangon inkább volt gúnyos, mint hencegő.
-Oh valóban?-nézett a Benett lányra.-Akkor neked nem veszem hasznod-indult meg a nő felé.
-Ne bántsd-mondtam majd egy védő burkot raktam a lányra.-Nem engem akartál megölni?-kérdeztem.
-Hát az igazság az hogy nem az akartam hogy meghalj, hanem hogy elég gyenge legyél. Magammal akartalak vinni-tett felém egy lépést.
-De miért?-kérdeztem.
-Hát ismered Klaust, nem?-bólintottam, ő meg folytatta.-El akarta venni a városomat. De én nem hagytam és mivel te még nála is erősebb lehetsz, gondoltam lenne kedved bosszút állni. Gyere velem kedvesem és te lehetsz a király-mutatott magára, majd rám.-mellett a királynő.
-Nagyon nagylelkű ajánlat de nem élnék a lehetőséggel. Főleg nem úgy hogy minek akarnék bosszút állni?-mosolyodtam el.
-Oh eddig nagyon udvarias voltam, de mostantól nem leszek. Amúgy meg elment. Már másodjára hagyna meghalni. Én nem tennék ilyet-szorította ökölbe a kezét majd elindult felém. Míg a férfi felém tartott a lány ki tudott szökni.
-Ugye tudod hogy egy harapás és vérfarkas méregtől meghalsz?-néztem rá.
-Jaj azt hitted erre nem gondoltam. A te véred kell csak és túlélem. Ugyanolyan véred van mint Klausnak. Csak a tiéd gyorsabban hat a boszorkányság miatt-nevetett fel. Ekkor átváltoztam és megtámadtam őt. Egy darabig ki tudta védeni a támadásaimat de sikerült jó mélyen beleharapnom a karjába. Sajnos nem vettem észre de sikerült elég csúnyán feltépnie az oldalam. Így elengedtem a kezét és hátrébb ugrottam. Míg az előbb okozott sebet nézte addig egy újabbat ejtettem rajta, de most a lábán. Éles fogaimat még a sípcsontjába is belemélyesztettem. 

Vajon ki az ismeretlen támadó? Ki tér vajon vissza hogy a lány védelmére keljen? És időbe odaér?