Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

12.rész

,,-Nem kell vele lenned ha nem akarsz-ekkor megcsörrent a telefonja."

#Hívás#

-Szia Caroline. Miért hívtál?-érdeklődött a fiú.
-Szia Denisz. El kell mondanom valamit-szólt a lány. Egy ideig csend.-Láttam Tylert. Most nem rég ment el egy lánnyal, itt csókolóztak-bökte ki végül.
-Oké, köszi hogy szóltál. Majd még beszélünk-mondta bátyám gondterhelt arccal.
-Meg mondod neki? Én nem szeretném-aggódott a lány.
-Igen megmondom neki. Szia-köszönt el.
-Szia-tette le Caroline.

#Hívás vége#

-Mi a baj?-néztem rá.
-Tyler nem Jeremihez ment. Caroline most látta egy idegen lánnyal smárolni-sóhajtott fel.
-Ja oké-mondtam. Nem tudom hogy miért de ez egy kicsit rosszul esett.
-Jól vagy?-kérdezte. Bólintottam, oda sétáltam és megöleltem.
-Most el kell mennem de majd jövök-köszöntem el és kisétáltam a szobából.
Elsétáltam Klaus mellett és a kórházból kiérve a kocsimhoz mentem. Beszálltam és haza hajtottam. A szobámba felsietve átöltöztem. Egy fekete farmert vettem fel egy ugyan ilyen színű sima pólóval. De alávettem egy fekete hosszú ujjút amit betűrtem a gatyámba. És mivel hidegebb volt ott kint még egy sötét színű kapucnis pulcsit is felvettem és elindultam lefelé. Ott lent elővettem a töröket meg egy kést és a belső zsebembe tettem.
-Hova mész?-állt az ajtóba a vámpír. Nem is válaszoltam.csak kiakartam menni, de nem engedett ki.
-El szeretnék menni-néztem fel. Ekkor ellépett előlem.
-De én is veled megyek-jelentette ki. Sóhajtottam és megvontam a vállam.
-Nekem nyolc. De nem szólhatsz bele semmibe se. Érted?-mutattam rá.
-Oké-emelte fel a kezét védekezően. Elindultam egy elhagyatottabb hely felé. Nagyon régies ház volt New Orleans szélén.
-Megjöttünk-jelentettem ki. Leellenőriztem hogy meg van-e a két karó a belső zsebembe majd kiszálltam és az ajtó előtt megálltam.
-Beszélgetni jöttünk?-kérdezte mire én csak berúgtam az ajtót.-Akkor nem. Oké-belépetem és ő is jött utánam.-Akkor nincs itthon senki-jelentette ki de ekkor leesett egy kép a falról,az ajtó pedig becsapódott mögöttünk és a fotel felé nézve láttam meg őt.
-Mit kerestek itt?-kérdezte Ben.
-Téged-ekkor felém fordult egy gúnyos mosollyal.
-Ha meg akarsz ölni akkor feleslegesen jöttél-tűrte fel a pulcsija ujját így láttam a vérfarkas harapást.
-Ki volt az?-kérdezte Klaus.Ennél a kérdésnél már kezdtem egy kicsit parázni.
-Nem mindegy az-már dühös volt. Majd rám nézett és lenéző vigyor terült el az arcán.
-Meg se szólalj! Fogd be!-figyelmeztettem.
-Oh akkor nem mondtad el nekik? Segítsek?-nevetett fel gonoszan.
-Miről beszél?-nézett rám a Mikaelson fiú.
-Semmiről. Menjünk haza-mondtam feszülten.
-Arról van szó hogy ő nem egy sima ember. Ő is természetfeletti lény-hangja gúnytól csengett.
-Tudom-jelentette ki Klaus aztán mintha egy kicsit elgondolkodott volna.
-Tényleg tudod? Akkor biztosan elmondta milyen szép a családi vérvonaluk. Még a tiédnél is érdekesebb. Egy igazi csodabogár-nevetett.-A kis hibrid lány. Még!-termett előttem, az arcomra tette a kezét majd eltűrte az egyik tincsem a fülem mögé.
-Hagyj békén-emeltem fel a hangom.
-Jaj ne idegeskedj szívem mert a végén még átváltozol-gúnyolódott.
-Hagyd-mondta a Mikaelson.-Vagy tudod mit? Öld meg nem érdekel! Nem szeretem magam körül a hazug embereket-és eltűnt. Itt hagyott. Ekkor éles fájdalmat éreztem a hasamba.
-Hoppá! Csak nem itt fáj?-szúrt megint hasba vigyorogva. Éreztem hogy kezd feltörni belőlem a szörny-Had kóstoljam meg a véred.Neked állítólag különlegesen finom-hirtelen harapott bele a nyakamba.Éreztem hogy elhagy az erőm majd hirtelen még több erő szabadult fel. Elkezdtem átváltozni.-Jaj picim nyugi-engedett el én pedig összeestem. Egy nagy fekete farkas lettem. Próbált menekülni de elkaptam és szét téptem. Nem voltam elég erőm miután újra ember lettem megpróbáltam eltűnni innen, de a nappali közepén összeestem. Arra keltem fel hogy egy nagyon fényes szobába vagyok.
-Jó reggelt szépség-mosolygott rám kedvesen Kol.

Mikor legyen a kövi rész? ❤❤