Pray

7.

~The more I fall for you, The more I hate myself for falling for you~

Már 1 hete dekkolok Harrynél a 4 fal között. Kezdek beleőrülni ebbe az egyhangúságba. Felkelek, dolgozok esetleg olvasok, fürdők, lefekszek. Ez megy minden nap. (Jó sok stresszel és feszültséggel megfűszerezve.) Én ezelőtt állandóan pörögtem. Mindig volt valami dolgom vagy programom. Ehhez képest most úgy érzem magam mint akit ketrecbe zártak. Egy ilyen oroszlán mint én nem váló ketrecbe.

A nappali hatalmas világosszürke kanapéján terpeszkedtem egy laza melegítőben a TV-t bámulva.
Semmi érdekeset nem tálaltam, így valami tök érdektelen talkshow-n fintorogtam, amikor Harry lehuppant mellém.
-Unatkozol?- kérdezte lazán. Még mindig kissé feszengtem a közelében, ám ő látszólag teljesen természetesen kezelte a helyzetet.
-Hmm ja...- mondtam unottan, majd visszavezettem tekintetem a TV-re. Egy perc alatt felpattant és elém állt ezzel teljesen kitakarva a képernyőt. Kinyújtotta kezét, de én ahelyett, hogy elfogadtam volna összehúzott szemöldökkel néztem rá.
-Mutatok valamit.- hívott.
Szemforgatva adtam végül tenyerébe a kezem és hagytam, hogy felhúzzon a kanapéról. A teraszajtóhoz vezetett, ami a kertre nyílt.
-Ezt vedd fel! - nyújtott oda egy fekete pulcsit, majd megvárta míg felveszem és csak azután nyitotta ki előttem az ajtót. Mélyet szippantottam a pulóver illatából, ami pont olyan volt mint az övé. A kertre nyíló ajtón kilépve elém tárult a házhoz tartozó hatalmas udvar. Május vége felé már szépen kivirágoztak a fák, a fű pedig tökéletesen rövidre nyírva élvezte a késő délutáni napsugarakat. Harry magabiztosan sétált a terasz végéhez majd leérve a fűre le is ült. Én is követtem mozdulatait és kis távolságot tartva leültem mellé. Csodálatos volt így délután itt kint lenni. Sokszor néztem már az erkélyről is, milyen gyönyörű a kert, és nagyon jól esett egy kicsit kint ülni a szabadban. Ám Harry közelségétől még mindig görcsben volt a gyomrom. Nem tudom miért érzem folyamatosan ezt, de mostmár mindig feszengek mellette.

Percek óta ültünk egymás mellett, amikor mély hangja zengett fel ezzel engem visszarántva a valóságba.
-Min gondolkozol?-kérdezte.
Csak megráztam a fejem és továbbra is a kert különböző pontjait vizsgáltam ügyelve rá, hogy véletlen se kelljen a szemébe néznem. Furcsa, hogy ez is mennyire megváltozott bennem. Eddig bárkinek bármikor keményen álltam a pillantását de most képtelen lennék rá. Főleg ha róla van szó.
-Kerülsz engem. - szólalt meg ismét. Nagyot sóhajtottam a kijelentésre és az ellenkező irányba fordítottam a fejem de pontosan tudtam, hogy Harry most is engem néz.
-Nem kerüllek.
-Akkor nézz rám!
Lassan félrefordítottam a fejem és zavaromban az ajkamba haraptam. Csak remélni mertem, hogy nem paradicsom vörös a fejem és minden érőmmel azon voltam hogy ne mutassam kényelmetlenségem.
-Azért vagy zavarban, mert megcsókoltalak?- kérdésével együtt kissé közelebb mozdult arcomhoz. A tekintetem egyből ajkaira csúszott a sajátomat pedig kétszer olyan erősen haraptam.
-Annak nem kellett volna megtörténnie.-mondtam.
-Miért?- mozdult ismet előrébb egy kicsit.
-Miért, szerinted ez helyes?
-Kit érdekel mi a helyes. - megint ugyanabban az átkozot helyzetben voltam mint akkor este. Arca pár centire volt az enyémtől én pedig lefagyva ültem mellette.
Utáltam, hogy vágyom rá pedig ez eszembe se juthatna.
-Nos...ezt nem csinálhatjuk.- mondtam. A mellkasára tettem a kezem és eltoltam magamtól. Milyen kemények az izmai. Majd felálltam és az emelet felé vettem az irányt. Ez volt az egyetlen dolog amit tehettem, a menekülés. Annyi gondolat volt a fejemben és mindnek Harry volt a főszereplője. Muszáj volt eljönni onnan, mielőtt megint valami hülyeséget csinálok.

-Tia!- hallottam meg Harry rekedt hangját a lépcső aljáról. Éppen, hogy megfordultam egyből kemény mellkasának ütköztem majd egy pillanat alatt a szoba faajtójának préselve találtam magam, és Harry széles alakja magasodott fölém. A pulzusom az egekben volt és már Harry férfias illatától is kirázott a hideg. Két kezén támaszkodott a fejem mellett és kicsit lehajolva hozzám babonázott meg gyönyörű szemeivel.
-Megbántad?- suttogta közvetlenül a fülembe, amitől kirázott a hideg. Mély hangja csak olaj volt a tűzre, amely bennem éget miatta.
-Meg.
Az agyam teljes mértékben a szívem ellen beszélt. Az egyik menekülni akart, míg a másik már rég megcsókolta volna újra.
-Hazudsz.- suttogta. Meg sem lépődtem, elég nyilvánvaló lehetett mennyire nem mondok igazat.-A tested el árul.
Jobb kezét a derekamra csúsztatta, amitől az összes izmom egyszerre rándult össze. Mikor meg is szorította azt, ajkaim elnyíltak.
-Mit akarsz tőlem?- kérdeztem suttogva.
-Nem..nem tudlak kiverni a fejemből.- szemeit összeszorítva ingatta meg fejét szavai megerősítése képpen. Mostmár végképp össze voltam zavarodva. Miért mond ilyet nekem? Miért érdekel egyáltalán? És miért érzek ugyan így? Kérdések tömkelege özönlött az agyamba, de minden egyszerre semmisült meg, amikor megéreztem Harry puha ajkait a nyakamnál. Kezemmel egyből válla után kaptam és azt szorongatva próbáltam némán tűrni "kínzását". Mikor erőt vettem magamon, hogy eltoljam zihálva néztem a vágytól elsötétült szemeibe és próbáltam egy értelmes mondatot megalkotni.
-Harry...ne csináld!- mit sem törődött elutasító szavaimmal. Durván kapott az ajkaim után és kezdett csókolni. Végig el akartam menekülni onnan de a lábaim földbegyökereztek, nem hagytak szabadulni. Meg kellett szakítanom csókunkat addig, amíg még volt erőm hozzá. Két vállánál fogva próbáltam egy kis távolságot teremteni kettőnk közt, nem nagy sikerrel.
-Ne menekülj el előlem megint! - sziszegte. Felsőtestével eltávolodott, de még így is túl közel éreztem magamhoz. Bár ez pont nem zavart, annyira mint kellett volna.
-Nem tudok a közeledben lenni anélkül, hogy olyat csinálnék, amit utána bánni fogok.
-Bánni? Ilyen az amikor megbánsz valamit?- kuncogott egy aprót.
-Csak hagyj békén.- loktem el magamtól.
-Ezt akarod?- ismét ráhajolt a számra, de nem tett semmit. Nyilván most is tesztelni akarta, mennyire gondolom komolyan a kérésem és nem szerepeltem valami jól. Mikor megnyalta ajkát teljesen elvesztettem az irányítást a testem felett és én hajoltam ajkai után. Keze szorítása erősebb lett csípőmön és egyet előrelépve mégjobban beszorított.
-Ezt. - motyogtam ajkaiba. Határozottan bújtam ki kezei közül és csaptam be magam mögött a szobám ajtaját.

Lihegve dőltem az ágyba és próbáltam felfogni, ami történt. Megcsókoltam. A hasamban egy konkrét állatkert kelt életre a történtek hatására. Nem tudom, mit miért csináltam, miért hagytam neki, hogy ismét elcsábítson és hogy lehet rám akkora hatással, hogy én csókoljam meg őt. Már lassan semmit sem tudok csak azt, hogy vonz. És kezdem elveszíteni a háborút a józan eszemmel szemben.

~Harry Styles~

Idegesen csaptam rá egyet az ajtóra. Ilyen makacs lánnyal még életemben nem találkoztam. Közli, hogy hagyjam békén, majd megcsókol és utána itt hagy teljesen értetlenül. Eddig is tele volt a fejem vele ezután meg aztán senki sem várhatja el tőlem, hogy ne csak rá gondoljak. Az első perctől kezdve vonza a tekintetem és ez az elmúlt időben csak erősödött. Gyönyörű nő ez kétségtelen, talán a legszebb akit valaha láttam, de a természetével egyszerűen nem tudok mit kezdeni.

Muszáj volt lenyugodnom, és mi a legjobb amit tehetsz ha nő problémáid vannak? Megdugsz egy másikat. Ügyes vagy Styles. Sietve rohantam el otthonról és 1 órát kocsikáztam, mielőtt beültem egy bárba. Eredetileg csak egy kicsit ki akartam kapcsolni és elfelejteni ezt az egész hülyeséget Tiaval, de olyan készségesen ajánlkozott fel a pultoscsaj, hogy hülye lettem volna visszautasítani. Így már enyhén ittas állapotba vezettem hazafelé Jessia-val vagy Jessica-val faszom se tudja. De nem is ez a lényeg. Fogni való segge van és hatalmas melle. Nekem pedig ez kell most. Egy kis kikapcsolódás. Így legalább bebizonyíthatom magamnak, hogy Tia csak azért érdekel ennyire, mert jó nő, és nincs más a háttérben.

Hála istennek nem tartott már sokáig az út, mert nem tudom hogy bírtam volna hallgatni ezt az idegesítő vihogást itt mellettem. Esküszöm nem értem az ilyen csajokat. Hogy lehet valaki ennyire naív es könnyen kapható. Ezért nem volt és soha nem is lesz komoly kapcsolatom. Arra használom a nőket, amire valók. Az pedig nem más, minthogy örömet okozzanak nekem. De Tia...ő más. Egyfolytában rájövök mennyire különleges és persze makacs. Szerintem a halálos ágyán is képes lenne tiltakozni és kötekedni.

Ahogy beértünk a szobámba egyből nekiestem a csajnak. Durván löktem le az ágyra és kezdtem neki a dolgoknak. Nem volt ebben semmi érzelem talán még szenvedély sem. Ami azt illeti nem is nagyon tudtam figyelni arra aki itt fekszik alattam, mert tudtam, hogy Tia egy szobával arrébb van. Annyira nehéz eset pedig kibaszottul tudom, hogy én is pont olyan hatással vagyok rá mint ő rám.

-Hahoo- ugyan az a kényes hang zökkentett ki a gondolataimból, amit ma egész este hallottam. Gyorsan megráztam a fejem, hogy koncentrálni tudjak a mellettem lihegő lányra.
-Azt kérdeztem, milyen voltam?- vigyorgott.
-Ja, nem rossz. De mostmár ideje menned.- azt hiszem nem lepődött meg az udvariatlanságomon, de nem láttam tisztán az arcát. Mondjuk nem is érdekel. Magamra kaptam egy melegítőt és lekísértem - mint kiderült Jessiát- a taxihoz, ami reményeim szerint már itt várja. Halvány fény és zaj hallatszódott a konyhából. Egyből odafordultam és nagyot dobbant a szívem amikor megláttam Tiat a pultnál egy csésze teával. Ő is felkapta a fejét és elkezdte méregetni az előttem álló szőke lányt. Tudtam, hogy mindent hallott, sőt szerintem még a szomszédok is olyan hangosak voltunk, de azért nem számítottam rá, hogy össze is találkoznak.

-Azt nem mondtad, hogy barátnőd is van.- fordult felém a kényes kiscsaj.
-Ne aggódj, csak a húga vagyok.- mosolygott rá szarkasztikusan.
-Jaa, akkor jóó...- a további kényelmetlen beszélgetést egy dudaszó szakította félbe.
Elkísértem a lányt az ajtóig majd bezártam utána. Mondanám, hogy azért mentem vissza a konyhába mert szomjas voltam, de nem ez volt az egyetlen ok. Kíváncsi voltam Tia reakciójára, hogy hogy fog viszonyulni hozzám, de őt ismerve nem nehéz kitalálni.

Egy üveg vizet vettem elő és kortyoltam bele.
-Gyors váltás volt. - meglepett, hogy ő szólt hozzám először, nem erre számítottam.
-Ne féltékeny kezdj, csak mondd meg ha akarsz valamit! - mosolyogtam rá gúnyosan.
-Ugyan mit akarhatnék tőled?- húzta fel szemöldökét. Most ismét azt a harcias lelkű lányt láttam benne mint Aaronnál. A tűz, ami ilyenkor a szemében lobog teljesen elvarázsol. Ettől olyan különleges. Többek közt.
-Amit mindenki, baby.- nevettem. Válasza már csak a jól megszokott szemforgatás volt majd faképnél hagyott.

Miközben a lépcső felé sétált kecsesen ringatta vékony csípőjét ezzel odavonzva a tekintetem. A tervem, hogy bebizonyítsam magamnak csak egy jó éjszakára kéne kudarcot vallott és ettől kezdek félni. Mindenkinek van egy olyan személy, aki valamiért több mint a mások.
Van úgy, hogy jön valaki, akit addig talán sosem láttunk, de alighogy rápillantunk érdekel, mielőtt egy szót is szólt volna. Ezt érzem most. Ez az, ami szépen lassan felborítja az összes eddigi elvem és felforgatja az életem.