Érzések Közt {One Direction ff.}

33.rész

-Hol voltatok?-kérdezte Harry, miközben minket nézett.
Már épp válaszra nyitottam a szám, de Zayn megelőzött. -Fent-nézett Harryre. Lassan felemeltem a fejem, és Harry szemébe néztem. Furán méregetett. Lehet, hogy rájött volna? Ó, a koncert előtt ne! Utána úgyis megtudja. A koncert előtt ne, mert akkor végünk van. Nekem is, és Zaynnek is. Amíg Zayn állta Harry tekintetét, lehajtottam a fejem, és a cipőm orrát kezdtem pásztázni. Pár pillanat múlva el is indultunk. Harry, Niall, Liam és Louis előttünk mentek, mi pedig szótlanul sétáltunk mögöttük. Meg se próbáltuk fogni egymás kezét, mert akkor biztos hogy rájönnek. Csak szótlanul lépkedtünk a többiek mögött. Hogy Zayn min gondolkodhatott, azt nem tudom. De hogy én min, azt nagyon is. Ma van a koncert, ezzel szemben a 18. születésnapom is. Zayn ma vallotta be hogy szeret. Akkor ezt vegyem úgy, mint ajándék? Vagy csak egy sima vallomás? Fogalmam sincs. A gondolataimból az zökkentett ki, hogy megérkeztünk a mekihez. Most Liam és Zayn ment be, mert sokan voltak, és inkább ők kivárják a sort. Amíg bent voltak, a három fiú beszélgetett. Közöm nem volt hozzá, mikor hozzám szóltak. -Sophie, jönnél egy kicsit?-kérdezte Niall, miközben elsétált egy kicsit arrébb. Utánamentem. Már sejtettem, mi lesz a téma. -Mi van köztetek?-tért azonnal a lényegre. -Kivel? És egyáltalán miről beszélsz?-kérdeztem, tettetve az ártatlant. -Zayn és közted-nézett rám. -Semmi sincs köztünk. Csupán barátok vagyunk-vontam meg a vállam. -Aha-bólintott, de egy szavamat sem hitte el. Pedig igazat mondtam. Vagy nem?