Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

32.rész

,,Felbontottam a borítékot és kivettem belőle egy papírt. Kihajtogattam és olvasni kezdtem."

,,Kedves Annabella Rosette.
Nem áll szándékomba zavarni de egy nagyon fontos dolgot szeretnék veled közölni. Nálam van Freya Mikaelson. És mindent megtenne a családjáért. Csak úgy mint te. Ha eljössz elengedem és egy újabb taggal bővül a családod. Ha nem, meghal és a te lelkeden szárad majd. Vajon mennyire haragudnának rád ők? Sok sikert a döntésben. Ha sikerül, és úgy döntesz megmented, ma este 10-re legyél a Robert E. Lee előtt. Várlak. Ja és ne szólj senkinek.
Sok szeretettel:Idegen"

Úgy döntöttem el megyek de nekik nem szólok. A levelet a borítékba vissza süllyesztetve, eldugtam a fiókba.
-Jó reggelt-köszöntem a lent ülő családnak. Matt, Carolnie és Davina már haza is mentek. Elkezdtünk random dolgokról beszélgetni. Szerencsére a levélről nem kérdeztek. Meg amúgy se mondtam volna el.
-Hahó-intett előttem a kezével Denisz.
-Igen?-eszméltem fel a bambulásból.
-Nem is figyeltél? Na mindegy-legyintett.-Csak azt kérdeztem hogy mit akarsz csinálni ma?-tette fel megint a kérdését.
-Meg kell szabadítanom Marcelt egy  gonosz lénytől. Segítenétek?-néztem a fiúkra.
-Persze-karolta át a vállam Kol.-És utána? Van valami program?-nézett körbe.
-Nekem este el kell mennem. De nyugi hamar vissza jövök-pillantottam rájuk. Miután a reggelit elfogyasztottuk, elmosogattam. Mindenki elment átöltözni, én is így tettem.

Felvettem egy fekete szakadt farmert meg egy hosszú ujjú sötét szürke pulcsit. Az új cipőmet vettem fel a szemüvegem mellé. A hajamat laza kontyba fogtam. A két nyaklánc ott lógott a nyakamba, a karkötők meg a kezemen voltak.
-Kész vagyok-ugráltam le a lépcsőn. Kicsit furcsán néztek rám.
-Te szemüveges vagy? nézett rám nagy szemekkel Klaus.
-Hát nem nagyon kéne, de szeretem és ezért néha felveszem. Vagy nem jó?-biggyesztettem le a számat.
-De igen, jól áll csak még nem láttuk rajtad és kicsit furcsa-magyarázta Elijah.
-Köszi-mosolyodtam el és a kocsikulcsot a kezembe vettem majd elindultam kifele.-Na nem jöttök?-fordultam hátra, de így sikerült Klausnak ütköznöm. Mivel majdnem  hátra estem, átkarolta a derekamat. Elég közel volt az arcunk és én a nyakát átkarolva csak még közelebb húztam. Megcsókolt, amit viszonoztam is.
-Na jöttök már?-nyávogott Kol, engem utánozva, majd felnevetett. Mi is így tettünk. Beszálltam a kocsiba, mellettem ült Klaus, hátul pedig Enzo és Denisz. A másik 3 Mikaelson Rebekah kocsijával mentek. Hamar odaértünk a nagy házhoz. Kiszálltunk és Elijah beengedett minket. 
-Ugye van pince?-néztem a családra.
-Igen. Erre-mutatott egy ajtóra Kol. Csak bólintottam. Nem is kellett sokáig várni, kopogtak.
-Szia. Gyere csak be-engedte be Rebekah Marcelt. Miután köszöntöttük őt, hozzám fordult.
-Köszönöm hogy segítesz nekem-megráztam a fejem, jelezve hogy semmiség.
-Na gyere. Menjünk le a pincébe, a fiúk segíteni fognak-indutam el lefele, ők pedig követtek.-Na szóval-csaptam össze a kezem.-Kezdjük. Két ember fogja meg a kezeit. Térdelj le. Klaus le tudnád fogni a fejét?-néztem az említettre.
-Persze-állt Marcel mögé. De tekintetében aggodalmat fedeztem fel, mikor pillantásunk találkozott.
-Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Csukd be a szemed és gondolj vissza arra amikor találkoztál vele-hangon kedves volt és megnyugtató.
A két bátyám mögöttem állt, ugrásra készen. Két ujjamat a halántékára tettem és elkezdtem mondani a varázsigét. A boszorkány nagyon erős és sötét lényt ültetett el benne. De egy kis segítséggel, amit tőle kaptam, éreztem hogy sikerülni fog. Küzdött a benne lévő szörny ellen. Nagyon sok energiát el kellett használnom. A szememből már folyt a vér. Majd éreztem hogy kiszedtem belőle, de nem tudtam mit csinálni így bezártam az egyik gyűrűmbe, ami égetni kezdte a kezem. Elengedtem Marcelt majd leszedtem és eldobtam a tárgyat. A falnak dőlve lecsúsztam a földre.-Ne érjetek a gyűrűhöz-suttogtam. Klaus mellettem termett. Elijah felé nyújtott egy zsebkendőt. Barátom óvatosan letörölte az arcomról a vért.
-Jól vagy drágám?-tette a kezét az arcomra. Csak bólintottam mert semmihez se volt erőm.-Felviszlek pihenni. Elijah-szólította meg.-Marcelt fektessétek le valamelyik vendégszobába-felkapott az ölébe és felvitt a szobájába. Óvatosan letett az ágyra és betakart.
-Ne menj el. Maradj itt velem-mondtam rekedtes hangon. Mosolyogva feküdt be mellém. Hozzábújtam és már aludtam is.

Vajon ki küldte a levelet? Tényleg elmegy a találkozóra? És mi fog ott történni? Eddig hogy tetszik a történet? Kit látnátok még benne?