Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

47.rész

,,-Akkor elmondod végre?-fordult felém. Lenéztem a padlóra és megráztam a fejem.-Hát jó."
-Miért nem bízol meg bennem?-hangom egész halk volt és erőtlen az övéhez képest.-Nem adtam rá okot hogy ezt tedd.
-Én?-nézett rám, majd hirtelen előttem termett. Felemelte a fejem hogy a szemembe tudjon nézni.-Mert talán szeretlek és nem akarom hogy valaki elvegyen tőlem-mondta csendesen.
-És nem is fog, de köt a baráti titoktartás, értsd meg. Kérlek-sóhajtottam. Ellépett tőlem és végig nézett rajtam.
-Legszívesebben kiigézném belőled. Ha tudnám-rázta meg a fejét.-Ch bizalom-ciccegett.
-Jó oké, elmegyek. Utána békén hagysz?-néztem rá idegesen. Már meg akart szólalni, de ekkor kopogtak.
-Mi van már?-tárta ki az ajtót idegesen. Kol állt vele szembe.-Ááá drága kisöcsém. Gyere csak be-dühöngött tovább.
-Klaus, nem az van amire te gondolsz. Én Davinát szeretem, ő pedig téged-mutatott rám.
-Még is mi olyan nagy titok amit nem lehet elmondani?-tekintette köztünk cikázott.
-Meg akarom kérni a kezét-suttogta Kol. Erre Klaus ledöbbent és nem szólt semmit.-Na én megyek is-mondta a srác aki mellettem állt. Megölelt és elindult a szoba kijárata felé.
-Várj-szóltam utána.-Én is megyek. Ma úgyis otthon akartam tölteni az éjszakát. Egyedül-néztem vissza Klausra. Lent a többiek egyből rám néztek. Mosolyogva elköszöntem tőlük és kisétáltam az ajtón. Kilépve vettem észre hogy elég késő van és nincs itt a kocsim. De már nem volt kedvem visszamenni. Elijah mintha a gondolataimba olvasott volna, hirtelen megjelent mellettem.

-Elkísérhetlek?-nézett rám érdeklődve. Bólintottam. Egy darabig csendben sétáltunk, de én megtörtem a csendet.
-Szerinted miért csinálja ezt velem?-kérdeztem a mellettem sétáló férfit. A következő padra leültünk.
-Nem tudom hogy hallottál-e róla hogy mi sokáig koporsókba voltunk bezárva. De nem azért mert nem szeretett minket, csak félt hogy elhagyjuk a családot. Volt egy kis fogadalmunk is. Örökkön örökké-mosolyodott el.-Nem szereti és nehezen is fogadja el a veszteségeket. Téged se akar elveszíteni. Azért ennyire féltékeny-nézett rám.
-Köszönöm, de most menj haza. Én is megyek. Klaus kiakad ha megtudja hogy elkísértél-ráztam meg a fejem. Felnevetett és egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól.-Vigyázz magadra. Holnap megyek. Jó éjt-köszöntem el tőle.
-Rendben. Te is. Szép álmokat-és már ott se volt. Hazáig ezen gondolkoztam és arra jutottam hogy ezzel holnap le is tudom foglalni Davinát. A kulcsomat elővettem a zsebemből és a zárba helyeztem. Elfordítottam és az ajtó egy kattanással jelezte hogy nyitva van. A lakásba sötét volt és nagy csend. Becsuktam magam mögött az ajtót, lerúgtam a cipőm és felmentem a szobába. Onnét a fürdőbe vezetett az utam. Ruháimat levettem és ledobtam a földre. Beálltam a zuhany alá és élvezetem a forró vízsugarakat meg a kedvenc tusfürdőm illatát. Kicsit siettem és a vizet elzárva, kiszálltam és magam köré csavartam a törölközőmet. A szobába lépve a szekrényből elővettem egy kinyúlt pólót, amit még Enzotól csórtam, meg felvettem egy fehérneműt és rá egy rövid gatyát. Ezután a törölközőt kiterítettem a székem támlájára. Bevetődtem az ágyba de még sokáig nem tudtam aludni csak forgolódtam. Az órára pillantottam, 22:38-at mutatott. Valahogy a bárányszámolás és két megfordulás közben sikerült elaludni. Reggel a fényre és simogatásra keltem. Nem érdekelt ki az csak tovább akartam aludni.
-Hmm-morogtam csukott szemmel, majd hasra fordultam.
-Anna-szólított meg egy túl ismerős hang.-Babám-hajolt oda fölém. Meg se mozdultam. Apró puszikat nyomott az arcomra, majd amikor a számhoz ért megállt, én pedig mosolyogva kinyitottam a szemem.-Te végig fent voltál?-kérdezte, de válasz helyett odahúztam magamhoz és megcsókoltam.-Na akkor haragszol?-döntötte oldalra a fejét.
-Nem-ültem fel.-Rád nem lehet Klaus. Vagy úgy tűnik haragszom?-böktem meg finoman az orrát.-Kis hibridecském-nevettem fel, ő ezen csak mosolygott. Berántottam magam mellé az ágyba.
-Mondták már hogy iszonyatosan jó alakod van?-kacsintott mire kissé zavarba jöttem.-Kis édes-adott egy puszit a számra.-Lassan mennünk kell ám. Már 10 óra elmúlott és a többiek ott vannak nálunk-hajolt közelebb. Gondolom csókért de sajnos nem kapott. Kipattantam mellőle és a szekrényhez siettem.

Na ez a rész egy kicsit rövid és unalmas lett, de mentségemre szóljon a másikakon gondolkodtam és elkapott az ihlet. Kol és Elijah fanfictionből már részletek meg van. Sőt még az egyik címe is. Talán már csak egy kis javítás és a Kol-osnak meglenne az első része. Nem tudom hogy most mit csináljak. Kirakjam azt és kettőt írjak kevesebb résszel, vagy csak ezt de akkor majdnem minden nap lenne rész. Vagy érdekel valakit egy Kolról szóló történet? Kommentbe várok minden kérdést, tippet vagy tanácsot. Jó éjt.