Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

14.rész

,,-De ha vámpír leszel akkor elveszik a boszorkány erőd nem?"
-Elvileg igen és akkor olyan leszek mint ti-böktem mellkason a bátyám, Deniszt.-Mi van? Ő is hibrid-nyugtattam meg a Mikaelsonokat, mert elég furcsán néztek ránk. Mivel éhes voltam Rebekah segítségével csináltunk pizzát. Mire készen lett 8 tepsi 11 óra bőven elmúlott. Megterítettük az asztalt. A tányérokra tettem egy-egy szelet pizzát meg két egész tepsit az asztal közepére is hogyha elfogyna. Körbe ültük az asztalt és együtt megebédeltünk. Éppen hogy megettem, csöngettek.
-Maradjatok majd én megyek-álltam fel. Ahogy kiértem már a kilincsen volt a kezem ekkor Klaus termett ott. Gondolom, hogy megvédjen. Kinyitottam, de csuktam is vissza. Az ajtóban ott állt Tyler egy szál virággal. A lábával megtámasztotta az ajtót így nem tudtam egyből becsapni.
-Mit akarsz?-Kérdeztem meg flegmán. Csak kihívóan elmosolyodott.
-Nyugi cica. Félreértetted-nyújtotta felém a virágot. Kikaptam a kezéből és a válla felett kidobtam.
-Tessék. Ott a félreértésed-mondtam. Elkapta a karom és megszorította. Reccsent egyet én pedig nagy fájdalmat éreztem és a vérem lecsöppent a küszöbre. Klaus egyből ott termett és rászólt a srácra, de olyan hangnemben hogy még én is megijedtem egy kicsit.
-Enged el vagy kitépem a szíved-sziszegte. Hatásos volt mert szépen lassan elengedte a csuklóm én pedig beljebb mentem. A drága testöröm is behúztam a lakásba és becsaptam az ajtót. Neki támaszkodtam és lecsúsztam a földre. Letérdelt elém. A kezem nagyon vérzett és a csontom is kilátszott. Felnéztem rá.
-Kinyírom-morogta. Megfogtam a kezét.
-Nem éri meg Klaus-néztem a szemébe. Nagyon fájt.-Bevinnél a kórházba?-kértem meg rá.
-Persze-kapott az ölébe és már el is indultunk miután Elijah kinyitotta nekünk az ajtót. Nagyon hamar oda értünk.
-Nővérke-szólította meg az egyik ott dolgozót. Miután elmondta hogy mi van, természetesen nem teljesen úgy ahogy volt, bevittek egy szobába. Ott vártam egy kicsit, mire megérkezett a doktor is. Megvizsgálta és elküldött röntgenre, utána pedig megint egy kis várakozás.
-Hölgyem meg kéne műtenünk a kezét minél előbb-jött be a doki. Miután rábólintottam, felvittek a műtőbe. Mivel elaltattak nem tudom mi történt. Azt se nagyon hogy hány órakor keltem fel.
-Jól vagy?-kapta fel a fejét Klaus. Itt volt velem azóta?
-Igen köszi. Csak még kicsit fáj. Te végig itt voltál velem?-kérdeztem, majd megvártam míg leült mellém.
-Hát ami azt illeti igen-bólintott. Megfogta a még épp kezem. Éreztem hogy megbánta amit tett.-Lenne kedved eljönni velem vacsorázni?-nézett a szemembe.
-Igen. És mikor?-mosolyodtam el. Ő is így tett. Olyan cuki mikor mosolyog.
-Mondjuk holnap. Ha neked jó 7-re érted megyek. Öltözz elegánsan és jó lesz minden meglátod-kacsintott egyet.
-Oké. Akkor nem is mondod el hova akarsz vinni?-ezen ő csak felnevetett.
-Nem te kis kíváncsi-erre én csak felhúztam az orrom.-De kis aranyos valaki-míg egyesek azt hinnék, hogy pszichopata mosolya van, szerintem inkább édes.
-Nem is igaz-mondtam majd egy kis gondolkodás után kijavítottam magam.-De igen, te az vagy-majd kinéztem az ablakon.-Haza akarok menni. Elvinnél?-néztem rá boci szemekkel.
-Persze. Enzo hozott be neked tiszta ruhát. Tessék-nyújtotta felém őket és kiment a szobából. Gyorsan felvettem a fekete cicanacim és a piros pólóm a fekete melltartóm után. Gyorsan belebújtam a fekete Adidas sportcipőmbe. Körbe néztem és megláttam a telefonom amit a kezembe vettem és elindultam kifelé. Klaus ott állt az ajtó mellett a falnak dőlve. Eszméletlenül jól nézett ki.-Mehetünk szépség?-kicsit elpirultam ettől a megszólítástól.
-Hát felőlem-mosolyogtam. A kezem gipszbe volt úgy hogy kötést sem kell cserélni.-Elvinnél a Lockwood birtokra?-billentettem oldalra a fejem.
-Igen-mondta majd el is indultam ő meg utánam.-Várj-állított meg és levette a kabátját. Felém nyújtotta.-Ezt vedd fel. Még a végén megfázol.
-Köszönöm-de mielőtt el vehettem volna rám adta.-Most miért vagy velem ilyen kedves?-értetlenkedtem.
-Ezt hogy érted?-kérdezett vissza.
-Hát úgy hogy az elején olyan bunkó voltál velem. Mostanában meg kedves vagy ami nem baj csak nagyon fura-néztem a földet amíg odaértünk a kocsijához.
-Hát nem tudom. Akkor nem ismertelek még és nem szoktam mindenkivel kedves lenni-nyitotta ki nekem az ajtót. Majd miután beszálltam be is csukta azt. Ő is beült és beindította az autót.
-Akkor biztos oda megyünk?-kérdezte a szemembe nézve.
-Igen-válaszoltam elszántan.