Pray

5.

~Don't judge me. You only see what I choose to show you.~

~Tiana Messer~

Másnap este a konyhába tartottam, hogy igyak egy forró teát, ha már aludni nem tudok.
Halk csörömpölésre lettem figyelmes a szobámból kiérve, így kicsit több érdeklődéssel folytattam az utam az említett helység felé, ahol az összes  villany fel volt kapcsolva. Az én "fogadott testőröm" egy törött poharat dobott a kukába, amikor odaértem. Már messziről láttam mennyire ideges, úgyhogy inkább meg sem próbáltam hozzá szólni. Halkan töltöttem magamnak egy pohár teát miközben ő szinte rám sem hederítve vett elő egy újabb poharat és töltötte meg whiskyvel. Éppen megfordultam, hogy visszamenjek a szobámba, amikor utánam szólt.
-Egész nap csörög a kibaszott telefonod.- dobta elém a fehér tárgyat a pultra. Megfordultam és felvettem onnan. Mikor megnyitottam láttam, hogy kb. 30 nem fogadott hívásom  volt Davidtől.
-Állítsd le a barátodat, mert kurva idegesítő.- morogta, majd kortyolt egyet az italából.
-Ezzel neked nem kell foglalkoznod.- válaszoltam flegmán, bár nem akartam túlzottan belemenni a vitába tekintettel, hogy már most is vérben forognak a szemei.
-Ne vitatkozz velem. Csak állítsd le a ficsúrt mielőtt én teszem! -
-Muszáj így beszélned róla? Sőt...Muszáj egyáltalán beleütnöd az orrod a dolgaimba?- csaptam a pultra a telefonom. Mit vár, mit mondjak Davidnek? Bocsi ne hívogass már, mert a pasit akivel együtt lakok idegesíti.
-Lefogadom, ha nem lenne ennyi pénze te sem beszélnél róla másként.- mondta gúnyosan.
-Nem a pénzéért vagyok vele.- háborodtam fel. Tényleg ezt nézi ki belőlem?
-Persze.- megforgatta a szemeit.
-Nem tudom, miből jutottál erre a következtetésre, de leszarom mennyi pénze van. Vagy bárkinek. Ezerszer szívesebben lennék most is a híd alatt mint a palotádban.- fintorogtam miközben körbenéztem.
-Ismerem a fajtádat. Te is csak egy elkényeztetett picsa vagy aki miután  kikerült apuci szárnyai alól képtelen  volt eltartani magát, ezért talált maga mellé egy olyan verebet mint amilyet ő is.- gúnyolódott.
-Ne ítélkezz felettem, mert semmit sem tudsz rólam. Amióta eljöttem otthonról egyedül oldok meg mindent. Semmit nem toltak a seggem alá és senki nem baszta össze nekem. Szóval egy egoista seggfej engem ne oktasson ki és ne nézzen le.- csattantam fel.

Kikérem magamnak. Sosem hagynám senkinek, hogy eltartson. Igaz, hogy David többször megemlítette mennyire feleslegesnek tartja, hogy én is dolgozzak, de amíg van két kezem addig lesz bennem annyi tartás és méltóság, hogy nem akaszkodok senkire. Láttam rajta, hogy igencsak meglepődött a kis monológomon és nem nagyon tetszett neki. Nem hiszem, hogy túl sokan megengedték maguknak ezt a hangnemet vele szemben, de szerintem már ismer annyira, hogy tudja én nem vagyok olyan mint mások.

-Ha nem tisztelném az apádat már te is a többi lány közt dolgoznál nekem. Ezt sose felejtsd el! - ráhajolt a pultra így arcunk egész közel volt egymáshoz. Az én szürke íriszem mélyen bámult az ő viharos zöldjébe. Mint a tűz és a víz, olyanok voltunk.
-Rohadj meg! - köptem felé, majd megindultam a szobámba.
Hihetetlen mennyire fel tud húzni. A nyugalmi állapotomból 10 perc alatt jutottam el odáig, hogy a világ végére is ki tudnék szaladni dühömben. Annyira lenézően beszélt rólam és idegesít, hogy úgy ítélkezik felettem, hogy szinte nem is ismer. Én tényleg megpróbálok vele semleges lenni, de egyszerűen nem megy ha így viselkedik velem. Néha olyan érzésem van, hogy élvezi, ha forrok a haragtól miatta. Olyan személyisége van, amit nem tudok hová tenni. Minden mondatával megbánt amit csak kiejt a száján, de sosem érzem azt a hatalmas dühöt, ami árad belőle. Inkább szánalmat sugároz az irányomba és ettől mégrosszabbul esik, amit mond. Bár ezt sosem vallanám be, mert leszarom a gondolatait és a sajnálkozását . Egyszerűen jobb lenne, ha vége lenne ennek az egésznek és mindketten élnénk tovább az életünket, nyugalomban. Lassan többet idegeskedek miatta mióta ismerem, mind David miatt, ez alatt a pár év alatt. De egyben többet is gondolok rá.