Pray

4.

~She's Fire and Ice. You'll fear the cold and crave the burn.~

Ma már muszáj vagyok egy kicsit összeszedni magam. Napok óta a munkámba temetkezek. Egy kis kikapcsolódás gyanánt úgy döntöttem veszek egy habfürdőt és kicsit relaxálok, ha már a házból nagyon úgyse mehetek ki.
Egy alapos hajmosás után jobb kedvvel szálltam ki a kádból. Egy croptopot és egy rövidnadrágot vettem fel. A hajamat alaposan megtöröltem és kifésültem vizesen omlott a vállamra. Jó idő volt a lakásban nem bajlódtam a hajszáritóval.

Leballagtam a lépcsőn, hogy szerezzek magamnak valami harapnivalót a filmhez, amit készültem megnézni. A lépcsőig vezető utat lassan tettem meg, most először figyeltem meg a falon lévő képeket. Semmi család vagy barátok, helyette inkább csendéletek és tájképek. Fura belegondolni, hogy konkrétan semmi "személyes" nincs a házban. Mármint, oké Harry valószínűleg nem egy szentimentális típus, de azért mindenki szereti a családját nem? Már a felső szintről hallottam, hogy itt van a másik 4 jómadár, de a főmadarat sehol sem láttam.
-Hol a királyfi?- kérdeztem cinikusan azt hiszem Liamtől a konyhában, miközben öntöttem magamnak egy pohár narancslevet. Már épp válaszolt volna, amikor besétált a helységbe az emlegetett személy.
-Hiányoztam?- vigyorgott. Most először láttam mosolyogni és bevallom, többet kellene ezt csinálnia. Két kis gödröcske jelent meg az arca két oldalán, ami egy kicsit meglágyította arcvonásait.
-Nem igazán...már kezdtem örülni. - forgattam a szemem és ráharaptam a belső ajkamra, hogy ne mosolyogjam el magam.
-Persze.- horkantott, majd nemes egyszerűséggel kivette kezemből a poharat és beleivott. Felháborodottan néztem rá, őt pedig láthatóan szórakoztatta dühöm.
-Milyen az élet kettesben?- kérdezte a szöszi aki az imént ült le a pulthoz.
-Csodálatos.- sóhajtottam és egy popcornt tettem a mikróba.
-Egyébként, még be sem mutatkoztunk...Niall vagyok. - nyújtott kezet. Ez egész aranyos gesztus volt tőle, hogy legalább nézett annyira embernek, hogy a nevét elmondja.
-Szia.- ráztam meg a kezét.- Tudom a neveteket.- tettem még hozzá mire mindenkinek felszaladt a szemöldöke.
-Mégis honnan?- kérdezett rá Harry.
-Okos lány vagyok, feltalálom magam.- kiöntöttem a popcornom és egy kacsintás után magukra hagytam az alfahímeket.

Két filmmel később tértem vissza újra a konyhába, hogy elmossam a tálat és igyak. Ilyen tájban már nincs meg az a zsongás a házban, egészen más így. Gondoltam, elindulok lefeküdni, amikor dörömbölést hallottam a bejárati ajtón. Azonnal megálltam és erősen gondolkozni kezdtem vajon ki lehet az. Újra kopogtak, csak kétszer olyan erősen és hangosan. Arra a következtetésre jutottam, hogy valamelyik fiú itthagyhatott valamit. Lassan sétáltam a fehér ajtó felé és nyitottam ki. Ahogy megpillantottam ki állt az ajtó előtt azonnal rájöttem, hogy ezt bizony most nagyon rossz döntés volt kinyitni. Azonnal becsaptam az ajtót, de nem voltam elég gyors és érős, mert Aaron befurakodott a kis résen. A vér is meghűlt bennem és egyből hátráltam. Nem mertem elfutni, pedig Harry volt az egyetlen esélyem. Kiállítani sem volt időm. Elkapta a karom és magához rántott.
-Tudod, nem gondoltam volna, hogy személyesen kell majd eljönnöm érted.- szinte az arcomba beszélt . Láttam, hogy a fegyveréért nyúlt. Próbált kiszabadulni, de túl erős volt. Kezdtem pánikba esni és rángatózni mikor egy kéz durván rántott hátra. Harry volt az. Most először áldottam az istent, hogy itt volt.
-Addig takarodj innen, amíg a saját lábadon megteheted.- fenyegette meg Harry. Nem üvöltött, sőt még csak fegyvert sem szegezte rá. Aaron arcán lattam, hogy ő ezt nem így tervezte.
-Add át a lányt. Neked ehhez semmi közöd. Ne akarj belekeveredni Styles.- mondta Aaron, már jóval halkabban.
-Nem mondom még egyszer!- fenyegetőzött Harry.
Én csak ott álltam mögöttük és próbáltam nem elájulni. Aaron még mondott valamit Harrynek, majd elment. Ő azonnal becsapta az ajtót és félém közeledett.
-Jól vagy?- kérdezte. Én csak bólogattam.
-Biztos?-
-Persze, jól vagyok- sóhajtottam. Nem tudom meddig vagyok "biztonságban", de egyre jobban aggódok. Aaron elég céltudatos, ha én kellek neki nem kétség, hogy mindent bevet a sikere érdekében. Remélem sietsz apa.
-Gyere! - kinyújtotta a kezét, és én gondolkodás nélkül megfogtam. Kéz a kézben mentünk fel az emeletre. Apró tenyerem, szinte eltűnt az övében, a bőröm pedig lángolt érintésétől.

Magabiztosan vezetett, egészen a szobájába. Ha nem húz maga után biztosan megtorpantam volna az ajtója előtt. Senkit nem láttam még bejönni ide, még a fiúkat sem. Az is feltűnt, hogy még csak az ajtót sem hagyja nyitva soha. A szobába belépve, egyből éreztem Harry szokásos, férfias illatát. Hasonló volt a szoba elrendezése mint az enyém. Nem tudtam rendesen megnézni, hiszen csak az éjjeliszekrényen lévő kislámpa éget. Kinyitotta az erkélyajtót és maga elé húzva tolt ki a hűs levegőre. Harry elengedte a kezem és egy pokrócot terített a vállamra, amit a sarokban lévő székről vett el. Jobban magamra húztam a takarót és a korlátnak dőltem. Harry a falnál gyújtott rá egy cigarettára.
-Sokat vagy itt kint.- végig tartva a szemkontaktust fújta ki a füstöt.
-Tetszik.- néztem körbe, inkább csak a zavarom miatt. Már kezdtem megszokni, hogy minden alkalommal a lelkembe bámul, de most először éreztem zavarban magam.
-Honnan ismered az apámat? - ugyan tudtam a választ, de hallani akartam az ő szájából is.
-Régóta dolgozom neki. Én viszem a klubbokat.- vonogatta a vállát miközben beszélt. Olyan lazán, mintha csak egy kisboltról lenne szó.
-Biztos jó meló.- fintorogtam.
-Elmegy.- ismét csak vállat vont. Nem értettem, honnan ez a könnyelműség, ő pont nem az a "nem törődöm" típusnak látszik. Hirtelen közelebb lépett, és ő is a korlátnak dőlve kezdte pásztázni a nyugodt utcákat. A Hold pont megvilágította arcát annyira, hogy jól lássam éles vonásait és ne akarjam levenni a szemem róla. Mielőtt azonban azon kapna, hogy őt bámulom inkább elkaptam a tekintetem, bármennyire is nem akartam.
-Szóval, miért nyomozol utánam?- kérdezett rá, miután az ég felé fújta a cigi füstjét. Egy pillanatig fel sem fogtam kérdését, ám mikor mélyrehatóan a szemembe nézett egyből kapcsoltam, hogy bizony választ vár.
-Én...én nem nyomoztam, miből gondolod ezt?- a tekintetemben, biztos voltam, hogy minden látszódott, de bevallani egyből azért nem akartam.
-Akkor te minek neveznéd?- mosolygott féloldalasan.
-Semminek. Ne aggódj, nem érdekel túlságosan az életed, de nem bízom magam valakire akinek még a teljes nevét sem tudom.- talán egy kicsit flegmább voltam a kelleténél de nem tehetek róla. Olyan kisugárzása van, hogy nem tudok nyugodt maradni mellette. Ezt már az első percben is éreztem.
-Az apád bízik bennem, nincs okod kételkedni.-
-Hát én nem vagyok az apám.- mondtam kicsit indulatosabban.
- Attól, hogy nem akarod még Messer vagy. Minden ami elől futsz a véredben van...hiába nyomod el.- mindezt olyan nyugalommal mondta, hogy úgy éreztem megállt az idő. Mély hangja zengte be a kihallt világot körülöttünk. Szívott még egy utolsót cigarettájából, majd elnyomta azt. Kerestem a megfelelő szavakat, de azok sehogy sem akartak kikívánkozni. Túl régóta és túl feltűnően bámultam bele szikrázó zöld szemeibe. Egy gyors mozdulattal kaptam le magamról a meleg plédet és nyomtam a kezébe.
-Semmit sem tudsz rólam.- mondtam, majd az erkélyen keresztül menekültem a szobámba.

~Harry Styles~

Csak álltam és figyeltem a távolodó testének körvonalait kezemben a pokróccal, amely hamar átvette a lány édes illatát. Hihetetlen mennyire zárkózott és rideg. A legtöbb korabeli lánytól meg sem kell kérdeznem mit akarnak, mert vagy maguktól fecsegik ki vagy rá van írva minden az arcukra. Tianaból pedig semmit sem tudtam kiolvasni, még ezalatt a pár nap alatt sem. Fogalmam sincs hogy közeledhetnék felé, sőt azt sem tudom miért akarok egyáltalán közeledni, de kezdek összezavarodni. Megelégelve a mai nap eseményeit az ágyamban fekve próbáltam alvásra bírni magam. Azonban ahelyett, hogy pihennék, a másik szobában lévő szépséget próbáltam megfejteni. Eddig sikertelenül.