Érzések Közt {One Direction ff.}

19.rész

*Sophie szemszöge*
Egészen a falig hátráltam. Nem tudtam hova menekülni. Harry egyre közelebb került, míg végül megállt 30 centivel előttem. Csak bámultam zöld íriszeibe, nem tudtam levenni róla a szemem. - Mit akarsz már Harry? Mondd, mit?? – kérdeztem tőle. - Téged Sophie, téged! – rázta fejét. - Akkor mi a francért mondtad azt, hogy semmi nincs köztünk? Válaszolj! – kiáltottam. - Hogy megvédjelek! Nem akartam hogy bajod essen! Nem lehet ezt megérteni? – kiáltott rám egészen közelről. - De meg lehet. Nagyon is – feleltem suttogva. - Figyelj Sophie.. – fogta meg a karom, de én elrántottam onnan. - Hagyj békén! – suttogtam elsírva magam. - Nem hagylak! Hányszor mondjam még el, hogy nagyon sokat jelentesz? Úgy látszik, én neked nem.. oké – bólintott, majd az ajtó felé vette az irányt. - Harry várj! – szóltam utána, de ő nem is foglalkozott vele. Itthagyott. Zokogva a földre estem, majd halk lépésekre lettem figyelmes. Fel sem néztem, csak ültem a földön. Az a valaki leült mellém, és átkarolta a vállam. Ebből a mozdulatból már tudtam, hogy ki az. Felnéztem. - Mit csinált már megint? – kérdezte Louis. - Most...most lehet hogy én voltam – sóhajtottam szomorúan. - Mi? – ráncolta össze a szemöldökét. - Jól hallottad – suttogtam szinte némán.
Az egészet elmeséltem neki, az elejétől a végéig. Louis némán ízlelgette a hallottakat, majd pedig megszólalt. - Hát, erre csak azt tudom mondani, hogy ne emészd magad. Harry ilyen. Majd megbékél. De ugye tudod, hogy melletted állok? – mosolygott. - Remélem – suttogtam. - Ha nem tudnád, a koncertnek megvan az időpontja – mondta. - És miért nem mondtátok? – lepődtem meg. - Úgy volt, hogy Harry majd elmondja – védekezett. - A kisköcsög – fortyogtam. - Naa ne legyél ideges – nézett rám. - Könnyen mondod – ráztam a fejem. - Mit mondtál? – kezdett el csikizni. - Ne, ne neee – visítottam. - NEM HALLOM – kiabálta Louis nevetve. - NEE – röhögtem. - Mi ez a lárma? – nyitott be Harry.