Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

4.Rész

,,-Ja hoztam nektek valami-nyújtottam át neki a dobozt ami tele volt palacsintával."
-Sajnos már nem friss de ha segítesz csinálok most is ha akarjátok-mosolyogtam, mire ő megölelt. Elijah becsukta az ajtót és elindult a lépcső felé. Bementünk a nappaliba ahol egy nagyon szép lány ült. Érkezésünkre felkapta a fejét és odajött hozzám.
-Annabella Rosette vagyok-mosolyogtam majd a kezemet nyújtottam, ő el is fogadta.
-Rebekah Mikaelson. Nálad töltötte a bátyám az éjszakát?-kíváncsiskodott, de nem bunkó hangnemben, hanem inkább kedves stílusban.
-Igen de nem volt semmi-nevettem el magam.-Hoztam ööh...-néztem magam mögé de Kol nem volt ott.
-A konyhába van. Gyere megmutatom hol van-elindultunk és még nagyobbnak tűnt a ház belülről mint kívülről. Beléptünk a konyhába ahol elvettem a fiútól az edényt és Beka felé nyújtottam. Ki is vette egyet, s miután megette rám nézett.
-Ez nagyon finom. Nincs kedved csinálni még? Segítek is-nézett rám.
-Ha megmutatod mi hol van hamarosan lesz friss. De van itthon Nuttellátok?-kérdeztem mire ők csak megrázták a fejüket. Ekkor lépett be az ajtón Elijah és mögötte még valaki. Ha Kol nagyon helyes akkor ő egy isten.
-Niklaus Mikaelson-szólt oda flegmán.
-Annabella Rosette -mosolyogtam de ő rám se nézett.
-Mi a baj húgom?-nézett rá a morcos fiú.
-Nincs itthon Nutella pedig Anna mondta hogy csinál nekünk még ilyen finom palacsintát. Nem hozol?-nézett rá szomorúan, mire ő Kolra nézett aki mára a 3. palacsintát ette meg. Csodálkoztam mert ő is vett ki magának egyet.
-Rendben van. Kol elmennél a boltba? Hm ez tényleg finom-mondta elismerően. Huh ez most jól esett. Kicsit megnyugodtam.
-Akkor mindjárt jövök-nézett ránk majd kisétált az ajtón. Utána siettem.
-Ne kísérjelek el?-néztem rá.
-De ha akarsz. Úgyis itt a bolt a sarkon-miután elindultunk ő nem szólt semmit de én se akartam vagy talán nem is mertem. Egyszer csak megtörte a csöndet.-Bejössz neki-bökte ki egyszerűen.
-Mi van? Kinek?-értetlenkedtem. Ő csak halványan elmosolyodott és megállt.
-Lehet hogy kicsit...-gondolkodott el.-Na jó, nagyon bunkó volt az előbb de ezért ne haragudj rá. Sok mindennel kell megbirkóznia. Lehet hogy te talán tudnál neki segíteni-ekkor esett le.
-Klausról beszélsz?-bólintott.-Jaj hát én nem...Nekem nem jön be. Vagyis helyes meg minden de nem ez a lényeg, hanem hogy milyen a belső érték-dadogtam. Ő meg csak nevetett.-Ne nevess ki!-löktem meg a vállammal. Lassan oda értünk a boltba. Bent levettem 2 üveg Nutellát és a kasszához siettem. Előhalásztam a pénztárcámat de Kol elvette és ő fizetett.-Ezt most miért? Nem értelek-pillantottam fel rá, miután kiértünk az üzletből.
-Kedves vagy és cuki. Nagyon bírlak-adta vissza a pénztárcámat majd a kezembe nyomta az egyik üveget aztán csak lustán átkarolta a vállamat. A hazautat végig beszélgettük. Röhögve mentünk be mire mindenki furcsán nézett ránk. Ahogy elnéztem Rebekah már előkészült.
-Én megyek leülök a nappaliba-mondta Beka és ahogy kiment őt követte Elijah meg Kol. Na de jó itt maradtam vele kettesben.
-Na lássunk is neki-tűrtem fel az ingem ujját miután mindenki bement a nappaliba és leültek.
-Mi történt a kezeddel?-fogta meg és le akarta szedni a kötést.
-Semmi-húztam el a kezem. Inkább neki álltam a kajának. Ő leült velem szembe az asztalhoz és csak nézett. Miután kikevertem a tésztát, beletettem a palacsinta sütőbe majd mikor már az egyik fele jó volt feldobtam és így fordítottam meg az összeset.
-Ügyes vagy. De még mindig nem kaptam választ-nézett rám komoran.
-De én válaszoltam. Semmi-de nem mertem rá nézni. Éreztem szúrós tekintetét a hátamon. Miután kisütöttem az összeset elkezdtem összerakni. Jó sok Nutellát tettem bele és feltekertem. Ezután gyorsan elmosogattam. Kiszedtem külön kis tányérokra és melegítettem csokikrémet és rácsorgattam a tetejére.
-Nagyon jól néz ki-karolta át a vállam Kol.-De nem annyira mint te-kacsintott rám. Én csak visszamosolyogtam.
-Köszi de nem vagyok mester szakács-ekkor Elijah jött oda és elvett egy tányért.-Nem ülünk inkább le az asztalhoz?-kérdeztem. Kol ült a bal oldalamon velem szembe Rebekah mellette Elijah, Klaus pedig az asztal végén foglalt helyet persze pont azon az oldalon ahol én voltam.
-Többször is főzhetnél meg süthetnél nekünk-mondta Kol. Mire Elijah rászólt de én csak megráztam a fejem jelezve hogy nem baj.
-Akkor holnap is jövök vagy átjöhettek hozzánk-vetettem fel egy ötletet.
-Tudsz már aludni vagy ma is ott aludjak?-nézett rám Elijah mosolyogva.
-Persze de ha akarsz ma is ott aludhatsz. Engem nem zavarsz-vontam meg a vállam.
-Ott aludjak én szivi?-húzta perverz mosolyra a száját Kol és még kacsintott is. Én csak megvontam a vállam és felnevettem.-Oké akkor megyek-tett ő is így.
-Felőlem-néztem rá egy nagy mosollyal.
-Kol kérlek viselkedj!-szólt rá Klaus.
-Jaj fivérem. Csak nem féltékeny vagy?-húzta gúnyos mosolyra a száját a mellettem ülő legfiatalabb Mikaelson.