Pray

13.

~It's hard to resist a bad boy, who's a good man.~

Mindig is utáltam a hétköznapokat, de most, hogy már lassan három hete tengődök a házban anélkül, hogy szabadon mászkálhatnék, amerre csak akarok kezd őrjítő lenni. Harry hétköznaponta általában dolgozik így én egyedül vagyok a házban és a munkába menekülök, de egy ideje már azt is csak erőltetem. Itthonról már egyre kevesebb dolgot tudok elintézni, pedig a nyár közeledtével egyre több melóm lenne, ami több pénzt is jelentene. A társasági életem is romokban hever. 20 éves vagyok és ahelyett, hogy önfeledten szórakoznék a barátaimmal, a hatalmas franciaágyban fetrengek és egyre jobban elmerülök az önsanyargatásban.
Nem vagyok egy pletykás ember, az évek során már megtanultam, hogy az én problémáimat nem mondhatom csak úgy el, mert az másnak nem normális. De én is ember vagyok. Bennem is felgyűlik a sok gond, amit ki kéne adnom magamról. Olyan szívesen elmesélném már Josy barátnőmnek, hogy mik történtek velem az elmúlt pár hétben. Persze nem mident, csak mondjuk azt a részét, hogy egy kicsit belehabarodtam Harrybe. Az elmúlt időszakban senkivel nem tartottam a kapcsolatot az amúgy nem túl nagy baráti körömből. A fedősztori ugyanaz volt, mint amit Davidnek mondtunk. Nem a legtisztább, de így biztonságos. Ezzel megelőztük, hogy Aaron információ forrásként használjon bárkit is. Nem akartam senkit bajba sodorni. Éppen ezért ha nem így találkoztam volna Harryvel ő sem lenne más számomra mint egy ábránd, amit nem engedhetek meg magamnak. David hosszas kitartásának köszönhetően lépett csak be az életem, de minden nap rájövök, hogy sosem volt igazán a része. Vele sosem tudtam úgy viselkedni mint Harryvel. Tudom, hogy csúnya dolog, de sokszor eszembe jut David, miközben Harryvel vagyok. Csak arra tudok gondolni, hogy sosem hittem volna, hogy találkozok valakivel, akit ennyire a másik felemnek érzek. Mert így van. Harry a másik felem. Megérti a gondolataim, a döntéseim, mert ismeri a körülményeket. Mikor mások szájából hallottam, hogy ábrándoznak erről, felesleges locsogának éltem meg, de most teljesen átérzem.

Unottan keltem fel a kényelmes ágyról, hogy a konyhába valami ennivaló után nézzek. A telefonomat böngészve majszoltam egy szendvicset, mikor nagy zajjal nyílt ki a bejárati ajtó. Még össze is rezzentem Louis hangjától, amint Liam után kiabált valamit.
-Helló kislány.- köszönt Niall, belépve a konyhába és két puszi után kérdés nélkül vette el a szendvicsem másik felét. Mosolyogva toltam elé a tányért és raktam rá az enyém megmaradt részét.
-Most ez komoly Niall? 10perce ettél meg egy rohadt nayg szendvicset.- dörmögte Liam besétálva a konyhába, ahová a másik három fiú is követte őt.
-Most mivan?- kérdezte teli szájjal a szőke fiú és őszinte értetlenségét látva mindannyiunkból kitört a nevetés.
Louis otthonosan mozgott a helységben, kivett pár poharat és tele töltötte whiskyvel. A fiúk pont onnan folytatták a beszélgetést, ahol abba maradt, míg én Niallel kezdtem társalogni. Miután mindenki kezében ott volt az elengedhetetlen alkohol a nappaliba indultak. Harry mögöttem állt és mikor a többiek után sétált kezét végigsimította hátamon, ami belőlem egy egész halk sóhajt váltott ki és egy meglepődött arckifejezést. Az ajtóból még visszanézett és egy kacsintás után végleg eltűnt.
-Látom enyhült a hangulat.- mosolygott sokattudóan Niall, mire szinte éreztem, ahogy vörösödni kezd az arcom.
-Elmegy... - válaszoltam zavartan. Kínos volt számomra erről beszélgetni pont Harry barátaival, főleg, hogy nem tudom mit mondott már el nekik.
-Harry jó ember. Csak át kell törni a vastag falon, amit maga köré emelt.- mélyen elgondolkodtatott ez a mondata. Vajon sikerült már egy kicsit belátni az igazi énjébe? Úgy érzem, hogy voltak pillanatok, mikor valóban megmutatta egy gyengébb, sérülékeny oldalát, de szinte rettegek attól, hogy ebből semmi sem igaz.
-Mióta ismeritek egymást?- kérdeztem az első dolgot, ami eszembe jutott, és képes volt elterelni a szót az előbbi témáról.
-Amióta az eszemet tudom ismerem Harryt, meg a srácokat. Louis általános és középiskolában is osztálytársam volt, ő pedig szinte össze volt ragadva Harryvel. Mindig jóban voltuk aztán ahogy belecsöppentünk ebbe az életbe ez csak erősödött.- magyarázta én pedig minden szavára gondosan odafigyeltem. Így is többet tudhattam meg a titokzatos göndörömről.
-És Zaynék?
-Liam és Zayn is sokat lógott velünk már nagyon régóta, ők is csapattagok a kezdetektől.- miközben beszéltünk odapillantottam a szóban forgó személyekre és pontosan azt láttam, amit már legelőször is. A teljes összehangot. Látszott, hogy régóta ismerik már egymást, hogy tudják a másik minden rezdülését és az alázatott is láttam, amit Harry irányába mutatnak, de Harry is tisztelettel áll mindengyikőjükhöz.
-Sosem értettem miért választja valaki ezt az életet.- motyogtam elgondolkozva azon az emléken, mikor először láttam őket együtt.
-Könnyű meló, sok pénz.- rántott vállat.
-És mégnagyobb kockázat.- kontráztam.
-Ez egy 17 éves fiút nem érdekel. Harry mindig is makacs volt és önfejű. De okos fiú, nem kell féltened.- mosolygott és vállával meglökte enyémet, ami a komoly téma után kissé oldotta a hangulatot.
Sokmindenről beszélgettünk még ezután, de talán mindketten tudatosan kerültük a komolyabb témákat. Később csatlakozott hozzánk Zayn is, akiről sosem gondoltam volna, hogy ilyen jól tud szórakozni barátja hülyeségén.