Pray

12.

~He set fire around him, but never let a flame touch her.~

Az utóbbi pár nap szokatlan nyugalomban telt el. A napok nagyrészében dolgoztam, délután pedig Harryvel voltam. Igazából szó szerint egymáshoz voltunk ragadva. Amikor csak ideje volt együtt voltunk, szórakoztattuk egymást vagy idegesítettük a másikat, szokás szerint. Furcsa volt, de nem a kínos csönd uralkodott köztünk, inkább kerestük a másik társaságát.

Szombaton, nem sok kedvel ugyan, de leültem a laptopom elé elintézni pár fontosabb emailt, mikor a telefonom hangos csörgéssel jelezte, hogy valaki keres.
- Halló?-szóltam bele.
- Szia, kislányom! - zengett fel apám mély hangja a vonal másik oldalán, a szívem pedig azonnal megdobbant.
- Apaa...de jó, van valami jó híred?- azonnal félre raktam a laptopot és felugrottam izgalmamban.
- Hírem az van, de nem biztos, hogy szerinted jó.- halkult el.
- Mondd már! - sürgettem.
- Szükségem van még egy kis időre. Tudom, hogy nem örülsz neki, de már nemsokára vége. Amint biztonságban tudlak, újra szabad vagy.- ennek pár napja még valóban nagyon nem örültem volna, de mára már talán nem is bántam annyira, ezt apám azonban nem tudhatta. Nem tudom mit szólt volna, ha elmondom, hogy a kelleténél kicsit jobban összemelegedettünk Harryvel.
- Hogy intézed el?
- Tia...megoldom.- terelt. Nem lepődtem meg. Nem hosszú forgatókönyvet vártam volna csak valami rövid magyarázatott de tudtam, hogy felesleges kérlelném, apám ezeket az infórmációkat úgyis megtartja magának. A sablonos "Hogy vagy?", "Minden rendben van?" kérdések után bontottuk a vonalat én pedig nem tudtam volna tovább koncentrálni így inkább lementem a nappaliba Harryhez.

Az üres szobába érve jobbra-balra forgattam a fejem, hogy megtudjam a göndörke hollétét. Nem hiszem, hogy elhagyta a házat, biztosan szólt volna így tovább kutattam míg végül a kert végében lévő medencében szúrtam ki.

- És nem is szól...Ez szép.- tetetett sértődéssel sétáltam a medence széléhez.
- Nem akartalak zavarni munka közben.- mosolygott rám Harry mire már én sem nagyon tudtam tartani magam.
- Gyere be.- nyújtotta felém a kezét de én inkább elhelyezkedtem az egyik napozószékben a medence mellett.
- Most már felesleges. Te csak fürödj nélkülem.- játszottam tovább a sertődötett.
- Tudod, hogy ha nem jössz be magadtól, ki kell mennem érted.- röhögött szemtelenül.
- Hiába jössz ki, én már akkor sem megyek be.- nevettem. Megelégelve az akaratosságom egy lemondó sóhaj után mosolyogva ugrott ki a medence szélére és indult meg felém. Kuncogva figyeltem egy ideig, de mielőtt elért volna hozzám felpattantam ültömből és a szék mögé bújtam. Harry arcát játékos mosoly díszítette, az én ajkaimon pedig halk kuncogás szaladt ki. Lassan, túlzott magabiztossággal sétált még közelebb. A tekintetem hamar elkalandozott arcáról vizes felsőtestére, ami nem is lehetne kívánatosabb, ahogy a vízcseppek megcsillannak kidolgozott izmain. Megannyi fekete tetoválás díszítette bőrét, ami egyfajta rosszfiús megjelenést kölcsönzött neki, anélkül is, hogy bárki bármit tudott volna róla. Hatalmas önelégült vigyora elárulta, hogy lebuktam bámulásomban és ez látszólag nagyon is jót tett az egójának. Mindenféle szégyenérzett nélkül álltam továbbra is tekintetét, ám belül inkább elsüllyedtem volna, annak ellenére is, ami történt köztünk.

- Tudod, hogy úgysem menekülhetsz.- mosolygott rám, én pedig játékosan húztam fel szemöldököm kihívást nyújtva neki. Mikor megindult még egy lépést a napozóágy felé, ami még mindig kettőnk közt pihent, röhögve futottam el előle, ami őt is hasonló tettre kényszerítette. Tudtam, hogy esélyem sincs ellene, mégsem akartam magam olyan könnyen megadni, így össze-vissza manőverezve, síkoltozva futottam előle. Pár másodpercig sikerült szabadnak maradnom, de hamar Harry jobb keze szorosan ölelt körbe megakadályozva engem a további menekülésben.
- Megvagy.- suttogta nyakamba, majd adott egy puszit fedetlen bőrőmre. A következő, amit érzékeltem, hogy maga felé fordít és menyasszonyi stílusban felemelve indult meg velem a medence felé. Nevetésem még hangosabb lett és könyörögve kértem, hogy ne dobjon a medencébe. Nem tudom, hogy kérlelő szavaim hallatán vagy a jó szíve miatt kegyelmezett meg, de a nagy csobbanás helyett egyszerűen besétált velem a hideg vízbe. Május végén jártunk már, de a tökéletes idő ellenére is a vizet hidegnek éreztem. Ököllel ütöttem mellkasát, és kérleltem még mindig. Csak akkor engedett el mikor már teljesen a vízben voltunk.
- Meg foglak ölni.- mondtam szúrós pillantások közepette, de ajkaim szélén ott bújkált egy apró mosoly, ami Harry közelében levakarhatattlan volt. A tőle legtávolabb lévő kapaszkodóhoz úsztam és rátámaszkodva kissé kiemelkedtem a vízből. Harry egy tapottat sem mozdult, perverz mosollyal az arcán figyelte mozdulataim. Kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy miért is tetszik neki ennyire ez a helyzet. A fehér pólom teljesen átázott és testemhez tapadt, megmutatva ezzel fehér melltartóba rejtett melleimet. Lassan pillantottam végig magamon majd újra Harryre, aki ugyanazzal a kaján vigyorral az arcán úszott oda hozzám.
- Hmm... - morgott és nem leplezve kíváncsiságát méregette felsőtestem. Kezei derekamra tévedtek és azt szorongatva húzott mégközelebb magához. Megelégelve kíváncsiskodó tekintetét megforgattam szemeim és egy kisebbet ütöttem vállába, hogy észrevegye magát.
- Most mivan? Neked szabad nekem nem?- röhögött, én pedig a magyarázkodást kikerülve nedves nyakába rejtettem vörösödő arcom. Hátamat simogatva ölelt egy ideig én pedig a legszerencsésebb lánynak éreztem magam. Eltűntek a problémák. Minden sötét felhő, ami eddig beárnyékolta az életem elszállt  és nem maradt más, csak napsütés. Pólóm két oldalát megfogva húzta le rólam a nedves anyagot én pedig készségesen emeltem fel a kezem, hogy segítsem tevékenységében. A medence szélére dobta a nem oda illő ruhát, amit követett a szürke rövidnagrágom is. Egy száll fehérneműben "álltam" előtte és egy percig sem kételkedtem magamban. Láttam a csodálatot szemeiben, ami teljesen feltöltötte az üres szívem. Szorosan öleltem át újra nyakát, ő pedig erre válaszul arra ösztönzött, hogy dereka köré fonjam lábaim, amit én meg is tettem.