Pray

8.

~Black hearts aren't born black. They burned.~

~Tiana Messer~

A legutóbb eldöntöttem, hogy az, ami történt soha többet nem történhet meg. Mikor találkoztam azzal a lánnyal, szembesültem a valósággal. Nekem és Harrynek nem szabad, hogy több közünk legyen egymáshoz, mint ami az első napokban volt. Egész nap töprengtem vajon miért alakultak így a dolgok. Hogy lehet, hogy mikor idejöttem rendíthetetlenül szerettem egy fiút és most még abban is kételkedem, hogy vele akarok-e lenni egyáltalán. Már legalább két napja nem beszéltem Daviddel. Nem tudom felvenni a telefont és elcsevegni vele azok után, ami Harryvel történt köztünk. David nagyon jó ember. Hozzám talán túl jó. Harry pedig...ő olyan mint én. Előtte nem kell titkolóznom. Szinte alig ismerem mégis úgy érzem többet tud rólam, mint a saját barátom akivel már évek óta járok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Már legalább fél 12 van, de én még mindig kényelmetlenül forgolódtam az ágyban, annak reményében, hogy nemsokára elragad az álomvilág, de ez csak nem akart bekövetkezni. Lemondóan keltem fel a meleget nyújtó agyból pisilni. A fürdőszoba előtt vetettem egy ártatlan pillantást Harry szobája felé és nagy meglepetés ért, mikor megláttam, hogy a szoba ajtaja nyitva van. Furcsálltam a dolgot, sosem hagyja úgy. Annyiban akartam hagyni a dolgot, de visszafelé sem hagyott nyugodni a dolog. Ott álltam a folyosó középen és gondolkoztam. Be kéne mennem a szobámba és nyugodtan aludni...de, gondoltam azért vetek egy pillantást a szobára közelebbről.

Lassan és hangtalanul sétáltam közelebb a résnyire nyitva hagyott szobaajtóhoz. Féltem, hogy Harry ébren van, bár ennek az esélye nem sok, ugyanis korom sötét van és egy hangot sem hallottam. Közelebb érve bekukucskáltam, hátha látok valamit, ami megmagyarázná ezt az érdekes jelenséget az éjszaka középen, de először nem láttam semmit. Csak az utca halvány fényei világították meg a szobát, így kaptam rálátást az alvó Harryre. Valami azonban nem volt rendben. A párnák szanaszét hevertek az ágyon és a földön. Az ajtóban állva hallottam, ahogy Harry mond valamit. A szívem is megállt egy pillanatra, azt hittem észrevett és most jön egy újabb kiabálás, de nem. Nem hozzám beszélt. Álmodott. Már így is túl messzire mentem, de a lábaim mintha maguktól mozogtak volna, vittek az ágy felé. A takaró csak félig takarta tökéletesen kidolgozott felsőtestét. Homlokán verejték cseppek csillantak meg a halvány fényben és Harry újra megszólalt. Még mindig nem értettem tisztán, hogy mit mond, motyogott valamit, de szinte biztos voltam benne, hogy nem éppen szivárványról és vattacukor felhőkről álmodik. Karján és vállán is ütemesen feszültek meg az izmok, a levegőt pedig kapkodta.

Úgy éreztem magam mint valami szatír, aki élvezettel figyeli áldozatát és részben így is volt, de aggasztott, ahogy Harry viselkedett. Fel kéne ébresztenem. Fel kéne ébresztenem? Valószínűleg nem. De hát mi mást is csinálhatnék ilyen helyzetekben, minthogy teljes mértékben az ész érveim ellen cselekedjek. Leültem az ágyra és mindenre felkészülve érintettem meg a mellét. Szinte éreztem, ahogy összehúzódnak izmai érintésem alatt, de nem ébredt fel.
-Harry...-suttogtam és próbáltam egy kicsit megrázni. Másodjára ejtettem ki névét a számon, mire elértem célom és Harry felébredt, de meglepetésemre hirtelen fel is ült én pedig az ijedségtől szinte hátrahúzodtam. Én is meglepődtem és ő is meglepetten pislogott rám. Nyilván elég hülyén jött ki a dolog, hogy az éjszaka középen ott ülök az ágyban és bámulom. Mielőtt nekiállt volna kiabálni megpróbáltam megmagyarazni az ottlétem, de ez nem volt könnyű tekintettel arra, hogy még én sem nagyon tudtam mit keresek ott.
-Én sajnálom...csak hallottam, hogy valami nincs rendben...megyek is...- dadogtam össze-vissza mint egy idióta. Harry még mindig ült, hátul kezeire támaszkodva és figyelt. Minél előbb el akartam tűnni onnan, így is elég kínos volt mostanában a hangulat kettőnk közt. Felálltam már, amikor Harry hatalmas kezét éreztem a csuklómra fonódni.
-Maradj!- suttogta és hátradőlt ezzel engem is mozgásra kényszerítve. Ellenkezni sem volt időm, olyan gyorsan a takaró alatt tálaltam magam. Mereven feküdtem a puha párnán, mikor pár perc elteltével Harry tenyerét éreztem meg a hasamon. A lélegzetvételem egyből felgyorsult csak úgy, ahogy a szívverésem. Fogalmam sincs miért reagálok így Harry érintésére, de úgy érzem fel robbanok a jelenlététől. Főleg mikor ilyen közel van hozzám. Az illata minden érzékszervemen körüljárt, az érintése perzselt én, pedig egyre jobban megzavarodtam. Megint egy olyan szituációban találtam magam, ami elöl menekülnöm kéne. Nagyon furcsán éreztem magam és akaratom ellenére is az lebegett a szemem előtt, hogy ki tudja hány nő feküdt már a helyemen.