A hétvége unalmasan telt. Vasárnap délután elkezdtem készülődni a rezervátumi munkánkhoz. Összeraktam egy táskát, tele hasznos cuccokkal és kikészítettem egy vastag cicagatyót egy pólóval és kardigánnal. Előkotortam a bakkancsomat a pincéből és kikészítettem az ajtóba. Mikor úgy éreztem mindennel kész vagyok rá írtam Luke-ra, hogy ő mit visz, hátha kihagytam valamit. Persze, megnyugtatott, hogy nem hagytam ki semmit és elvileg úgy is mindent kapunk a dolgozóktól. Így nyugodtan aludtam el.
Hétfő reggel korán keltem. Csináltam melegszenyát reggelire és csomagoltam magamnak ebédet. Fél 10-re már ott voltam a rezervátum parkolójában. Igaz, hogy csak 10-re kellett mennünk de én inkább túl biztosítottam magam. Nem akartam az első alkalommal késni és így több időm volt a terepszemlére. Háromnegyedkor Luke is megérkezett. Együtt mentünk be a kapun és az eligazító táblák mentén elsétáltunk a recepcióhoz. Ott egy szőke hajú 20-25 éves lány fogadott minket.
-Sziasztok. Amie vagyok, ti pedig az újoncok igaz?- fogtunk kezet és ő bátorítóan ránk mosolygott.
-Igen mi vagyunk. Én Jassy vagyok ő meg a barátom Luke.- mutattam be őt is, mert a lánytól való zavarában Luke kisgyerekesen lefagyott. Enyhén és legfőképp nem feltűnően hátba pöcköltem, mire ő kapcsolt és kezetcsókolt a lánynak. Ne kérdezzétek, hogy miert és hogy, hogy jött ez neki...
-Jajj micsoda úriember...-kacaraszott Amie.- De ne hozz zavarba a párod előtt. Pirult el. Mi Luke-kal meg csak egymásra néztünk és elröhögtük magunkat. Számunkra totál abszurd, hogy mi járunk. Tényleg tesók vagyunk egymásnak és emiatt elég közel vagyunk egymashoz. Ezt az emberek szinte mindíg félre értik. Ilyenkor mi csak nevetni tudunk ezen.
Viszont Amie csak értetlenül nézett ránk, így gyorsam felvázoltam neki.
-Nem a pasim. Már 4 éves korunk óta ismerjük egymást. Azóta is legjobb barátok vagyunk.- mondtam. Amie-nek le esett a tantusz, és bocsánatot kért, az értetlensége miatt, bár szerintem egyáltalán nem volt miért, mivel egyáltalán nem mondott semmi bántót.
Körbevezetett minket az épületekben. Megmutatta hol a konyha, hogy kell elkeszíteni az állatok ételeit, hova kell vinni őket. Körbe vezetett az orvosi épületben is ahol ellenőrzik az állatok egészségét. Megmutatott egy táblázatot ahol ki van írva mindenkinek a napi munkája és ahoba be kell írni ha már megetetted az állatokat. Tök praktikus. És végül megmutatta a kerítésekkel elkerített etetőket. Végre láthattuk az állatokat. Az egyes területek, etetők közt nagy távok voltak, hogy a szarvasok például ne a farkasok mellet legyenek. Kis motoros szánakon lehet megtenni ezeket az utakat. Gyalog sem lenne vészes de ha a farkasoknak is cipelném azt a temérdek kiló húst... na az fiksz, hogy összeesnék. Már megetettük a szarvasokat, rókákat és végre jöhettek a farkasok. Luke-kal megragadtuk egymás kezet és abba csimpaszkodtunk. Izgalmunkban majd' elszorítottunk egymás kezét...
-Na itt volnánk. Ők a kis klánunk.- viccelődött Amie. Mikor lenéztünk a mélyített, elkerített területre, megláttunk egy 11 fős falkát akik jöttünkre elindultak felénk.
-Ő itt Asani. Ő az omega. Nagyon barátságos.- mondta miközben a felagaskodó, barna farkas fülét vakarászta.
-Ő ott Rocky, a Béta hím. Közvetlenül az alfa alatt van a rangsorban. Az a kislány ott Mischa. A mellette levő két farkas Irina és Nikita. Nikita Dakotának a nővere. Dakota az aki most kocog ide.- mutatott egy szürkés barna farkasra.
-A többiek Yukon, Koda, Loki, és Ozzy.- mutatott egyesével végig a többi falkatagon.
-És melyikük az alfa?- kérdeztem érdeklődve.
Amie sóhajtott egyet és az erdő felé mutatott.
- Mako-nak hívják. Egy fehéres szürke, gyönyörű, óriási példány. De nagyon bizalmatlan. Mindig az erdőből tartja szemmel a falkát amíg esznek, csak nagyon ritkán jön elő és sosem fogad el ételt.- mondta és látszott rajta, hogy kissé gondterhelt emiatt.
- És ez nagy baj?- kérdeztem félénken.
-Nem lenne az, de mostanában nagyon sokan elkaptak egy betegséget, de nem tudjuk ellenőrizni, és gyógyítani sem ha nem engedi. Illetve mostanság elég kevés a vad. Nem kéne, hogy még le is gyengüljön...
Látszott rajta, hogy nagyon aggódik. Emiatt én is rosszul keztem érezni magam...
YOU ARE READING
Farkasokkal suttogó
WerewolfJessy 17 éves. Alaszkában él nagypapájával és kutyajával Jasper-rel. Legjobb barátjával Luke-kal nyárra önkénteskedni mennek a helyi vadrezervátumba, ahol Jessy végre elősször láthat farkast. Vagy mégsem? Máshogy alakulnak a dolgok amikor Jessy egy...