Pray

17.

~Tell a lie once and all your truths become questionable~

..."De a szavai tisztán játszódnak le előttem újra és újra. "Ez már bosszú"...

Érdeklődve emeltem fel a fejem térdeimről, és hunyorogva vizsgáltam, az okot, amiért kinyílt az ajtó. 3-4 alak takarhatta el a kijáratot így ha azonnal fel tudtam volna pattanni, akkor sem lett volna esélyem kislisszolni mellettük.
- Szépségem.- amint meghallottam Aaron idegesítő hangját lecsukódott a raktár ajtaja és újra sötétség borította be a helységet. Egy kis villany kapcsolódott fel, halvány fényt szétszórva. Aaron egy kapcsolóval teremtett világosságot, ami az egyik polc alatt bújt el. Remek, én meg a sötétben ültem... A hírtelen nagy fényt még mindig nem sikerült megszoknia a pupillámnak, de nem is nagyon akartam látni azt aki előttem állt. Egy erős kéz rángatott fel a hideg betonról és kényszerített, hogy maradjak egy helyben, amíg újra végighallgathatom Aaron unalmas mondatait. Kőkemény pillantásokkal illettem őt de koránt sem voltam olyan magabiztos, mint látszott. Már semmi sem volt fix, nem voltak feltételek. Nem tudtam biztosan, hogy meddig van rám szüksége vagy hogy kellek-e neki ahhoz, hogy megkaparintsa amire vágyik. Az életem a kezében volt és ettől talán nem is lehetett volna rosszabb helyen. Aaron állt a raktár középen, ingujjai fel voltak tűrve, kezei pedig zsebében pihentek. Mikor pontosan elém ért, mosolyra húzódtak ajkai ami számomra csak vészjósló lehetett.
- Nagyon sok bosszúságot okozott nekem a drágalátos apád és a hős szerelmes Harry is. Ezt sajnos most te szívod meg.- húzta el a szájat, de azt kétlem, hogy sajnálatból. Inkább iróna volt a részéről. Az arcomon semmilyen érzelem nem látszódhatott. Üveges tekintettel meredtem a fiúra, aki magát szórakoztatta nyomorúságomon.
- Eljött az idő, hogy végre megkapjam, ami engem illett. Nemsokára már az enyém lesz az apád összes kereskedelmi területe és nem mellesleg az adatok minden üzletéről.- csapta össze tenyereit. Érősen ráncoltam a homlokom és próbáltam nem elsírni magam. Beszélt apámmal. Még az eddigieknél is gyorsabban kezdett verni a szívem erre a gondolatra. Újra felcsillant a remény előttem.
- Már csak pár napom van, hogy kiélvezzem a társaságodat. Miután nálam lesz a pendrive, már nem lesz rád szükségem. A folytatásról még nem döntöttem.- emelte állához jobb kezét gondolkodást színlelve, miközben elhalkult. Egy nagyot nyeltem kijelentésére és a szemem lehunyva próbáltam megnyugodni ebben a lehetetlen helyzetben. Még mindig egy kemény férfi kéz tartott egyhelyben Aaron pedig egyenesen előttem állva bámult rám.
- Megadom a lehetőséget, hogy bocsánatot kérj, a tiszteletlen viselkedésedért mielőtt olyat tennék, ami nem lesz kellemes.- suttogta ismét az arcom simogatva. Nem gondolkoztam, az ösztöneimből cselekedtem és bár pontosan tudtam mi lesz a következménye, abban az egy pillanatban nem érdekelt. Aaron legnagyobb meglepetésére arcon köptem, amitől azonnal lehervadt az önelégült mosolya keze pedig hatalmasat csattant az arcomon. A lendülettől oldalra fordult a fejem és mire újra szemeibe néztem egy újabb ütés érte ugyan azt a bőrfelületet. Az egész arcom éget, de nem volt időm ezzel foglalkozni. A kezeimet, amiket a hátam mögött fogtak össze mégjobban megszorították ezel kényszerítve, hogy egyenesen álljak és viseljem Aaron ütéseit. A pofonok után lejjebb haladva a hasamat kezte ostromolni öklével. Nem tudtam védekezni, még összegörnyedni sem volt lehetőségem. Kiabálva vészeltem át ezt a pár percet.

-Gondolom az az álszent apád nem mesélt el mindent. Szeretnél hallani valami újat róla?- kérdezte, miközben feljebb tűrte ingujjait, kis szünetet tartva a kínzásomban. Kábán néztem barna szemébe. Felkeltette a kíváncsiságom. Mióta itt van egy árva szót sem szóltam, mert nem méltattam arra sem, hogy ennyit tegyek, de most egyszerűen a torkomon akadtak a szavak.
- Az apádnak több köze volt anyád halálához, mint gondolnád.- röhögött. Ez a mondat egy sokként futott végig az agyamban és szinte vízhangzott ott. Minden fájdalom megszűnt és csak arra tudtam koncentrálni, hogy folytassa. A másodpercnyi szünet, amit tartott éveknek tűnt és már éppen készültem kinyitni a szám, amikor elkapta a nyakam és azt szorítva kezdett beszélni.
- Mi lenne ha azt mondanám, hogy az a baleset nem is volt baleset?- mosolygott. Kezdett elfogyni az oxigénem és éreztem, ahogy vörösödik a fejem, de ez semmi volt ahhoz képest, hogy mit éreztem, amikor a szavak elhagyták Aaron száját. Némán kapkodtam levegőért és próbáltam kapálózni a lábammal, hogy engedjen el és talán a utolsó pillanatban eresztette el a torkom, mielőtt végleg elvesztettem volna a kapcsolatot a külvilággal. Mohón kapkodtam az éltető oxigén után, félve, hogy megismétli a cselekvését és végleg nem jutok hozzá újra.
- Miért mondod ezt?- kérdeztem kétségbeesetten, mikor nagyjából már normalizálódott a levegővételem.
- Az apád felhasználta őt. Pontosan olyan helyzetben volt mint most te.- folytatta egy kacagás után. A szemöldököm egészen a homlokom közepéig felfutott és nem mertem megszólalni, nehogy félbeszakítsam és annyiban maradjon a dolog de hiába vártam nem folytatta.
- Ez most mit jelent? Beszélj már! - üvöltöttem könnyek közt. Látszott mennyire tetszett neki a szenvedés, de most nem játszhattam a makacs lányt, ez fontosabb volt a büszkeségemnél.
- Mostmár nem vagyok unalmas?- vigyorgott. Legszívesebben addig vertem volna, amíg nem mond el mindent, amit tud, de tehetetlenségemben csak sóhajtani tudtam egyet.
- Pablo Messer, a tekintélyes üzletember, akit annyira nagyra tartanak eladta a feleségét, csak azért, hogy megszerezze, ami kellett neki.- mindezt a szemembe mondta, az államnál fogva kényszerítve, hogy végig tartsam a szemkontaktust. A szívem a torkomban dobogott, fel sem fogtam mit mond, és hogy egyáltalán honnan tudja. Minden hang egy késszúrásként ért és még meg is forgatta bennem a kébzeletbeli pengét azzal, hogy mindezt olyan jókedvűen mondta, mintha ez lenne az év vicce. Nem tudtam, hogy elhihetem-e, de mire gondol ilyenkor az ember? Persze, hogy elültette a bogarat a fülemben, és ez a gondolat halálom napjáig kínozni fog. Nem hagyott időt, hogy feldolgozzam a hallottakat egyre erősebb ütésekkel terelte el a gondolataim, de a jelenet, amit az előbb elmesélt a szemem előtt lebegett.

Az erőm is egyre inkább kezdett elhagyni, már ficánkolni sem volt tudtam. A vér fémes íze terjedt szét a számban, ami kissé felébresztett. Miután Aaron kihasználta, hogy konkrétan az élő boxzsákja voltam nevetve távozott a helységből, engem pedig egyszerűen félredobva hagytak a hideg betonon. Ahogy földetértem ugyan abban a pózban feküdtem órákig. Laposakat pisolgotam és próbáltam kizárni a fájdalmat, ami minden testrészemet végigjárta. El sem tudtam kébzelni hogy nézhettem ki és nem is akartam. Aaron egy undorító alak, nincs benne egy csepp tisztesség sem. Valószínűleg nem tartja be az alkut és nem enged szabadon és ez most mégrosszabbul érint. Számon akartam kérni az apámat és rázúdítani az a haragot, ami bennem van. Ha bármi igaz abból, amit most hallottam biztos, hogy az apám nem lát többet ebben az életben. Ezt sosem tudnám megbocsájtani neki. Bármi mást talán, de ezt nem.

Próbáltam visszaemlékezni a boldog pillanatainkra, amit hármasban töltöttünk, de valahogy most mind borús és sötét volt. A halk sírásom egy erőteljes zokogássá alakult át. Minden lélegzetvételemnél fájt a bordám de nem foglalkoztam vele. Nem érdekelt. Csalódtam az apámban és egyik testrészem sem fájt anyira mint a szívem. Kétségek közt, 1000 gondolattal és sajgó szívvel feküdtem még ott egy helyben ki tudja meddig.

~Harry Styles~

Türelmetlenül doboltam a kormányon egy piros lámpánál. Éppen Pablohoz tartottam, mert fejlemények vannak. Mondanom sem kell, hogy ez a 2 nap csiga lassúsággal telt el. Minden percben a telefonom lestem hátha történik valami. Aaron tegnap jelentkezet és alkut ajánlott. A pendrive és a nagyobb klubbok meg ügyfelek Tiaért cserébe. Ennyi pont elég neki, hogy lenullázon engem is és Pablot is. Ezzel még nem is lenne akkora baj, de kétlem, hogy Aaron tartaná a szavát. Nem adtuk fel a keresést, nem bízom egy ilyen emberre Tia életet.

Még 10perc kocsikázás után végre megérkeztem az úticélomhoz. Mikor beléptem az ajtón Niall egy chipset majszolt a kanapén Pablo pedig egy laptopon nézet valamit Louissal.
- Sziasztok.- köszöntem, amire mindenki felfigyelt és viszonozták a gesztust.
- Na mire jutottatok?- pillantottam körbe miközben leültem a kanapéra és a háttamlának dőlve vártam a kielégítő választ.
- Hát... van egy jó és egy rossz hírem.- törölte meg a szájat Niall miközben beszélt.
- Jól kezdődik.- sóhajtottam és érdekfeszítve figyeltem tovább a szőke fiút.
- A jóhír, hogy működik a chip.
- És a rossz?- vágtam közbe.
- Hogy nem valami pontos.- mondta Pablo. A hangja a kialvatlanságáról árulkodott és ezt alátámasztotta még sápadt arca is. Szemmel láthatóan megviselte ez az egész. Ha nem lenne semmi köztünk Tiaval akkor is ugyan ennyire mellette állnék. Bár akkor most minden más lenne.
- Ez mit jelent pontosan?- hátam elemelkedett a kanapétól és a térdemre támaszkodva vártam a választ.
- Tudjuk hol van...700m-es körzetben.- húzta el a szájat Naill. A homlokomat kezdtem masszírozni, miközben gondolkoztam. Ezt most hogy oldjam meg? Nincs elég idő.
- Ez nem lesz így jó.- mondtam inkább magamnak mintsem nekik.
- Tartjuk magunkat a tervhez. Mindössze annyi a változás, hogy kevesebb időnk lesz rá.- Na igen, a csodálatos terv. Az egyetlen, akitől segítséget várhattunk, ránk is veszélyt jelentett nem csak Aaronra. Pablo egy szép kis összeggel lefizette a rendőrséget, hogy tekintsenek el a pendrive-on található üzleteink adatairól és segítsenek lekapcsolni Aaron Woodst. Egy egyszerű emberrablásként fogják elkönyvelni az ügyet így elvileg mi megússzuk. Nem a legmegbízhatóbb megoldás, de reméljük működik.

Pontosítottuk a dolgokat és mindent alaposan átbeszéltünk a holnap esti akció előtt, majd hazaindultam. Utáltam egyedül lenni a házban, bárhová néztem Tia jutott eszembe. Az út felénél megváltoztattam az útirányon és a játszótér felé indultam. Egyre csak azon gondolkoztam mikor lett ez ilyen bonyolult. Pár hete ez még csak egy sima meló lett volna, amit Pablo rámbízott. De most jobban aggódok, mintha a saját életem lenne kockára téve. Bűntudatom van, amiért nem teljesítettem a feladatom, amit kiadtak nekem és csak remélni tudom, hogy ez nem hagy tüskét Tiaban. Mindent megteszek, hogy épségben kimentsük és, hogy Aaron érezze azt a fájdalmat, amit már nagyon rég kiérdemelt.