Farkasokkal suttogó

1.

Néztem ki a fejemből és csak merengtem. Figyeltem a tájat, mit már oly sok éve látok minden reggel és csak csodálni tudom ahogy a reggeli nap fénye megtörik a havas hegycsúcsokon.
A házunk a Takatz tó partján áll Sitkában, szemben a hegyekkel. Az én szobám az emeleten van, a tó és a hegyek felé eső kilátással. Az ágyam pont a teraszra kivezető óriási üvegajtóval szemben van, így reggel gyakorlatilag egyből szembekap a táj. A házunkat mindig betölti a nap fény ami azon a rendgeteg ablakon jut be. Modhatni üvegfalú a ház, de nem baj... az erdő közepén lakunk így úgysem lát be senki.

Kikeltem az ágyamból, bementem a fürdőszobámba és belenéztem a tükörbe. Végigmértem arcomat, ellenőriztem hogy nem kúszott-e rá az éjj leple alatt sunyiban egy pattanás. Hál' Istennek ma megkímeltek a dudrok, így nem kellett még azokkal is foglalkoznom. Lecsörtettem a lépcsőn bementem a konyhába és csináltam kávét. Kitöltöttem két bögrébe, mindkettőbe raktam laktózmentes tejet, majd az enyémet fogtam és visszaindultam a szobámba. Útközben bekopogtattam nagypapihoz.
-Kész a kávé papus!- kurjantottam és önkéntelenül is elvigyorodtam.
- Máris megyek!- hallatszott a válasz. Felbaktattam a lepcsőn és kezemben a kávéval és a pokrócommal kiültem a teraszra. Reggeli szokásomhoz híven a teraszomon ülve fogyasztottam el a kávém, közben pedig a tájat kémleltem. Sokszor láttam már reggelente helyi vadakat. Legutóbb egy jávorszarvas jött a tóhoz vízért. Ma egy sas körzött az erdő felett. Mindig abban rémenykedem, hogy egyszer farkast látok. Rókat már gyakran láttam, de én nagy megszállottja vagyok a farkasoknak. Minden vágyam, hogy lássak egy vadon élő farkast, így a helyi vadrezervátumba jelentkeztem önkéntesnek a nyárra. "Már alig várom!"

Ám ekkor papi kizökkentett gondolataimból.
-Jessy! Nem láttad az új hálóm? Nincs az előszobában...

-Nem hagytad véletlenül a motorosszánon?- kérdeztem miközben bejöttem a teraszról. Nem vártam meg a válaszát, bögrével a kezemben, a pokrócot az ágyamon hagyva levánszorogtam hozzá a nappaliba.

-Hogy a ménykű rugja meg...- idegeskedett nagypapám, miközben haját túrkálva fel alá járkalt idegesen. -Nincs ott...

-Ne izgulj papus mindjárt meglesz.- nyuktatgattam és elkezdtem keresni a hálót.

-Ah... itt van.- mondta és elő rántotta a hálót az előszobai ruhászekrényből.

-Na látod. Tudod hogy csak az kell, hogy én is erre figyeljek és máris meglesz.- viccelődtem. Majd nyomtam egy puszit az arcára.

-Jajj. Te...-nevetett és nyomott egy barackot a fejemre. -Mindjárt indulok a kikötőbe. Elvigyelek?

-Nem kell köszi. Délután kelleni fog a kocsi, és még amúgy sem vagyok indulásra kész. Tessék itt az uzsi. -Nyomtam papi kezépe a kajás táskáját majd megölelgettem, mielött kilépett az ajtón.

-Rendben, este jövök! Vigyázz magadra, óvatosan vezess!- kötötte a lekemre.

-Rendben. Puszi!- kurjantottam még utána, majd becsuktam az ajtót. Felcaplattam a szobámba, felvettem a világoskék farmerom, egy vastag hosszú ujjút, vastag sállal. Beraktam a kajámat a tatyómba és ellenőriztem, hogy mindenem benne van-e. Majd felcsaptam a hátamra és lerongyoltam a lépcsőn. Ledobtam a tatyim a kanapéra. Felhúztam a bakkancsom, felvettem a vékony kabátom és levettem a kocsikulcsot a fogasról a ház kulcsal együtt. Felkaptam a tatyim, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Jasper egyből odarohant hozzám és fejét kezemhez fúrta. Ő egy alaszkai malamut. Még 5-évesen kaptam papustól mikor anyu meghalt. Ő lett a testvérem és vele vigasztalódtam ha valami bántott. Jasper-el nagyon szoros a kapcsolatunk. Ő úgymond az én szemelyes örzővédőm.

-Mi van nagyfiú? Hogy aludtál?-gugoltam le hozzá, miközben megvakarásztam a füle tövét. Jasper kis vakkantgatások közepette topogott elöttem izgatottan.

-Bocsi Jasper mennem kell. Elkések a suliból...-búcsúztam el tőle a kapuból. -Majd délután jövök. -mondtam azzal beszálltam a kocsiba és beindítottam a motort. Bekapcsoltam a rádiót és halkra tekertem. Épp U2-tól az Every Breaking Wave ment a rádióban. Elkezdtem dobolni a kormányon, és halkan énekeltem a dalt. Épp egy nagy kanyar jött amikor a semmiből ott állt elöttem az úton. Egyenesen a szemembe nézett. Egy farkas volt...