Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

13.rész

,,-Jó reggelt szépség-mosolygott rám kedvesen Kol."
-Jó reggelt-hunyorogtam. Ekkor jött be az egész család.-Ha már mind itt vagytok,tartozom egy vallomással. Én nem az vagyok akinek ti hisztek. Édesanyám boszorkány és vérfarkas keveréke volt apám pedig vámpír. És így én egy keverék lettem. A bátyám nem örökölte anyám boszorkány vonalát. Sajnálom hogy nem mondtam el de ha megtudják az emberek kerülni kezdenek és megszerettelek titeket. Nem akartam hogy ez legyen-szégyenembe csak lehajtottam a fejem.
-Huh ez durva. Azt hittem a vámpíroknak nem lehet gyereke-mondta Rebekah.
-Ettől még a személyiséged ugyan az-ült le mellém az ágyra Elijah.-Tudom mit mondott Klaus. Nem gondolta komolyan csak túl hirtelen haragú-védte testvérét.
-Mindegy. Lényegtelen, nem érdekel mit mondott és hogy mit mond-idegeskedtem. Denisz vajon haza ért már?-Haza kell mennem. Ígérem nem jövök többet. Nem akarlak titeket veszélybe sodorni-álltam fel. Már indultam volna ki amikor előttem termett ő. Akire most nem nagyon voltam kíváncsi. Ki akartam kerülni de elkapta a karom és vissza rántott.-Niklaus Mikaelson ha nem zavar el szeretnék menni-vágtam hozzá idegesen.
-Sajnálom. Hülye voltam és remélem egyszer megbocsátasz majd-engedte el a kezem. Nem szóltam semmit csak lesiettem a lépcsőn de miután leértem a fejem annyira fájni kezdett hogy a korlátba kapaszkodtam.
-Jól vagy?-termett mellettem Kol. Bólintottam és bár nagyon fájt a fejem elengedtem a korlátot és haza indultam. Az ajtón beérve egyből a konyhába mentem.
-Húgi. Hol voltál?-ölelt át először Denisz majd Enzo is.
-Csak megöltem őt. De sajnos sikerült annyira felidegesíteni hogy átváltoztam. Én tényleg nem akartam de egyszer csak megtörtént-estem teljesen kétségbe.
-Hát...-dadogott Enzo.-Majd mi segítünk. Ezen is túl leszünk. Na de mi van Klaussal?-kérdezett rá a kényesebb témára.
-Ne is mond. Utálom. Esküszöm megölöm-húztam fel magam.
-Nyugi. Inkább menj és pihenj egy kicsit. Ja és vigyázz, a farkasok sokkal jobban tudnak gyűlölni, tudod. Ne veszítsd el a fejed-fogta meg a karom Denisz. Hallgattam rá, felmentem a szobámba. A fürdőbe érve megengedtem a kádat forró vízzel. Tettem illatos gyertyákat a kád szélére meggyújtottam őket és levettem a ruhám. Elzártam a vizet és beszálltam. Nem tudom mennyi ideje lehettem a vízbe de elgondolkodtam ezen az egész helyzeten. Vajon tényleg sajnálja ami történt? Ezt csak akkor tudom meg ha őszintén beszélek vele. De akkor is haragszom rá amiért otthagyott meghalni. Nem akarok ilyen lenni. Ekkor jutott eszembe a halál gondolata. Enzo úgy is vigyázna Deniszre. Talán mindenkinek jobb lenne.
-Anna!-hallottam meg Rebekah hangját.
-A fürdőbe vagyok. Gyere be ha akarsz-szóltam ki. A nagy hab nyakig ellepett. Bejött és leült a kád mellé.-Beszélhetnénk?-érdeklődtem.
-Aha. Miről szeretnél?-kérdezte. Mivel senkivel nem tudtam erről beszélni csak vele.
-Szerinted Klaus tényleg megbánta hogy ott hagyott?-néztem magam elé.
-Igen. De Elijah is megmondta hogy túl hirtelen haragú. És sajnos pont ezért nem alakít ki kapcsolatokat sem. Pedig szerintem kéne mellé valaki, aki segít neki-mondta kedvesen a lány.
-Tudod min gondolkoztam?-kezdtem el a habbal játszani.-Vajon nélkülem jobb lenne nekik?-nem néztem fel, de tudtam, hogy ezzel most egy kicsit őt is megfogtam.
-Nem. Az a sok fájdalom amit átélnének. Gondolj bele mekkora hülyeséget tennél és még rosszabb lenne az élet. Te nem olyan vagy mint aki feladja. Vagy igen?-tette fel az a kérdést amin elgondolkoztam, de annyira hogy észre se vettem hogy eltűnt mellőlem és egyedül vagyok.
-Igen, erős vagyok és nem adom fel-szálltam ki a kádból majd magamra csavartam egy törölközőt. Kimentem a szobába. Előkerestem a szürke melegítő nadrágom, egy fehér pólót, fehérneműt is vettem magamhoz és vissza vonultam a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem a hajam kifésültem és hagytam lógni. Lementem a fiúkhoz. Éppen sétáltam le a lépcsőn amikor meghallottam hogy nem csak ők vannak itt hanem a Mikaelson család is. A konyhába érve mindenki rám nézett. Rebekah bátorítóan rám mosolygott.
-Azt akarom mondani hogy lehet hogy egyszerűbb lenne ha elmennék egy kis időre egy távolabbi helyre. De még én se tudom mit csináljak. Ha ennek híre megy hogy élek mindenki engem akar majd megölni és nem akarok senkit veszélybe sodorni-néztem végig rajtuk.
-Hogy érted hogy híre megy annak hogy élsz?-kérdezte Elijah.
-A szüleink halála után mindenki azt hitte hogy mi is meghaltunk. Azért költöztünk ide-válaszoltam. Klausra pillantottam, engem nézett.
-Ne menj sehova. Meg amúgy is apánk miatt 500 éven keresztül menekültünk.Tudom milyen amikor mindenki meg akar ölni. Mivel én vagyok az ősi hibrid ezért nekem is sok ellenségem van. De majd együtt megoldjuk-mondta.-De ha vámpír leszel akkor elveszik a boszorkány erőd, nem?

Ha minden nap lenne rész az úgy jó lenne?