Pray

11.

~He's my drug and I have no desire to kick the habit. ~

...Nem vagyok az alkohol híve, de úgy döntöttem kihasználom, hogy egyedül vagyok a házban és egy kicsit levezetem a sok feszkót, ami az utóbbi időben a nyakamba szakadt...

Pár órával és nagyjából fél üveg vodkával késöbb ültem a kanapén. Azt hinné az ember, hogy ha lerészegedik eltűnnek a problémái és minden könnyebb lesz. Hát ez nálam valahogy a visszájára fordult. Mindent kétszer olyan borúsan láttam és abban is hibát találtam, amiben talán nem is volt. Egy utolsó patkánynak éreztem magam azért, amit Daviddel tettem. Legalább háromszor hívott még, mióta leraktam a telefont, de nem volt lelki erőm felvenni. Eleget hazudtam már neki ahhoz, hogy ne folytassam. Ha most beszéltem volna vele, nagy lett volna az esély arra, hogy mindent rázúdítok. Elmondanám, hogy nem egyszer megcsaltam és hogy valamiért az van bennem, hogy újra megtenném. Mindent. Megcsókolnám Harryt, hagynám, hogy ő is megcsókoljon, aludnék vele, mindent ugyanígy csinálnék. Nem tudom már tovább tagadni és nem is fogom, hogy akarom őt. Ezek a gondolatok, annyira ellepték az agyam, hogy legszívesebben kiszaladtam volna a világból. De nem tudtam mást tenni csak újra meghúzni az üveget.

Magányosan üldögéltem a kanapén, mikor Harry hazaért. Hanyagul dobta le a bőrkabátját és indult volna az emelet felé mikor megpillantott. Kissé kábán legeltettem rajta a szemem a kanapén elterülve. Szótlanul állt ott egy ideig majd a hajába túrt és mikor azt hittem fel megy a szobájába elindult felém. Leült mellém én pedig a másik irányba fordítottam a fejem. Látni sem akartam. Most minden baklövésemért őt tettem felelőssé. Egyértelműen nem a legjobb megoldás volt, de jólesett egy kicsit kibújni a felelősség alól, ha csak pár órára is.
-Nézz rám!- szólított meg. Érdes hangja hatására egész testemen végigfutott a hideg. Továbbra is görcsösen tartottam a fejem az ellenkező irányba.
-Tia...
-Hagyj békén!- suttogtam, a sírás szélén állva. Egyszerre akartam a karjai közé bújni és a lehető legmesszebb ellökni magamtól.
-Ne legyél már ilyen.- forró tenyerét éreztem meg a csupasz combomon. Az egész testem felperzselte érintése és ez csak rátett egy lapáttal a dühömre. Miért kell nekem így reagálni rá?
-Én ne legyek ilyen? Miért, nem jött össze ma senki más?- gúnyolódtam.
-Most veszekedni akarsz velem?
-Nem, nem akarok veled semmit.- nem kaptam tőle választ. Elvette kezét a combomról. Térdein támaszkodva ült és láttam rajta, hogy hezitált. Vártam a pillanatot, mikor feláll és itthagy, de maradt. Én pedig nem tudtam befogni a számat...

-Mindent elbasztál nekem. -motyogtam és egy újjabbatt kortyoltam az alkoholból.
-Mit basztam el neked? A barátodat? Ahogy láttam a ficsúrnak mindegy, hogy kivel alszol, amíg ő is megkap.
-Hogy lehetsz ekkora seggfej?
-Szar hallani az igazságot, Tiana?- kérdezte gúnyosan.
-Az igazságról akarsz beszélni, mert  beszélhetünk. Hol is kezdjem...?- az alkoholtól már kissé összefolytak a szavaim, de egyre jobban belelovaltam magam a vitába és láttam, hogy Harry is egyre idegesebb. Az elmúlt pár nap feszültsége, amit mindketten elnyomtunk magunkban most egyszerre jött fel bennünk.
-Mondjuk kezd ott, hogy tisztázod magadban az érzéseidet. A hercegednek hazudhatsz, magadat is becsaphatod, de engem nem tudsz átverni.- hadarta.
-Miről beszélsz Harry?- ezt még talán józanul sem értettem volna, nem hogy részegen.
-Semmiről.- mondta majd felállt. A konyhába indult én pedig szinte azonnal lecsaptam a vodkás üveget az asztalra és utána mentem. Ezt most én nem akartam annyiban hagyni.
-Mondd ki! Ne ködösíts, csak mond ki végre, hogy mi a fene bajod van velem már napok óta! - üvöltöttem. Nagyrészt a pia beszélt belőlem. Harry megfogta az első poharat, ami a keze közé került és teljes erőből a falhoz vágta. Összerezzentem a zajtól. Tudtam, hogy engem nem bántana, de ilyesztő volt látni ezt az oldalát. Még sosem láttam ennyire feszültnek.
-Az a bajom, hogy játszol velem.- üvöltötte és miközben beszélt pár lépéssel átszelte a távolságot kettőnk közt.
-Én nem játszom.- dadogtam.
-Nem? Akkor hogy van az, hogy reggel még az én ágyamban kelsz fel és utána végig kell néznem, ahogy őt csókolgatod. Mondd el végre, hogy mit érzel és ha kérhetem ne hazudj!- a pultra támaszkodva várta válaszom, amit még én magam sem tudtam.
-Szakítottam vele.- ordítottam az első dolgot, ami eszembe jutott. - Szakítottam vele, erre te még aznap este felhozol egy újabb kurvát. Mit kéne éreznem, Harry?- láttam a szemében a meglepődöttséget és pár másodpercig a szavakat sem találta.
-Kurvára ne játsz az érzéseimmel, csak azért mert nem vagy biztos a sajátjaidban.
-Tudni akarod mit érzek?- üvöltöttem. Nem válaszolt csupán a homlokát ráncolva figyelt. Ebben a pár másodpercben, amíg mélyen bámultunk egymás szemébe ezer gondolat futott végig az alkoholtól ködös elmémem, de ezer másik okom volt nem kimondani azokat.
-Semmit.- suttogtam.- Az egyetlen, amit érzek az szánalom. Nem kellesz nekem és soha nem is kellettél. Nem is fogsz. Ne reménykedj!- állkapcsa megfeszült durva szavaim hallatán, kezeit pedig ökölbeszorítva tartotta teste mellett. Nem tudom mi késztetett rá, hogy ezeket mondjam neki. Van az úgy, hogy az ember lelke nem bírja már ezt sok megpróbáltatást, de az adott helyzet nem engedi, hogy azt mondjuk, amit legszívesebben a világba ordítanánk. Látni akartam, mit vált ki belőle az a közöny, amivel ő illet engem napok óta. De a legfőbb ok, hogy én is szerettem volna elhinni, amiket mondtam. Semmi perc alatt találtam magam a konyha hideg falához préselve, amint Harry alakja magasodik főlém és teljesen betakar.
-Hazudsz.- suttogta. Szeme elvesztette zöld csillogását, teljesen elsötétült. Egyetlen értelmes szót sem tudtam volna megformálni így csak alig észrevehetően megingattam a fejem.
-Akkor miért nem löksz el? Miért nem löktél el soha?- suttogta a fülembe, amitől megint kirázott a hideg. Várt a válaszra, de nem tudtam megadni neki. A testemben annyi adrenalin szabadult fel, ami talán 10 embernek is sok lett volna mégsem tudtam megmozdulni. Egyszerűn lebilincsel a közelsége. Megelégelve a szótlanságom ajkait az enyémre tapasztotta. Gondolkodás nélkül viszonoztam csókját csak úgy, mint megannyi alkalommal ezelőtt. Minden gondolat elhagyta az elmém egyedül az maradt, amit ő adott nekem. Többet akartam. Valószínűleg az elfogyasztott alkohol is hatással volt rám, de úgy éreztem, nincsenek határaim. Az egész lényem Harryre bíztam feltétel nélkül.