Farkasokkal suttogó

18.

Már közel voltunk a házunkhoz.
-Na és örülsz, hogy mész vissza dolgozni?- váltott stílust és a nagy csábítóból full cuki, megértő baráttá változott.
-Hát... nem tudom... ez az ügy Mako-val túl... bonyolult... nem vagyok kész rá, hogy újra lassam...- mondtam.
-Utálod?
-Nem! Erről szó sincs csak csalódtam benne... tudom, hogy hazudsz a sérülésedről...
-Nem én nem...
-Váltsunk témát jó?
-Jó... szóval az exed nem hiányol? Eléggé úgy nézett rád...- nézett rám kisse zavartan.
Ezt a kérdését nem nagyon értettem...
-Az exem?- kérdeztem vissza mert egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy mire gondol.
-Hát a tag a mai taliról... Luke?
Leesett...
Nem bírtam, megint elkezdtem nevetni...
-Ő nem a volt pasim.- nevettem még mindig.- Amie-vel jár. A lánnyal aki ott volt ma a moziban. És nem is nézett rám "úgy"... egész végig csak cukkolt..
- Nem tudhatod... vannak fiúk akik így udvarolnak...
-Neeem... Luke nem olyan... Amie-nek is normalisan csapta a szelet...
-És ez téged nem zavar? Mármint nem tetszik neked Luke?- kicsit furcsán néztem rá.
-Nem... dehogy... kiskorom óta a legjobb barátom... soha nem rudnék úgy nézni rá munt a "nagy ő"-re...-nevettem.- De ez miért érd...- kérdeztem volna de nem tudtam kimondani a végét mert karomnál fogva visszarántott és nekicsapódtam izmos mellkasának. Szemébe nézve full elvörösödtem.  Kezével eltűrte hajam a fülem mögé, és végigsimított hátamon. Közelebb hajolt és szemét behunyva lágy csókot nyomott ajkaimra.
Furcsa érzés volt, ahogy mondani szokták pillangók dübörögtek a hasamban. Lassan elváltak ajkaink és fél centire egymástól levegőért kapkodtak. Homlokunk össze ért és így nézett kérdőn rám. Nem tudtam mit kéne tennem... vissza kene csókolnom de nem tudom, hogy kell... végül egy hosszú puszit nyomtam a szájára, mire ő reagált és elkezdett csókolni. A hátamat simogatta, én meg átkaroltam vállát és belerúrtam a hajába. Mindketten belemosolyogtunk a csókba.
Ám ekkor Chris arca hirtelen elkomorult. Nem értettem, hogy miért... azt hittem velem van a baj, hogy rosszul csókolok, hogy elsőre ilyen szerencsétlenül viselkedtem, vagy, hogy nem tetszett neki, de ő csak meredt a távolba, miközben maga mögé húzott. Kissé megnyugodtam valamiért, ám ekkor olyan morgás hagyta el a torkát amit még sosem hallottam. Válaszul egy nagymacska üvöltés hangzott a távolból. Úrja beparáztam. Chris arca elkomorult és elkezdett húzni a másik irányba. Rohantunk.
Nem álltunk meg a házunkig.
-Mi a szösz volt ez?!- kérdeztem kiakadva es kifulladva.
-Mi a rák folyik itt?
-Nem mondhatom el... kérlek... bíznod kell bennem...
-Ez nekem sok... mi volt ez az állati hang? Olyan volt mint... mint mondjuk Lokié a rezervátumból... és miért lettél hirtelen 600°-os?
-Nemtudom... biztos a stresztől van...- láttam rajta, hogy hazudik... hogy valamit eltitkol...
-Én ezt nem értem... tudom, hogy nem mondasz el valamit...- azzal elindultam a kertünk vége felé.
-Jessy. Jessy állj meg!- hallottam Chris hangját de ignoráltam a kéresét...
-Jessy vigyázz...
-Hagyj most bék...-rivalltam volna rá de felnézve egy óriási macskával találtam szembe magam. Morogva nézett és lassan lépdelt cserkészve felém. Lassan elkezdtem hátrálni. Majd futásnak eredtem Chris felé.
-Vigyázz!- intettem neki. Ő is elindult felém fittyet hányva arra amit mondtam.
-Fuss!- üvöltöttem neki, de ő menetközben megváltozott. Nem akartam hinni a szememnek. Ahogy közeledett lassan átformálódott. Mire hozzám ért már egy farkas ugrott át a fejem felett. Hangos vonyítással indult neki a párducnak. Az ellensége pofont mért rá de ő ráharapott mancsára. Morogva és karmolva estek egymásnak. Másik két macska jőtt elő az erdőből. A farkas megindult felém és magára kapott majd szaladt velem az erdőbe. A macskák követtek minket. ¿Chris? hangos vonyítasokat hallatott és nemsokára meg is hallottam a választ. Egy falka lehetett. Az erdőben egyszercsak szembe jött velünk egy csapat farkas hasonlóak voltak mint a milyeink. Köztük is volt egy fekete, aki úgy nezett ki mint Rocky, és a végén kullogott egy barna aki kiköpött Asani volt. Megszámoltam őket, de egyel kevesebben voltak mint a mieink.
És akkor leesett. Ha beleszamolom Chris-t pont annyian vannak. Mire elértük a sor végén kullogót megbizonyosodhattam róla hogy ő tényleg Asani. Bátorítóan nézett rám. Én csak lefagyva bámultam a távolodó falkát. Egy barlanban vegül megálltunk. Pontosabban a barlanban amiben már voltam.
A farkas a bejáratnál fürkészett. Én összegömböjödve ültem egy sarokban és néztem magam elé...
-M-mako?- kérdeztem batortalanul. Hatrafodult és rámnézett. Lassan odasétált hozzám és fejét az ölembe tette úgy mint amikor a tavazás után melegedtünk itt. Sokat sejtetően rámnézett, arrébb állt és egyszercsak Chris volt előttem. Feje le volt hajtva. Nem nézett rám.
Köpni nyelni nem tudtam... csak ültem szótlanul, szinte még a levegőt is vissza folytottam... lerogyott a térdére és így ült előttem. Csabzott haja arca elé lógot amit még mindíg a föld fele fordított. Kezét erőtlenül maga mellet lógatta. Nem bírtam tovább levegő nélkül így olyan nagy lendülettel vettem levegőt mint aki most jön fel a mélyvízből. Bár így is éreztem magam. Mostmár viszont egyre szaporábban vettem a levegőt és azt hittem ott kapok sokkot...
Egyszercsak rám emelte megygyötört tekinetét és hozzám szólt.
-Utálod a vérfarkasokat?