,,-Sajnálom, de nem tehetem- fordult el tőlem. Hátat fordított nekem.
-Mi az hogy nem?-keltem ki magamból.-Mikor érdekelte a Nagy Niklaus Mikaelsont bárki vagy bármi? Te nem ugyan az vagy mint régen.
-Miért? Mert megváltoztam? Vagy mert te megválto...
,, Kipattantam mellőle és a szekrényhez siettem." Egy sima fekete cicanacit vettem elő egy fekete haspólóval. Megkerestem a fekete melltartóm és bevittem őket magammal a fürdőbe. Vissza kimentem egy ugyan ilyen sötét színű zokniért és egy bugyiért. Még a kezembe vettem a törölközőm. Rekor idő alatt fürödtem le és öltöztem fel. Befújtam magam a kedvenc playboy parfümömmel, kifésültem a hajam és kimentem a szobába.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elővettem egy cipzáros kapucnis pulcsit és felvettem. -Látom imádod az ilyen nagy pulcsikat-lépett elém Klaus.-De honnét van férfi pulcsid?- kérdezte felvont szemöldökkel, kicsit féltékeny hangon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Tudod van két bátyám is-nevettem fel.-Ezt is szegény Enzotól vettem kölcsön már vagy egy hónapja-célozgattam, ami le is esett neki. -Ha kell tőlem is kapsz. De csak ha szépen kéred-mosolygott. -Inkább menjünk-indultam lefelé. Felvettem a Rebekahtól kapott sportcipőmet és a kulcsomat.-Majd mikor alszol vagy nem figyelsz elhozok egyet-kacsintottam rá. Bezártam az ajtót és beszálltam a kocsijába. Miután elindultunk kezét a combomon pihentette. -Figyelj babám-pillantott rám.-Sajnálom a tegnapot csak kicsit hirtelen jött minden-tekintete bűnbánó volt. -Nyugi Klaus-tettem kezem az övére.-Megértem. Volt szerencsém tegnap egy kicsit társalogni Elijahval, és mindent értek. De míg ti ebéd után távol lesztek addig én beszélgetek Davinával-egyet bólintott. Oda is értünk a házuk elé. Kiszálltunk mind a ketten és megfogta a kezem. Ott bent kész káosz volt. A lányok a konyhába sürögtek-forogtak, Elijah békésen olvasott a nappaliba, a másik két fiú pedig a kanapén játszottak de nagyon hangosan. Érkezésünkre felkapták a fejüket. Az öltönyös férfi lépett elém és egy öleléssel üdvözölt. -Hé, az az én pulcsim?-nézett rám egy pillanatra Enzo. Ez aztán a köszönés. -Neked is szia. És igen, bocsi-pislogtam rá ártatlanul. -Úgyse tudnék rád haragudni-rázta meg a fejét.-Segíts a másik két asszonynak a főzésben vagy miben-mosolyogva indultam el a konyhába. Mivel már mindennel kész voltak így csak megterítettem. Majd mind az asztalhoz ültünk. Csendben fogyasztottuk el az ételt. -Ez nagyon jó lett-próbálta elindítani a beszélgetést Kol. Hát kevés sikerrel. Kaja után leszedtem az asztalt, amibe Davina segített, mivel ők már le is léptek valahova. -Mi van veletek?-ült le a pulthoz, és pedig abbahagytam a mosogatást. -Hát tegnap igen csak féltékenységi rohamot kapott a saját testvérére. Kicsit elegem lett belőle és inkább otthon töltöttem az éjszakát-meséltem a lánynak, miközben megtöröltem a kezem. Ő csak bólogatott jelezve hogy érti miről beszélek.-De Elijah utánam jött, hogy haza kísérjen és abból az lett hogy leültünk egy padra beszélgetni. Elmesélte hogy miért ilyen Klaus és hát megértettem így utólag. Szerinted bocsánatot kellene kérnem?-néztem rá és leültem vele szembe. -Nem hiszem. Inkább neki kéne. Vagy reggel nem hozzád ment?-kérdezett rá félve. -De igen. És bocsánatot is kért, de nem tudom-erről beszélgettünk nagyjából olyan egy órát. Ekkor lépett be Kol. -Davina, drágám-sétált oda a lányhoz aki addigra felállt a székről.-Egy nagy kérdéssel fordulok hozzád-térdelt volna le, de ekkor egy fehér tölgyfa karó az ablakon keresztül mellkason találta. -Kol! Ne!-ordítottunk fel egyszerre. Letérdeltünk a fiú mellé. Rossz volt látni így, hogy teste élettelenül feküdt előttünk a földön. A gyilkos után akartam menni, de barátnőm megragadta a kezem és vissza húzott maga mellé. Rettentően sírt. Ölébe vette Kol fejét és simogatta, én pedig tehetetlenül térdeltem mellette és zokogtam. -Nem hallhatsz meg Kol Mikaelson! Érted?-kiabált. Próbáltam nyugtatni, de nem ment. -Miért nem engedtél el a gyilkos után?-kérdeztem ránézve. -Mert nem akarlak téged is elveszíteni-szemembe nézve ejtette ki ezeket a szavakat. Hangos zokogásunkat a család többi tagja szakította meg. Ott álltak az ajtóban.
Vajon kinek mi lesz a reakció? Talán egy feláldozással vissza tudják hozni? Ha igen akkor ki lesz az? Ja és még valami. Van egy nagyon jó könyv aminek a címe: Örökké védelmezni foglak. olvasoesiro12 könyve. Nagyon jó és Klaus ff. ami miatt elkezdtem olvasni és imádom. Aki szereti az izgalmas könyveket, na meg a Mikaelsonokat annak tudom ajánlani.