Pray

2.

~Don't worry mom, your daughter is a solider~

Remegve vezettem végig az 1 órás utat. Borzalmasan ideges voltam, megrögzötten figyeltem a visszapillantót, hogy nem követnek-e. Az sem segített a helyzetemen, hogy a fejem még mindig nagyon fájt.

Mikor megérkeztem , szinte feltéptem  a bejárati  ajtót  és  apám  keresésére  indultam.
Beszélgetést hallottam a konyhából így  egyből odamentem. Már majdnem az ajtónál voltam, amikor megláttam a pult körül apámat azzal az 5 jómadárral beszélgetni. Azonnal előkaptam  a pisztolyom a hátsó farzsebemből és rájuk szegeztem. A beszélgetés egyből  abba maradt. Nyomatékos kis belépő.

-Nem megyek vissza.- vágtam a középébe. 
-Héhé tedd le, kislány- mondta a fekete hajú fiú. Értetlenül néztem apára aki kezét a fegyverre rakta. Ledobtam a pultra a fegyvert és rákönyököltem.
-Mi folyik itt?- kérdeztem feszülten. Igazából nem tudom kinek szólt a kérdés; apámnak, az öngyilkos osztagnak, vagy a néma maffia főnöknek. Kezdtem teljesen összezavarodni. Egyáltalán honnan tudják, hova jöttem? Vagy bármit rólam.
-Ülj le, kislányom.- mutatott a székre apám a maga lassú mozdulataival. Nem volt egy hirtelen ember de annál  kiszámíthatatlanabb. Nagy levegőt  vettem, hogy elfolytsam a kitörekvő dühömet, amiért csak húzzák az időt, én pedig még mindig nem tudok semmit.
-Aaron Woods, egy feltörekvő  drogkereskedő. Nemrég meghalt az apja akivel szoros üzleti kapcsolatban álltam, de a féreg fia nem tud mit kezdeni a hatalmával. Nagyobb területet akart, amit természetesen elutasítottam ezért megzsarolt.- magyarázta lassú, mély hangjával az apám
-Mit akar?- kérdeztem.
-Ezt.- tett le az asztalra egy piros pendrive-ot, a csapat kis szöszije. Felhúzott szemöldökkel vizsgáltam a kis tárgyat.
-Ezen van az összes adat rólam, rólad, a bizniszekről, mindenről. Csak idő  közben az ő dolgai is rá kerültek. Tehát ha ez rossz kezekbe kerül élete végéig egy szaros lyukban gubbaszthat. Ha nem lövik agyon ott helyben.- folytatta apám.
-Akkor gondolom velem akarta kicsalni belőled.- sóhajtottam.
-Egy időre el kell tűnnöd. Amíg  elrendezem ezt.- kijelentésére  horkantottam egyet, majd a pulttól  ellökve magam egy üveg vizet vettem ki a hűtőből.
-Fasza. - motyogtam, majd ittam a vízből.
-Tiana, ez nem játék. Legközelebb esélyed sem lesz elszökni. Most sem kis munka volt ezt megszervezni.- nyomatékosított. Le kell nyugtatnom magam mielőtt válaszolok mert ennek így nem lesz jó vége. A hideg vizes palackot a tarkómra helyeztem, hogy tompítsam az egyre élesebb fájdalmam és az egyre magasabb vérnyomásom. Megint rendezhetem át az életem csak mert apámnak gondjai vannak.
-Ne izgulj, majd kimászok a szarból , amibe belekevertél.- válaszoltam  gúnyosan. Inkább figyelmen kívül hagyta a beszólásom és folytatta.
-Egy ideig ő fog vigyázni rád.- mutatott a zöld szemű göndörre aki eddig még  egy kibaszott szót sem szólt. Hangosan csattant a vizes üveg a konyhaszekrényen, ahogy lecsaptam.
-Nem.- mondtam, szinte már ordítva.
-Sajnálom. Vele vagy a legnagyobb biztonságban. Még ma összepakolsz és mész. - nem hagyom, hogy kedve szerint irányítson bárki is. Meg tudom én védeni magam. A göndörke továbbra  is csak figyelt. Szinte le sem vette rólam a szemét. Akárcsak a többiek. Ha nem lennék ennyire kicseszettül dühös még, zavarba is jönnék.
-Azt sem tudom kik ezek. Hogy lennék már  biztonságban?- nevettem gúnyosan . Igaz, hogy nem tűnnek kezdőknek , de akkor is idegenek a számomra. Én szinte még magamban sem bízom, nemhogy 5 vadidegenben.
-Régóta ismerem ahhoz , hogy tudjam, ő a legalkalmasabb a feladatra. Tudod, hogy nem bíználak csak úgy senkire. - tette kezét az említett személy vállára. Megráztam a fejem, inkább már nem mondtam semmit.
-Édesanyád is ezt akarná. - mondta apa sokkal halkabban mint eddig, erre pedig felkaptam a fejem. Nem használhatja anyát ellenem ilyen helyzetekben. Csak meredtem rá és gondolkoztam, mi lenne a legjobb most. Ami azt illeti 2 opcióm volt. Vagy maradok az akaratomnál, megpróbálok egyedül helytállni és belekeverem az egészbe Davidet, vagy elmegyek az apám által bálványozott fiúval és rábízom magam. Nos, döntésem  meghozatalában jelentős szerepet játszott David. Ő nem kerülhet bajba miattam.
-Legyen. - fújtattam egyet lemondásom jeléül.
-Igérem, hogy sietek.- jött közelebb.
-Most pedig menj, és pakolj össze minden szükséges dolgot.-
Már az ajtó felé sétáltam a többiek után, amikor hallottam apám  hangját.
-Nagyon vigyázz rá!