Érzések Közt {One Direction ff.}

18.rész

*Harry szemszöge*
Hogy ronthatok el így valamit? Igaz, ez megszokott tőlem, de akkor is! Sophie elment, utána mi tovább játszottunk. A többiek vidáman, én pedig akkora bűntudattal, hogy majd szétmart. Egy órára rá Loui kiment a lány után. Nem én mentem, abból csak nagyobb veszekedés lett volna. Az erkélyre kilépve láttam, hogy Louis odalépett az egyik fához. Pár pillanatig állt a fa mellett, majd pedig mosolyogva leült. Sejtettem, hogy valahol ott lesznek. Pár perc után bementem, majd rátelepedtem az ágyra. A telefonomat nyomkodtam, ettem, jobban mondva unatkoztam. [...] Az ajtó kinyílt, és Loui és Sophie lépett be rajta. Rájuk néztem, ők pedig rám. Louis kiment, de Sophie itt maradt. Egy 20 percet állt még az ajtóban, de megkérdeztem. - Nem ülsz le? – kérdeztem fel sem nézve a telefonból. - Eszem ágában sincs – vágta rá. - Most mi bajod van? – kérdeztem idegesen. - Tudod te azt! Szerinted nekem hogy esik, hogy az egyik pillanatban megcsókoljuk egymást, utána meg azt mondod, hogy nincs köztünk semmi?! Gondold végig! Gondold végig az én szemszögemből! Tudtam, hogy csak játszol velem! El sem tudom mondani, mennyire utállak! – felelte sírva. - Na, gyere ide – álltam fel, majd közelíteni kezdtem felé. - Ne gyere közelebb! – lépett azonnal hátra. - Gyere ide – lépkedtem felé. Addig hátrált, amíg neki nem ütközött a falnak.