Pray

15.

~You can't sell Dreams to someone who has walked through Nightmares~

Nagyjából egy hét telt el az összezörrenésünk óta Harryvel. Egyre nehezebben bírom már a bezártságot, még az a szerencse, hogy azóta minden rendben köztünk. Mármint amennyire rendben lehet. Nem fírtattam többet a témát és nem is szándékozom most egy ideig. Nem akartam annyiban hagyni, túl makacs vagyok hozzá, de ő is. Nem merek nagyon beleszólni az életébe, bár nem is irányítani akarom őt csak segíteni, de ha ezt Harry nem látja be hamar úgy tűnhet, mintha csak belekotnyeleskednék az életébe. Ha majd ad rá alkalmat megoldjuk. Én végig ott leszek mellette, ha akarja. Mindentől eltekintek és csak azzal foglalkozom, hogy velem, hogy viselkedik. Abban pedig nincs hiba. Napról napra közelebb kerülünk egymáshoz és a bizalom is egyre erősebb köztünk. Egy láthatatlan kapocs ez, ami minden együtt töltött perc után közelebb húz minket egymáshoz. Egy ideje már a fiúkát sem láttam erre, tényleg minden szabad időnket egymásra áldozzuk. Nem csináltunk semmi különöset, csak átlagos dolgokat, ritkán mozdultunk ki a házból de ez így tökéletes.

Furcsa belegondolni mi lesz ezután. Mi lesz ha vége ennek az egésznek és minden visszazökken a rendes kerékvágásba. Onnan folytatjuk az életünket ahol abba maradt, vagy olyan mély nyomot hagytunk a másikban, hogy nem megy majd ugyan úgy. Ha elengedlek vajon mindketten szabadok leszünk vagy egyikünket láncraveri a fájdalom? Sosem kérdeztem meg tőle mik a tervei, talán azért mert féltem a választól. Ő sem beszélt róla ezért ez egy kimondatlan súlyként nehezedett a vállamra és talán az övére is. A lehető leggyorsabban el akartam terelni a gondolataim a nyomasztó témáról, ahányszor csak eszembejutott. Csak élveztem, ameddig tart és reméltem, hogy nem kell majd egyesével összeszednem a darabokra tört szívem szilánkjait ha vége lesz.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Június a kedvenc hónapon. Emlékszem, minden évben ilyenkor éreztem magam a legboldogabbnak. Nyáron apám sem vette olyan komolyan a dolgokat, ilyenkor gyakrabban járhattam el a barátaimmal is. Édesanyám volt az aki meglágyította apám kő szívet. Mindig ő volt a tettestársam, ha valamilyen bajba keveredtem, ő húzott ki belőle apa előtt. Csodáltam, amiért mindazok ellenére, amin keresztül ment apám oldalán, életvidám maradt és bármi történt mindig láttam azt a különleges csillogást a szemébe, amitől megtelt szeretettel a szívem. Mindig is az volt a célom, hogy olyan legyek mint ő. Nem jobb de nem is rosszabb. A mai napig ő ad erőt mindenhez, amin úgy érzem nem tudok túljutni. 16 éves voltam, amikor itthagyott minket. Az volt az a nap, amikor apám szíve teljesen megfagyott és egy kőkemény ember vette át az én szerető édesapám helyet. Néhez időszak volt ez mindkettőnknek, én inkább magamba zárkóztam, ő pedig a munkájába temetkezett. Nem is bírtam sokáig ezt a hangulatot, 18 éves koromba elköltöztem otthonról, azóta pedig a magam ura vagyok. A nyarak is másról szólnak. Nem az önfeledt szórakozás és bulik teszik ki a minndennapjaim de ez sosem volt így. És talán ez is a baj. Hiányzik már egy kicsit, hogy fiatal legyek, ilyen jellegű problémák nélkül.

A kertben lévő kis hiantaágyon tálaltam meg a tökéletes helyet, hogy újra elolvassam az egyik kedvenc könyvem. Élveztem, ahogy a nap sugarai barnítják bőröm és teljesen belemerültem a történetbe. A hibátlan világból, -amiben a főhős minden akadályt legyőzve harcol szerelméért- hangos kiabálás ragadott ki, ami mindenbizonnyal a házból jött. Becsuktam a keményfedeles könyvet, majd magam mellé dobva sietve indultam a terasz felé. Az üvegajtón keresztül már láttam, hogy kitől jön a nagy hangzavar, vagyis inkább kiktől.

Egy seregnyi fegyveres alak rontott be Harry hazába. A szívem azonnal turbófokozattra kapcsolt, szinte majdnem szívinfarktust kaptam úgy megijedtem. Apám szavai veszjelzőként csengtek a fülemben. Menekülj. És én  pontosan ezt is készültem tenni, de gondolom az az állig felfegyverzett kétajtós szekrény, aki hátulról ragadott meg nem pont így gondolta.
- Meg van főnök.- kiáltott oda gondolataim szerint Aaronnak, miközben beráncigált.