Pray

31.

~She has been through hell, so believe me when I say, fear her when she looks into a fire and smiles~

~Tiana Messer~

A kis incidensunk után Harry egy gyors csókkal elköszönt én pedig visszaindultam a kis csapathoz. Bele sem gondoltam, hogy a rúzsom elkenődhetett vagy, hogy a hajam már nem áll olyan tökéletesen, amiért Harry többször is beletúrt de ebben az állapotban kicsit sem érdekelt.

Nem akarom kihasználni Davidet és tudom, hogy nagyon úgy tűnik de nem ez a szándékom. Kicsit összeszedetlen vagyok, nem nagyon tudom hova tenni az érzéseimet és az is biztos, hogy nem kezelem helyén a dolgokat de minél többet vagyok Harryvel annál biztosabb az is, hogy mit akarok. Őt. Úgy ahogy van, a hibáival és az életével együtt.

Mikor visszasétáltam a tánctérről a csapat már eléggé szétszéledt. Igazából az is lehet, hogy csak én nem ismertem fel őket. Most az is nehezemre esett, hogy egyenesen odasétáljak az asztalunkhoz. Az sem könnyítette meg a dolgom, hogy a fények össze-vissza villogtak én pedig mindenből minimum hármat láttam. Nagy nehezen megtaláltam az asztalt, ahol Davidék ültek, megálltam előtte és lehuppantam a legközelebb lévő üres helyre.

- Hazaviszel?- kérdeztem Davidhez odafordulva.
- Most? Ha menni szeretnél persze.- mondta és már készült is felállni.
- Köszönöm.
- Már mentek is?- Blake próbálta túlordítani a zenét kisebb nagyobb sikerrel. Én csak bólogattam kérdésére és mosolyogni próbáltam. Kaptam mégegy "boldog születésnapot" mielőtt végleg utunkra engedett volna, és összességében igen is boldogan távoztam. Csak nem azzal akivel kellett volna.

David szokásához híven nem ivott így teljesen nyugodtan ültem be mellé a kocsiba. Az úton végig próbáltam a legjózanabbnak tűnni. A fejem a kocsi hideg ablakának döntöttem annak reményében, hogy az valamennyire észhez térít. Fel sem tűnt, hogy már hazaértünk, csak mikor kinyílt mellettem az ajtó és David kisegített az autóból.
- Azt hiszem jobb lesz ha felkisérlek. Túl jóra sikerült a buli, ahogy látom.- kuncogott a botladozásomon.
- Nem, nem kell. Meg leszek. Köszönök mindent.
- Ne köszönd, ez természetes.
- Nem, nem az. Túl jó ember vagy David. Ez a te bajod.- mutogattam össze-vissza rá a levegőben. Szavaim már összefolytak és a mozgáskoordinációm sem volt a legjobb. Azt hiszem máskor egy kicsit vissza fogom magam. Elköszöntem tőle és felbaktattam a lakásba.

Az előszobába lerugdostam magamról a magassarkúm és hamar realizálódott bennem, mennyivel is kényelmesebb így. A tükörben szemügyre vettem magam. A tükörképem elárulta, hogy nem csak éreztem a sok elfogyasztott alkohol hatását, hanem az látszódott is rajtam. A sminkem már közel sem tökéletesen állt rajtam, a hajam zihált volt és a szemem vörös. A hálószobába érve még a villanyt sem oltottam fel egyszerűen csak bedőltem az ágyba.

Nagyon rég buliztam ekkorát, és nagyon sokat is ittam. Egyáltalán nem voltam esznél de tudom, hogy holnap reggel még így is mindenre pontosan emlékezni fogok. Legalábbis a végére biztosan. Ezek a momentumok életem végéig kísérteni fognak történjen bármi. Az első csókunkról az utolsó érintésig, minden élénken él bennem és fog is. Egy percre sem fogom megbánni.
Elég csak belegondolnom, ahogy Harry hozzámér és máris érzem a pillangókat a hasamban. Még mindig egyhelyben feküdve, csukott szemmel gondoltam Harry ajkaira, amint a nyakam vékony bőrét kényezteti, vagy amikor kezével a testem többi részen barangol. Imádom, hogy mindig tudja mit akar és nem fél kimondani. Még most is hallom minden egyes mocskos szavát, amint azt ecseteli mennyire tetszek neki vagy, hogy mit fog csinálni. Imádtam, hogy ilyenkor mindig sokkal vággyaltelibb és reszelősebb a hangja. Imádtam, hogy mindig tudta mik a határaim, meddig kínozhat és mikor van itt az ideje, hogy cselekedjen. Imádtam a testének minden porcikáját, minden tulajdonságát. Imádtam őt. Hónapok óta sóvárgok utána, és érzem, hogy már nem bírom sokáig a hiányát. Akarom őt, annyira a lelkét, mint a testét.
Nem tudom mi fogott meg benne ennyire de nem tudom elfelejteni és nem is akarom. Nem vágyom másra csak, hogy elmondjam neki mekkorát hibáztam és hogy ha visszamehetnék az időben nem lenne semmi ami rávenne, hogy mégegyszer elkövessen ezt a hatalmas baklövést.