Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

19.rész

,,Éles fogaimat még a sípcsontjába is belemélyesztettem."
-Na most lett elegem belőled te korcs!-mondta idegesen majd az oldalamba rúgott én pedig a falnak csapódtam. A földön feküdve visszaváltoztam és már nem volt semmire se erőm.-Na gyere csak ide-indult meg felém.-Kell a véred-vigyorgott gonoszan. Felhúzott magához majd mivel észlelte, hogy semmi erőm nem maradt az egyik kezével a derekamat fogta hogy el ne essek, a másikkal pedig a nyakam egyik oldalát.
-Kár ezért a szép pofiért. De mivel ilyen csúnyán megharaptál kiszívom az összes véredet!-nevetett fel gúnyosan majd hirtelen éles fogait a nyakamba vájta. Már amikor kicsit szédültem, az összes erőmet össze szedve ellöktem magamtól. Mivel erre nem számított ő a szoba másik felébe a falnak csapódott én pedig a földre estem.
-Ahogy elnézem nem nagyon akarsz meghalni-morogta. Majd megint ott termett mellettem. A fogait újra a bőrömbe mélyesztette.De ekkor meghallottam azt a hangot ami Tylertől is megóvott.

-Engedd el most azonnal!-mérhetetlen dühöt véltem felcsendülni Klaus hangjában. Ekkor az illető feltépte a nyakam.
-Kérésed számomra parancs-majd vissza nézett rám.-Még találkozunk-azonnal eltűnt. Klaus egy pillanat alatt ott termett mellettem. Beleharapott a csuklójába és a számhoz tette. Az ölébe húzott és ekkor éreztem meg vére izét a számba. Már az ájulás szélén voltam.-Ne hagyj itt-mondta majd megcsókolt.-Szeretlek-suttogta.
-Én is-majd a szemem lecsukódott. De nem haltam meg. Valahogy ezt éreztem.

-Vajon hall minket?-kérdezte egy nagyon ismerős hang. Talán Rebekah volt az. Nagy nehezen elkezdtem kinyitni a szemem. Ott álltak körülöttem.
-Mi történt?-fogtam a fejem mert fájt.
-Hát kicsit majdnem meghaltál-mondta Enzo.
-Ha fáj a fejed az azért van mert túl sokszor változtál át. Mivel te nem szoktál neked az egy is sok nemhogy mellé még a varázslás-húzta a száját másik bátyám, Denisz.
-Hogy érzed magad?-ült le mellém Rebekah.
-Egész jól azt leszámítva hogy ketté szakad a fejem és nagyon éhes vagyok-mondtam rájuk nézve.
-Azt mondtátok nem vámpír!-döbbent le Enzo.
-Nem is az. Csak szimplán nem evett több napja szinte semmit-nyugtatta meg Elijah.
-De ki volt az a férfi?-intéztem szavaim Klaushoz aki végig engem nézett. 
-Marcel Gerard. New Orleans feje. Vagyis ő azt hiszi. De most, hogy úgy döntöttem itt maradunk vissza veszem azt ami az enyém. Végre megint én uralom majd a városomat-mondta. A többiek pedig tökre megörültek.
-De mi lesz apánkkal?-kérdezte Kol az ajtón belépve. Egy tálca volt a kezében amin volt egy nagy tányér tojás mellé vajas pirítós, kakaóval.
-Egy jó ideje nem láttam és nem is hallottam róla. Szóval nem lesz semmi baj. Főleg ha a család összetart-nézett rájuk Klaus.
-Rendben. Jó étvágyat-tette le elém a tálcát a legifjabb testvér.
-Köszi-mosolyodtam el.
-Na, mi addig lemegyünk. Ha jobban vagy gyere le te is-mondta Denisz és egy puszit nyomott a fejem tetejére és a többiekkel együtt elindultak az ajtó felé. Klaus itt maradt velem. De még mindig ott ácsorgott az ablak előtt. Majd egyszer csak elindult felém, oda ült mellém. Mosolyogva néztem a szemébe.
-Na akkor mi lesz a randival?-húzta nagy mosolyra a száját.
-Hmm...-gondolkodtam el.-Milyen randi?-nevettem fel. Ő is így tett.
-Nem is emlékszel?-nézett a szemebe.
-Dehogynem-mondtam mire az arcán mintha egy kis megnyugvás futott volna át.-Mindenre-tettem hozzá.
-Oh értem. Már rég meg kellett volna tennem valamit-mondta miután végeztem a kajámmal. A tálcát elvette tőlem és az éjjeliszekrényre tette.
-Tényleg? És mit?-kíváncsiskodtam. De erre nem válaszolt csak ott termet előttem, letérdelt az ágy mellé. Óvatosan a kezét az arcomra tette és lassan közelebb hajolt. Nagy meglepetésére átkaroltam a nyakát.

Vajon el csattan az a csók? Mi fog történni köztük?