Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

1.rész

Az egész egy téli napon történt. Épp egy buliból sétáltam haza amikor az egyik sikátorból halk segélykérésre lettem figyelmes. Hirtelen ösztönből cselekedtem és besétáltam a sötétbe. A falnál egy nőt láttam akit egy izmosabb férfi fogott le.
-Engedje el!-szóltam rá az illetőre, aki csak lustán rám emelte a tekintetét. Vámpír. Ez volt az első gondolatom, de a többire időm se volt mert egy pillanat alatt előttem termett. Majd mélyen a szemembe nézett.
-Most megfordulsz és elmész . Elfelejtesz mindent-megpróbált megigézni.
-Hát ez nem jött be-húztam gúnyos mosolyra a számat.-És nem, nem iszom verbénát.
-Ki vagy te?-jött még közelebb.-Csak nem egy hasonmás? Vagy egy vérfarkas? Boszorkány?-tippelgetett. Aranyos fiú. Biztos van családja.
-Annabella Rosette vagyok. És a te személyedben kit tisztelhetek?-nyújtottam felé a kezem.
-Elijah Mikaelson. Öröm volt önt megismerni kedves de ha nem bánja be szeretném fejezni a vacsorámat-csókolt kezet. Udvarias és nem agresszív, eddig bírom a srácot.
-Rendben de ha nem bánja megvárom és utána átjöhetne hozzám-erre mondatomra megállt és rám nézett.-Ne nézzen így kérem. Tudom hogy csak akkor tud bejönni ha behívom.
-Hát akkor jó. De amúgy ha nem baj tegeződhetünk. Egy perc-illedelmes férfi. Csak megígézte a lányt hogy felejtse el azt ami történt és indulhattunk is.
-Nem is félsz hogy egy perc alatt megöllek?-kérdezte mellettem sétálva.
-Nem mivel ha akarnád már rég megtetted volna. De ha rosszul hiszem csak szólj és megjátszom a félelmem és ha akarod még el is futok-mondtam mire felnevetett és vele együtt én is. Rég nem nevettem már.
-De kérlek fuss gyorsan, menekülj-játszotta tovább magát, mire még jobban nevettem. A nevetésünket a telefonja szakította meg. Felvette a telefont.

§ Hívás §

-Szia fivérem-szólt bele.
-Szervusz. Te merre vagy? Már mindenki itthon van csak te nem Elijah-szólt bele egy dühös testvér.
-Klaus most nem tudok menni, de még ma haza megyek ígérem-pillantott felém.
-Mi olyan fontos?-idegeskedett.
-Szereztem egy barátot. Azt hiszem-mosolygott rám, én csak bólintottam.
-Rendben de majd egyszer hívd át. Meg szeretném ismerni. Ha megjöttél beszélünk.
-Oké. Szia-köszönt el és jött vissza.

§ Hívás vége §

-Ugye nem kevertelek bajba?-néztem rá aggódva.
-Nem dehogyis-mosolygott halványan rám.-Csak a családom kissé régi módi-döntötte oldalra a fejét.
-Áhááá tudtam-nevettem, ő meg csak furcsán nézett rám.
-Mit is tudtál?-tett ő is így.
-Ja csak amikor megláttalak és közelebb jöttél volt egy ilyen megérzésem hogy neked biztos van családod-magyaráztam el neki.
-És neked is van?-kérdezte, de valamiért elém állt.-Te fázol?-tény, hogy nem vettem fel kabátot mert akkor még jobb idő volt. És egy kicsit amúgy tényleg fáztam.