Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

43.rész

,,-Utána közös ebéd. Ugye?-néztem Rebekahra."
-Igen-nevetett fel, miután észre vette mennyire megörültem.-De te egyél nyugodtan-ült le Enzo mellé. Olyan édesek együtt. 
-Oké. Ti nem kértek?-álltam neki melegszendvicset csinálni. 2 bátyám egyből rácsapott a pultra.
-Kérek!-mondták egyszerre. Felnevettünk rajtuk. Csináltam nekik 3-3 meg Vincentnek is kettőt. Magamnak is annyit, meg a többieknek is. Leültünk enni, már mind ott voltunk.
-Ez nagyon jó-szólalt meg teli szájjal Kol. Davina csúnyán rápillantott.
-Még mindig isteni-bólogatott barátnőm.-Sőt még jobb is lett-a többiek csak helyeseltek.
-Köszönöm srácok, de ez nem olyan bonyolult. Vagy az is lehet csak túl régen ettél belőle-ráztam meg a fejem. Miután mindenki végzett, csengettek.-Megyek-indultam el az ajtóhoz. Azt kinyitva, Bonnie ölelt meg, én meg viszonoztam.-Gyere beljebb-álltam el az ajtóból.
-Köszi-lépett be.-Na szóval mikor kezdjük?-nézett rám izgatottan.
-Mindjárt-nevettem fel.-Egy perc-elindultam a be a nappaliba.-Davina jössz?-néztem rá.
-Persze-bólintott majd egy csók után felállt Kol mellől. Mellénk sétált és hirtelen éreztem feltörő erőjüket. Klaus termett előttem.
-Vigyázz magadra-adott egy puszit a homlokomra. Biccentettem egyet mosolyogva. A lépcsőn mentünk fel mikor éreztem egy kis feszültséget Bonnie felől. Vincent már az ajtóba várt minket.
-Újra együtt a négyes fogat?-nevetett fel az ajtóban álló férfi. Nagy mosollyal az arcomon léptem be a helységbe. Középen egy koporsó, benne Jessica. A gyertyák mindenhol égni kezdtek mikor leültünk  egy körbe. Egyik oldalamon Vincent a másikon pedig Davina, mellette pedig Bonnie. Megfogtuk egymás kezét és elkezdtük mondani a varázsigét. Olyan 10-15 perc eltelte után a sötétbarna hajú lány ébredezni kezdett.

-Jessica-ölelte át bátyja miután a lányt kisegítettük a dobozból.-Köszönöm-nézett ránk könnyes szemmel. Míg ők beszélgettek, magukra hagytuk őket. Bonnie haza ment mert a mamája már kereste. Én bevonultam a konyhába elmosogatni. Kicsit elbambultam és amikor észbe kaptam csak annyit láttam hogy mindkét kezem tiszta vér. Csak álltam és néztem ahogy folyik. Majd Vincent hangja rángatott ki ebből a tevékenységemből.
-Annabella!-kiáltott rám. Csak akkor hívott így ha nagyon mérges volt rám. Ijedten és könnyes szemekkel néztem rá.-Mit csinálsz?-jött volna közelebb, de megállítottam.
-Ne gyere közelebb-sírtam és a földre rogytam.-Ezt nem én csináltam. Nem tudom mi ez-estem kétségbe. Ekkor már a többiek is ott álltak az ajtóban.-Mintha valaki távolról irányítana-sírtam fel. Hangokat hallottam, de nem az övékét: ,,Meg kell magad ölnöd. Az lesz a legjobb nekik. Ők mindig is szörnyként néztek rád. Ott a kés csak fogd meg és szúrd le magad. Vagy segítsek?" A hangja a fejemben volt.-Hallgass el!-kiáltottam fel és a fejemhez kaptam mindkét kezem.-Neee!-ordítottam
-Mi történik?-kérdezte Elijah a Griffith testvérekre nézve.
-Ki beszél hozzád? És mit akar tőled?-lépett egyet felém. Felnéztem rá.
-Az a boszorkány az. Azt akarja hogy meghaljak-sóhajtottam.-Abba hagyta. Már nem hallom-nyugodtam meg. Felálltam és visszaléptem a mosogatóhoz. Kezeimmel erősen kapaszkodtam a szélében. Mintha átvette volna a testem felett az irányítást. A kezeim maguktól mozdultak. A vízben megéreztem a nagy konyhakésnek a nyelét.-Ne!-szólaltam meg, de késő volt. A hosszú penge belefúródott mellkasomba.

-Anna!-termett mellettem Klaus.-Kicsim-ki akarta húzni a kést de nem tudta.-Hol van a boszi?-nézett körbe dühösen.-Elijah, Kol!-szólt oda testvéreinek.-Gyertek velem-pattant fel mellőlem.
-Klaus-megragadtam a kezét.-Csak óvatosan-néztem rá és a másik két fiúra. Egy szempillantás alatt eltűntek. Davina térdelt le mellém. Vincentre nézett.
-Nem tudunk neki segíteni?-pillantott rám. Elég kellemetlen érzés volt a fém a testemben.-Valami varázsige?-tanácstalan volt.
-Enzo-szólalt meg Rebekah.-Tudom rosszul hangzik de mi lenne ha bevinnétek egy üres szobába és lekötöznétek?-jutott eszébe a szőke lánynak.
-Jó de én nem hagyom ott-mondta ingerülten. A többiek megértően bólogattak.
-Inkább ne adjunk neki több vámpírvért, amíg a boszi él. De lehet utána se lenne jó ötlet-Denisz lépet mellém.
-Egyet értek-szólalt meg egyszerre Enzo és Vincent. A kés elfordult a mellkasomba magától.
-Áááá-kiáltottam fel a fájdalomtól. Davina valamit elkezdett mondogatni. A másik két boszorkány is besegített neki. A penge kezdett kihúzódni a mellkasomból. Mikor már teljesen kint volt, Denisz felkapott és az üres szobába vitt. Egy lánccal a falhoz kötötte a kezeimet.
-Sajnálom-térdelt le elém. Megbánás tükröződött a tekintetéből. Megráztam a fejem.
-Nem tettél semmi rosszat-nyugtattam meg. Enzo lépett be.-Utálom azt a hülye boszit-morogtam szem forgatva, amin elmosolyodtak. Enzo is odalépett Denisz mellé és leült törökülésbe.
-Tipikus te-mosolyodott el.-Jobban vagy?-aggódó tekintete az enyémet kereste. Bólintottam.
-Igen. Minden rendben van, csak kezdek rosszul lenni. A sok vérveszteség-sóhajtottam.
-Be kéne vinnünk a kórházba téged-állt fel Enzo. Odalépett az egyik kezemhez, míg a másikat Denisz szabadította ki. Amint ezzel megvoltak fekete hajú testvérem felkapott az ölébe és levitt míg másik bátyám szólt a többieknek. Én már az autóban ültem hátul. Denisz beült az anyósülésre és már mehettünk is. Most hosszabbnak tűnt az út. Mikor a kórház elé értünk, Enzo felkapott és bevitt. Egyből odamentünk egy nővérkéhez. A fiúk megigézték hogy ne kérdezzen semmit csak lássa el a sebeimet. Egyből képszakadás, amint az ágyra tettek.

Vajon mi történik eközben a 3 fiúval? Eddig hogy tetszik a történet? Esetleg ha lenne valami tipp vagy ötlet nyugodtan írjátok meg kommentbe. Hogy tetszik az új borító és név? Jobb ez vagy legyen a régi?