Farkasokkal suttogó

43.

Nya itt a kövii😊
Jó olvasást!
Puszancs😘😘

-Heh?- fordultam meg és takargattam magam a kezemmel.

-Ne takargasd hallod! Nem ér kisajátítani!

-Mi van?

-Ez önzés! Megtagadni ezt az emberektől...- mutatott végig rajtam.

-Oh... bocsánat... akkor mostantól minden szembejövőnek ledobom a pólóm...- gúnyoskodtam.

-Na azt már nem!- rántott magához.- Nem szokásom osztozkodni.
Azzal beállított a zuhany alá és ő is elkezdte lehúzni a farmerét. Zavartan elfordultam inkább és a csempét tanulmányoztam.

-Lehet nézni.- vigyorgott.

-Inkább nem kössz...

-Azért a nyáladat ne csorgasd...- ironizált...

-Most azon sértődsz meg, hogy nem bambullak meg?

-Fogjuk rá...

-Tessék... most jobb?- fordultam meg bosszússn és a szemebe néztem. Szándékosan CSAK és kizárólag a szemébe. Nem akartam még véletlen sem elkalandozni és hátrányos helyzetbe taszítani magam...

-Hm... szép a szemem mi?- vicceskedett...

-Most komolyan...- gyorsan levezettem a tekintetem a mellkasára majd vissza...

-Na?

-S.szexy a mellkasod...

-Heheh...- nevetett gyerekességemen...

Persze neki muszály volt ebbe belehajtani...
-Nem vicces... látod? Pont ezt nem akartam...

-Gyere. Ne durcizz.- öleltmagához.

-Haragszom...

-Akkor kiengesztellek...- hajolt a nyakamra és az érzékeny bőrt szívogatta... persze rákvörös voltam, de  próbáltam ellazulni, és inkább átkaroltam. Olyan izmos volt a háta... hm... nem bírtam megállni és végigsimítottam a mellkasán.

-Na, látom mégiscsak tetszik...

-Csak fogd be!- csókoltam meg... ezzel bele folytva az önajnározó dumáját...

-Hát itt meg mi a tökömért hagyták nyitva a csapot?!

-M...?

-Jesszus! Őrség! Anyám...- hőzöngött a túlkoros takarítónő miután benyitott...
Hát, hogy is mondjam... legszivesebben elástam volna magam...

-Mi a jó büdös kurta farkú kismalacot keresnek itt?!

-Ehm... csak... elfelejtettük, hogy már elkellett volna hagynunk a szobákat... elnézést...- csavartam magamra egy törölközőt és odadobtam egyet Makonak is mert a kezdetleges sokk után a nyanyi elkezdte stírölni...  pfuj...

-Értem én, hogy szeretnek huncutkodni, de legközelebb időben, hagyjak el a szobát, vagy szóljanak időben a hosszabításról...- mondta komolyra váltva.

-Igen is... elnézést...

-Nah... nem is zavarok tovább... folytassák csak.- vágott eszelős fejet majd kiment.

-Csak szerintem volt creepy a banya?- vonta fel a szemöldökét és kigúvadt szemekkel meredt a visszazárt ajtóra.

-Nem... egyet értek de nem banya...

-Jó, jó... gyere ide!

-Nem!

-Mi van?!

-Várnak minket a többiek... menjünk... és különben is... a rémisztő banya elvette a kedvem...

-Nem banya!

-Ah...- nyújtottam ki rá a nyelvem...

-Hah? Igen igen? Így játszunk? Tiszeletlenkedünk az úrfi előtt? Gyere csak ide!

-Neh...- nevettem fel, ahogy magához rántott és csikizni kezdett.

-Nyújtsd csak ki újra a nyelved! Hadd harapom le!

-Nyeh... kegyelem! Jó uram kegyelmezz meg nekem! Ne vedd el szegény életem... bár tettem megbocsájthatatlan...- nevettem.

-Jó, jó... elég lesz Madame...- nevetett ő is.

-Akkor nyomás!

-He?

-Felakarok öltözni!

-És?

-Mi az, hogy és?

-Egy szó...

-Argh... tudom?

-Akkor?

-Akkor talán kimennél?

-Most miér'?- vágott kolduló kiskutya szemeket...
Nem...
Nem dőlök be ennek...
Nem szabad...
Csak nem nézek bele a szemébe...
Ennyi...
Nem nézek bele...

-Mert azt mondtam...?

-De már úgy is láttalak...

-Ja... fehérneműben...

-De tudtommal öltözni fogsz nem vetkőzni...- huzta perverz vigyorra a szaját.

-Hm... te sem gondolod komolyan, hogy bőrig ázva, vítől tocsogó melltartóra veszek pólót...?

-Ah... rajtakaptál...- vágott feladó baba fejet...

-Akkor nyomás!- mutattam az ajtó felé...

-Ah... kint várlak.

-Oks. Addig te is öltözz át!

-Igen is anyu...- nevetett majd bedobott nekem egy kupac ruhát amit -gondolom...- látni akart rajtam... köztük persze megint feherneműt is, ám ezúttal egy kevesebbet takaró anyagot kaptam mint a francia...

-Mako...?! Le leszel fejezve!

-Megéri...- kuncogott azzal rámcsukta az ajtót.

Csak mosolyogva húztam fel a gatyám, és a tükörbe nézve fésülgettem a hajam.
Most végre megint egy kicsit a vidám magammal talátam szembe magam.

De miért érzem, hogy ettől még minden romokban áll...