Pray

36.

~You were a beautiful time in my life, and if that's all you'll ever be, okay. Not all art is destined to hang on the same wall forever.~

Újabb napok teltek el eseménytelenül, teljes nyugalomban. Az időm nagyrészét kitöltötte a munka és Harry. Nem jártunk sehova, nem történt semmi különös, más külső szemlélőként unalmasnak találhatta volna de én személy szerint nem lehettem volna boldogabb. Nyugalomban aludhattam el és izgatottan keltem fel minden egyes reggel, többnyire Harry mellett.

Az elmúlt hetek olyanok voltak, mintha egy álomba csöppentem volna. Mindent megkaptam, amit valaha kívántam, szerelmet, biztonságot, szabadságot. Azt csinálhattam, amit akartam, azzal az emberrel, akivel akartam. Minden másodpercet élveztem és magamba szívtam, hogy elraktározzam. Olyan, mintha valaki más életét éltem volna, mintha ez csak egy szép részlet lett volna a filmből. Néha azon kaptam magam, hogy csak bámulom őt és gondolkozok, mi van ha vége lesz. Hogy élem túl, ha elveszítem őt is. Féltem, rettegtem, hogy egyszer felébredek és nem marad más, mint a sötétség, ami eddig körül vett. Azon voltam, hogy élvezzem, amit kaptam de voltak olyan pillanatok, amikor a felszínre törtek a félelmeim. Ezt nem mondtam senkinek, Harryvel sem akartam erről beszélni. Ő mindig olyan magabiztos volt, sosem kételkedett a jövőben, tudta mikor mit fog tenni, mikor mi fog történni nem aggódott felesleges dolgokon, mint én. Próbáltam tartani a látszatott, hogy én is így érzek és ez általában tökéletesen ment is, de esténként mikor minden más háttérbe szorult elkezdett járni az agyam.

Túl szép volt ez az egész, túl szép ahoz, hogy igaz legyen. Ez nem az én életem. Nekem soha nem megy semmi ilyen jól, tudom, hogy megszenvedtünk egymásért, nagyon hosszan de akkor is bennem volt a félsz. Tudtam, hogy semmi nem marad ilyen és ez csak a vihar elötti csend.

Éjjel két óra is elmúlt már, de az alvás még mindig nem ment. Az oldalamra fordulva néztem Harry nyugodt arcát, aki a felém fordulva szuszogott. A negatív gondolatokat elhesegetve bújtam hozzá közelebb és élveztem, ahogy keze körém fonódik és magához préselve alszik tovább, ezzel engem is ellazítva.

˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜

A mai nap még alig kezdődött el de máris torkig vagyok vele. Ki sem mozdulam az irodából, rengeteg új ügyfél jött, nem mind nagy munka, de lesz velük dolgom. A sok ember már most lefárasztott de ezek mellett ma legalább valami jó dolog is történt. Niall éppen csak egy pillanatra de bejött hozzám és átadott egy mappát, amiben elmondása szerint benne van minden, amit ő tud. Még nem volt időm belekukkantani, de már megöl a kíváncsiság. Elintéztem azt a pár telefon így végre tarthatok annyi szünetet, hogy alaposan átnézzem.

Egy egyszerű, jelöletlen papír mappába volt belerakva pár papír. Első ránézésre a nagyja szerződés vagy megállapodás lehetett. Csak lapozgattam a fekete-fehér papírok közt. Kivettem az elsőt a genotermből, ami felkeltette az érdeklődésem és olvasni kezdtem. Az idegességtől csak átfutottam a sorokat, a papírt is alig láttam, úgy remegett a kezem.

Egy megállapodás volt Harry és valami Oisin Doherty között, tömören arról, hogy a Harry által birtokolt klubok egy részének jogait átadja ennek a hapsinak. Mint egy bérleti szerződés. A klubbok nem a legnépszerűbbek voltak. Mind a három a város különböző pontjain helyezkedett el és mivel nem volt ismerős egyiknek sem a neve, feltételezem, hogy az Harry kizárólagos tulajdonában áll, nem apámmal közös. Kerestem a hasznot, amit Harry kap de a feltüntetett összeg nevetségesen kicsi volt. Biztos voltam benne, hogy más áll itt a háttérben. Másik papírt vettem a kezembe, ezt félrerakva. A papírok fele erről szólt. Kijelölt napok voltak belefoglalva a szerződésekben, amikor a klubb területén a fent megemlített emberek és vendégeik tartózkodhatnak és részesülnek teljes ellátásban. Természetesen sem közjegyző, sem ügyvédi aláírást nem találtam sehol.