Pray

39

.....Egy kéz fonódott a felkaromra, de mikor megfordultam nem az a szempár nézett rám, amelyikre számítottam.....

- Mi a..- rántottam el erőszakosan a kezem, miután megfordulva szembenéztem Oisinnel. A felháborodásom legfőbb oka a félelem volt. Mégis mit akar tőlem a parkolóban, valószínűleg Harry tudta nélkül. Igyekeztem meggátolni, hogy a kétségbeesés legkisebb morzsája is látszódjon az arcomon, de nem volt könnyű feladat a másodperc tört része alatt határozottságot csiholnom magamnak, miközben belül csak úgy reszkettem.

- Nem akartalak megijeszteni, nem kell félned tőlem.- sunyi mosolyától egyből görcsbe rándult a gyomrom de tartanom kellett magam a szerepemhez.

- Nem ijedtem meg. De nem szeretem ha a hátam mögött valami olyan van, amiről nem tudok.- mondtam a lehető legtöbb magabiztossággal a hangomban. Kezemmel a felkaromat szorongattam, ami a nem túl gyengéd érintése után sajgot de hamar elengedtem, hogy a testtartásom is azt a határozottságot sugározza, amit a szavaim.

- Tudom, hogy nagyon okos lány vagy Tiana. Az apád nem hiába ilyen büszke rád, le sem tagadhatnád kinek a vére folyik az ereidben. Éppen ezért is vagyok itt.

- Semmilyen üzlet nem érdekel, nem üzletelek alvilági alakokkal.- vágtam szavába és akaratlanul is megforgattam a szemem.

- Oo szóval nem üzletelsz csak ágyba bújsz velük!?- kuncogott.

- Hogy mondod?- szemöldököm a homlokom közepéig szaladt. Nyilván egy idő után mindenkinek egyértelmű volt, hogy Harry és én nem csak a munka miatt tartjuk a kapcsolatott de mindenki tiszteletben tartotta, hogy ez a mi kettőnk dolga. Nem volt titok csak privát. Ha eddig nem lett volna elég magas a vérnyomasom, ez a kis humorosnak szánt beszólás biztosította, hogy mostanra bőven kétszáz fölött legyen. Nem volt időm belekezdeni a monológomba arról, hogy ne üsse bele ebbe az orrát mert miután kinevette magát a saját viccén újra beszélni kezdett.

- Nem ezért jöttem. Styles elég nagyfiú már ahoz, hogy tudja mit csinál. Nem szeretnék semmilyen kellemetlenséget, amiatt mert a kis barátnője azt játsza, hogy tisztességes. Ha nem lesz komplikáció és megy az üzlet úgy, ahogy annak mennie kell nem lesz baj. Ha viszont úgy döntesz, hogy beleavatkozol számolj a következményekkel is.- mondta komolyra váltva. Az emberek mindenfelé csacsogtak körülöttünk így az ő hangja senkinek nem tűnhetett fel, de számomra minden egyes szava ordított. Nyíltan megfenyegetett és nem tudtam mit lenne a legokosabb mondanom, inkább maradtam a hallgatásnál. Nem adott elég időt, hogy okos válasz után kutassak, újra felcsendült az ír akcentusa.

- Remélem ez a kettőnk titka marad. További szép estét.- vigyorgott mielőtt hátatfordítva nekem visszasétált a kaszinó bejáratához. Én még másodpercekig álltam ott kővédermedve zakatoló szívvel. Kellett egy kis idő mire feleszméltem és indulásra kényszerítettem magam. Bepattantam a kocsimba és kerékcsikorgások közepette hajtottam ki a főútra. Az eredeti terv helyett inkább haza mentem Harrynek pedig egy sms-ben leírtam, hogy nem érzem túl jól magam ezért hazajöttem. Ismerem magam, egyetlen percig sem bírnám ki, hogy ne hozzam szóba a történteket, pedig most az a legfontosabb, hogy hideg fejjel kezeljük a helyzetet.

Megkönnyebülve éreztem magam, mikor kulcsra zártam a bejárati ajtót magam mögött. Az érzelmek elöntöttek és végre nem kellett magamban tartanom mindent. Ugyan az arcomon nem látszódhatott más csak a fájdalom, végre volt lehetőségem, hogy szabadjára engedjem az összes gondolatom.

A cipőmet levettem és a táskámat hanyagul a kanapéra dobtam, ami mellett helyet is foglaltam. Nem volt erőm, hogy átöltözzek, lezuhanyozzak vagy egyek valamit. Egyszerűen csak ültem és bámultam a semmibe, miközben minden ma elhangzott mondatot visszajátszottam az agyamban.