Érzések Közt {One Direction ff.}

39.rész

A koncertről visszaérve nehezen vettem a levegőt. Mégpedig azért, mert rossz a lelkiismeretem. El kell mondanunk Harrynek. Átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, majd bementem Zaynhez. Miután megbizonyosodtam róla, hogy egyedül van, bementem. Az ágyán ült, és engem nézett. -Ugye tudod, hogy miért jöttem ide?-kérdeztem a padlót bámulva. -Tudom. De nem fogja megbocsátani-rázta a fejét. -Tudom. De nem akarok mégjobban a lelkébe taposni. Így is sokszor megbántottam-bámultam tovább a padlót. -Figyelj Sophie-húzott le maga mellé az ágyra. -Igen?-kérdeztem rá sem nézve. -Attól függ hogy megbocsát e, hogy milyen a hangulata. Ha kiakad, megmondjuk, hogy semmi nem történt. Nem feküdtünk le. Az az este csak az alkohol miatt történt meg. A dalról nem kell tudnia. Az a mi dolgunk. De ha nem bocsát meg, átvészeljük. Együtt. Oké?-emelte fel a fejem, hogy a szemembe nézhessen. Bólintottam. Szorosan karjaiba zárt. Elindultunk vissza a szobába, ahol Harry az ágyon ült. -Harry, beszélhetnénk?-mentem be Zaynnel a nyomomban. -Persze. De nem jó később?-kérdezte fel sem nézve a telefonjából. -Elég fontos-néztem hátra Zaynre, majd ránéztem Harryre. Ő rám nézett, és látta rajtam, hogy komoly dologról van szó. -Üljetek le-csúszott arrébb az ágyon.
Leültünk, felé fordultam, megfogtam a kezét és így szóltam. -Amikor mentünk enni, azelőtt. Amikor megkérdezted, hogy hol voltunk. Igazat mondtunk, fent voltunk. Zayn szobájában-sütöttem le a szemem. -És?-kérdezte Harry, mire Zayn kinyitotta a száját, de nem hagytam megszólalni. -Úgy volt, hogy bementem hozzá, mert beszélni akartam vele. És..bevallotta, hogy szeret. És..és ittunk nem keveset..-néztem fel rá, ő pedig halálsápadtan bámult ránk. -És?-kérdezte. -És..-itt elakadt a szavam, mert Harry felpattant. -Ti lefeküdtetek?-akadt ki teljesen. -Nem, nem! Nem feküdtünk le! Csak...csak csókolóztunk. De semmi más nem történt, esküszöm!-sírtam el magam. -Nem hiszem el.. Sophie..most komolyan?-kérdezte csalódott tekintettel, én pedig még mindig sírtam. -Kérlek bocsáss meg neki. Nem ő a hibás-szólalt meg Zayn. -Pontosan. Hanem te vagy a hibás-indult meg Harry Zayn felé, de elé léptem. -Harry kérlek. De igen. Én vagyok a hibás. Lehet, hogy az alkohol miatt, de én sem ellenkeztem. A kapcsolatunk elején, még pár éve, megbeszéltük. A mi kapcsolatunkban az őszinteség az egyik fő dolog. Nem emlékszel?-néztem rá. -De emlékszem. Nagyon is-nézett félre. -Ha nem bocsátasz meg, megértem. Hibáztam. Tudom. De megmondtam őszintén. Ennyi történt. Semmi több-ráztam meg a fejem.