Pray

16.

~The hell is empty because all demons went to the ground~

~Harry Styles~

Az első dolgot, ami a kezem közé került a földhöz vágtam, és azt a vázát követte még jó pár törékeny dolog is. Nagyon rég éreztem ekkora haragot, ha nem toppanak be a fiúk 1 percel azután, hogy a konvoly elhagyja a látóköröm biztos, hogy gondolkodás nélkül indultam volna utánuk, még akkor is ha az életembe került volna.

- Mi történt haver?- kérdezte Louis, ahogy belépet a házba. A fiúk kíváncsian néztek körbe és merték fel a rumlit, amit csináltam. Nem tudtam válaszolni az imént elhangzott kérdésre. Csak álltam a szilánkok középen és kapkodtam a levegőt.
- Elvitte?- szólt Liam miközben letette a már feleslegessé vált fegyveret a pultra.
- Kurvára elvitte. Hol a faszban voltatok?- üvöltöttem torkom szakadtából, még akkor is ha nem rájuk voltam igazán ideges.
- Hívd Pablot, hátha tud valamit.- mondta Liam az gyetlen helyes megoldást, amit most tehettünk nem foglalkozva a jogtalan dühkitörésemmel.

A kanapémon ülve hallgattam, ahogy Pablo -Tia édesapja- idegesen telefonálgat, mindenkinek aki csak eszébe jut, segítségért. Mint kiderült őt is pontosan olyan váratlanul érte ez az egész mint engem. Aaron a múltkor komolyan megfenyegette de ki vesz komolyan valakit, aki az apja erejével próbál elérni valamit. Ő valóban nagy ember volt, szavahihető és tapasztalt, nem egy újgazdag csitri, mint a fia. Nem értettem Aaront, ez nálunk nem szokás. Ma már nem így oldjuk meg a problémáinkat. Megpróbálunk a legjobban megmaradni emberi mivoltunknál. Ilyet csak akkor tesz valaki ha szükséges. De ez már tényleg nem csak a bizonyítékok megsemmisítéséről szólt. Nem értesítette Pablot, a megtörtént elrablás után sem, hogy kér egy cserét. Játsza az Istent, és élvezi, hogy általa szenvednek az emberek. Egy kő kemény leckét fogok megtanítani neki, mégpedig azt, hogy soha senki nem nyúlhat ahoz, ami az enyém. Csak idő kérdése.

Arcom tenyerem közé temetve próbáltam átvészelni ezt az estét egy agyvérzés nélkül. Nagyon haragudtam magamra. Ezt én basztam el és Tia issza meg a levét. Ez volt a feladatom, hogy vigyázzak rá. Bele sem merek gondolni mi történhet vele, de az biztos, hogy ha bármi baja lesz élve megnyúzom azt a férget.

- Ezt nem hiszem el.- sóhajtott kétségbeesetten Pablo és éreztem, hogy a kanapé besüllyed mellettem.
- Nem a te hibád fiam. Ki gondolta, hogy egy egész hadsereget fizet ki, csak ezért.- veregette meg a vállam. Erre tényleg nem számított senki még a múltkori jelenete utan sem. Nagyon sok van már a kontóján és ez most feltette a pontot az i-re. Innentől kezdve senki és semmi nem érdekel ez nem marad következmény nélkül. Igazán jól estek a szavai, de nem tudtak megnyugtatni. Erre most semmi nem lenne képes csak Tia. Biztosan látszott rajtam a megtörtség és most valahogy nem volt erőm eljátszani, hogy minden rendben van, mint annyiszor tettem már. Figyelmen kívül hagytam mondatát és inkább rátértem a lényeges dolgokra.
-Senki nem vállalja?-
-Senki. Mindenki fél. Pedig ha a kezem közé kerül, utána már nem sok mindent fog tudni csinálni.- morgott szokásos reszelős hangján. Már szinte mindenkit megkerestünk ismerősök közül, akinek lenne elég hatalma segíteni kezdeni valamit Aaron ellen. De mindenki visszautasított mert tudták, hogy mennyi embert összegyűjtött Aaron is.  Azok csak katonák, akik addig vannak mellette amíg pénze van. Én ezért tisztelem a csapatom. Tudom, hogy nem csak addig vannak mellettem, amíg vagyok valaki. De sosem féltem egyedül harcolni, ha kell akkor is férfi vagyok, ha nem áll mögöttem senki és nem szaladok el úgy, ahogyan ő tette. A bizalom egy bonyolult dolog és én már megtanultam, hogy az éhes kutya sosem hűséges.

Ez Pablonak sem lehet könnyű. Mindketten tudjuk, hogy Tia képes mégnagyobb bajba keverni magát csupán büszkeségből. Nagyon aggódok érte, még magamat is megleptem, hogy ennyire rosszul viselem. A feszült beszélgetésünket Zayn és Louis szakította meg, akik Aaron egyik telkét ellenőriztek.
- Na?- ugrottam fel a kanapéról mikor besétáltak. Lesütött szemekkel, alig láthatóan rázta meg a fejét Zayn.
- Bazdmeg.- Gondoltam, hogy nem viszi kétszer ugyanarra a helyre, de reménykedtem. A konyhába mentem egy pohár whyskiert, hátha képes legalább egy kicsit oldani a feszültséget bennem, bár ennek sem volt sok esélye.
- Harry.- hallottam Louis hangját a nappaliból így a poharamat otthagyva szakítottam meg a tevékenységem és mentem vissza a többiek közé.