Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

44.rész

,,Egyből képszakadás, amint az ágyra tettek."
Nagy nehezen nyitogatni kezdtem a szemem. A szobába félhomály honolt. Enzo és Denisz ott ültek az ágyam mellett. Észrevették hogy fent vagyok. Ez ugyan az a szoba mint az előző esetnél.
-Jól vagy? Nem kérsz valamit?-fogta meg hozzám közelebb ülő fekete hajú testvérem aggódva a kezem. Bólintottam. A mellkasom nagyon fájt. Kezeim be voltak kötve és infúzió volt a karomba. Ekkor Elijah lépett be a szobába.

-Ne aggódj. De most el kell mondanom valamit, kérlek ne zaklasd fel magad-jött közelebb.
-Hol van?-néztem fel rá. Kerülte a tekintetem.
-Figyelj elmondok mindent, csak maradj nyugodt, jó?-kérdésére bólintottam.-Miután utolértük a boszit az erdőbe Klaus megölte. Mikor már indultunk volna haza egy vérfarkas ugrott elő az egyik bokor mögül és megharapta őt is és Kolt is. Sajnos Klaus vére nem használ. De már a lányok keresik a megoldást. Nem lesz semmi baj-nyugtatott meg.
-Tudom már mi kell neki-szedtem ki az infúziót a karomból. Tudták hogy engem ilyenkor nem lehet megakadályozni. Mivel a gatyám rajtam volt így csak egy melltartó meg egy pólót hoztak be. meg még egy pulcsit is találtam a táskában. Bevonultam a fürdőbe. Siettem. Egy sima fekete pólót vettem fel amit betűrtem a gatyába meg egy pulcsi, amin csontok voltak.

Imádtam ezt a ruhadarabot és ezt ők is tudták. Hajamat csak összekötöttem. Éppen a pulcsim alját igazítottam meg amikor kopogtak. Kinyitottam az ajtót és Enzo állt előttem.-Felveszem a cipőm és mehetünk-mosolyogtam rá.
-Minden oké?-kérdezte Denisz. Elijah pedig csak csodálkozott hogy ahoz képest hogy majdnem meghaltam milyen összeszedett vagyok.
-Persze-mondtam, miután bekötöttem a cipőfűzőmet és megálltam velük szembe. Elhagytuk a kórház épületét és a parkolóba érve a kocsi felé vettük az irányt. Enzo vezetett, mellette Denisz, Elijah pedig hátul mellettem foglalt helyet. A Mikaelsonok háza előtt megálltunk. Kicsit lassabban szálltam ki, ami miatt aggódó pillantásokat kaptam. De amikor már stabilan két lábbal a földön álltam egy nagy lendülettel indultam el az ajtó felé. Rebekah nyitott nekem ajtót. Enyhén meglepődött de szinte azonnal feleszmélt és óvatosan megölelt. Viszonoztam ezt a kedves gesztusát.
-A nappaliba van Kol. Ő egész jól viseli. De Klaus vele ellentétben tombol-mosolygott rám a lány.
-Köszi-léptem be az említett helységbe. A fiú ott ült a kanapén, mellette Davina. Letérdeltem elé, ő pedig rám mosolygott. De ez nem az a Kolos mosoly volt, ebbe szomorúság vegyült egy kis boldogsággal.-Kol, kérlek most csináld azt amit én mondok-néztem fel rá.
-Hát te?-csodálkozott.-De oké. Csak ne valami nagyon extrém dolog legyen mert haldoklom-poénkodott még ezen is. És ekkor vettem észre a karján a vérfarkas harapást. Igen csúnya volt.

-Igyál a véremből-szedtem le a bal karomról a fáslit.-Na gyerünk Kol. Ne csináld ezt. Inkább csak hagyd abba ezt a gyerekes viselkedést és igyál-ráztam meg a fejem. Ő is így tett. A szemembe nézett.
-Csak ezt az egyet nem-mondta. Bólintottam és mivel számítottam rá hogy ezt fogja csinálni így erre is fel voltam készülve.
-Rebekah, Elijah-szóltam nekik. Egyből ott termettek mellettem.-Fogjátok le-mutattam a fiúra. Megpróbált ellenkezni de már túl gyenge volt hozzá. A szája elé tettem a kezem de  nem történt semmi, így a vágások nyomán megharaptam a csuklóm. A másik kezemmel kifeszítettem a száját és belenyomtam a csuklóm. Elkezdte inni a vérem, a sebe pedig begyógyult. Elvettem előle a karom és hátrébb léptem.
-Kol jól vagy?-ölelte meg szerelme. Elindultam a lépcső felé, de ő előttem termett.
-Köszönöm-ölelt meg óvatosan. Mosolyogva viszonoztam.-De akkor is őrült egy nőszemély vagy-hitetlenkedett.
-Tudom-mosolyodtam el még jobban. Majd elindultam felfelé a lépcsőn.
-Vigyázz magadra-szólt utánam Elijah.-Most nem teljesen önmaga.
-Oké-válaszoltam és folytattam utam a szobájáig. Halkan kopogtam és benyitottam. Amit ott bent láttam arra nem számítottam.

Vajon mit látott Anna Klaus szobájába? Használ majd nála Anna vére? És mit szól ehez a férfi? Hogy tetszett ez a rész?