Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

25.rész

,,Mikor már elég sokat ittunk oda mentem az öltönyös férfihez."
-Elijah haza akarok menni-néztem rá boci szemekkel. Kol is oda jött.
-Na mi van hercegnő? Menjünk?-kérdezte a vállamat átkarolva. Én csak bólintottam egyet. Szólt Rebekahnak is, ő se ellenkezett. Mi megint hátul ültünk csak annyi különbség volt hogy nem Beka hanem a másik fiú vezetett. Kol vállának dőltem. Ő csak magához húzott. Egész hamar haza értünk.
-Na drága bátyánk is haza ért már-nézett a házra a szőke lány.-Menj csak-intett az ajtó felé. Benyitottam és felsiettem az emeletre. Klaust a szobájában találtam egy nő társaságában.
-Gratulálok-nevettem fel hitetlenül. Ijedten kapta fel a fejét majd egyből felvette a gatyáját. Én pedig hátat fordítva indultam le a lépcsőn.
-Anna várj!-kiáltott utánam.-Beszéljük meg-próbálkozott.
-Nem érdekel. Ezen nem lehet mit megbeszélni-fordultam meg. A többiek furcsán néztek a nappaliban egészen addig míg valaki el nem ment mögöttünk és nem látták meg Klaust félmeztelenen. Egy kis idő után a konyhába ülve néztem ki a fejemből. Oda sétált mellém. Egy darabig szemeztünk és már elég közel volt az arca az enyémhez.
-Sajnálom, de ezt nem tehetem-fordult el tőlem mikor már majdnem megcsókolt. Hátat fordított nekem és itt lettem csak igazán ideges. Elijah és Kol valószínűleg megérezte a feltörni készülő dühöm mert a nappaliba mentek. Rebekah pedig itthon sem volt.
-Mi az hogy nem?-keltem ki magamból.-Mikor érdekelte a Nagy Niklaus Mikaelsont bárki és bármi? Te már nem ugyan az vagy aki régen voltál!-vágtam hozzá mindent ami a fejembe volt.
-Miért? Mert megváltoztam? Vagy csak az zavar hogy lefeküdtem Hayley Marshallal? Vagy hogy már nem szeretlek?-kiabált. A fejemhez vágta azt ami a szívét nyomta.
-Oh tényleg? Így már értem miért kerültél ma annyira. De tudod mit?-néztem a szemébe. Mintha most tudatosult volna benne hogy mit mondott. Hirtelen felém lépett.-Soha többet nem akarlak látni Klaus! Tapos át másokon, használd ki őket a céljaidra, de engem hagyj ki belőle-léptem egyet hátra.
-Nem én...nem úgy értettem-dadogott.-Most hova mész?-jött utánam.
-Elmegyek és többet vissza se jövök!-kiáltottam rá. Kicsit meglepődött és mintha könnytől csillogott volna a szeme.-Elegem van belőled. Hogy mindenkit csak kihasználsz. Remélem jó volt szívemmel játszadozni mert többet nem fogsz!-azzal már ki is nyitottam az ajtót de előttem termett.

-Ne tedd ezt velem! Kérlek-csukta vissza. Megfogta a kezem és térdre esett előttem.-Ne hagyj itt. Én sose játszottam se veled, se az érzéseiddel. De azt hittem már nem szeretsz úgy, hogy nem érdekellek. Az egész emiatt van. Higgy nekem-nézett fel a szemembe.
-Ha nem szeretsz miért nem hagysz elmenni?-most már rendes hangerőn beszéltünk.
-Azt nem akartam...Én nagyon szeretlek. Amióta csak megláttalak nem tudlak elfelejteni. Megpróbáltam tovább lépni ahogy azt kérted, igaz nem mondtad de azt éreztem hogy így akarod. De nem ment. Csak szenvedek nélküled. Ha nem vagy velem, nincs kedvem élni csak gyilkolni. Eszméletlenül beléd estem-ezen elsírtam magam.-Jaj ne sírj. Olyan rossz ha sírsz, főleg ha miattam-tört meg a nagy hibrid.
-Klaus-néztem a szemébe, eközben leguggoltam hozzá és két kezem közé vettem az arcát. Kicsit mintha megnyugodott volna.-Én se tudtam tovább lépni. Valahogy a szívem vissza húz hozzád. És lehet nem így kéne cselekednem de...megbocsájtok. De csak azért mert szeretlek és mert hihetetlen milyen aranyos tudsz lenni-néztem a szemébe.
-Köszönöm-borult karjaim közé. Egy halvány mosoly kíséretében öleltem magamhoz.
-Menjünk fel-húzódtam el tőle. Éppen indultunk volna fel amikor a két testvére bejelentette hogy elmennek itthonról.
-Tiétek a ház. Majd késő este jövünk. Sziasztok-intett Elijah és Kol után el is tűnt.
-Mit csináljunk?-nézett a szemembe. Nem tudom miért de hirtelen megcsókoltam. Amit ő viszonzott is.-Gyere fel-suttogta a fülembe. Én csak bólintottam. Megragadta a kezem és a szobájába vezetett.-Na mit szeretnél?-nézett rám egy nagy mosollyal, mire az ágyra löktem és szépen lassan rámásztam. Majd miután felette voltam elkezdtem a nyakát csókolgatni, majd letéptem róla a pólót. Ő csak hirtelen lekapta rólam a toppot. Lelökött maga mellé, majd fordított helyzetünkön és most ő volt felettem. Először még csak a nyakam puszilgatta, később már a mellkasomat is. Felhúztam magamhoz és elkezdtem a füle mögötti részt apró puszikkal behinteni, majd a nyakát is. Belesúgtam a fülébe azt az egy szót.
-Akarlak-nem is kellett többet mondanom. Minden ruhától megszabadítottuk a másikat. Majd megtörtént. Ott feküdt mellettem. Felkapott és a fürdőbe vitt. A zuhany alatt állva újra ránéztem.-Sajnálom. Mindig a boldogságod útjába állok-hajtottam le a fejem.
-Most viccelsz Anna? Te vagy az egyetlen aki boldoggá tud tenni. Már csak azzal hogy megajándékozol a pillantásaiddal, a mosolyoddal, azzal hogy itt vagy velem. Az egyetlen jó dolog a családomon kívül az életemben, az te vagy-emelte fel a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Jaj Klaus-csókoltam meg. Fürdés után, felöltöztünk. Rajtam az egyik pólója volt ami leért a combom közepéig meg egy bugyi, rajta pedig egy melegítő nadrág.-Filmezünk?-néztem rá boci szemekkel.
-Amúgy is igent mondtam volna de így bármit Tündérem-nevetett. Bekapcsoltuk az ,,Éjjeli napfényt". Odabújt hozzám és a mellkasomra hajtotta a fejét. Én közben simogattam a fejét, a hátát meg a hajával játszottam. Így elég hamar elaludt. Egyszer csak kopogtak.
-Igen?-szóltam ki halkan, nehogy felébresszem. Rebekah jött be.

Vajon mi fog történni? A lánynak egy újabb ötlet jutott az eszébe. Vajon kivel beszélni meg és mi az?