Farkasokkal suttogó

8.

Beléptem a rácskapun és idegesen pásztáztam a társaságot. Asani egyből oda jött hozzám és körbe ugrálva üdvözölt. Amint megláttak a falka többi tagjai is mind oda jöttek.
De nem úgy mint Asani. Asani önfeledten üdvözöl mindig, de a többiek kissé távolságtartóan, kissé, ha lehetséges "¿behódolva?" álltak elém.
Nem nagyon értettem, hogy miert csinálják ezt és, hogy mi folyik itt, de akkor nem is érdekelt. Lefoglat, hogy megkeressem Mako-t. Nézelődtem minden felé. Kicsit az erdőben is kerestem de sehol sem találtam.
-Amie? Hol van Mako?
-Nem tudjuk. Péntek óta nem láttam.- sóhajtott.
-Péntek? Akkor három napja nem is jött enni?
-Ahogy mondod...- hejeselt aggódóan Luke.
Kicsit bepánikoltam.

Egész nap vártam, hogy jöjjön, de hiába.
Hazaérve szomorúan dőltem le a kanapéra. "Hogy lehet az, hogy harom napja nem látták?"
Míg ezen agyaltam keszítettem valami kaját, és leültem az asztalhoz megenni. Kibámultam az ablakon... és akkor meglattam Mako-t kint. Kint a tó mellet állt és engem nézett... majd egyszercsak eldőlt mint egy hullazsák. Lefagyott a kezdeti mosoly az arcomról. Vártam hátha megmozdul, de semmi.
Lélekszakadva rohantam az ajtóhoz, magamra kaptam a csizmám és a vastagkabátom és már kinnt is voltam az éjjszakában. Végig rohantam a kertünkön az erdőbe nyíló kiskapunkig. Gyorsan kiszaladtam rajta és rohantam a fák közt a tó melletti kis tisztáshoz.
Ott feküdt..."¿egy félpucér srác?" Mozdulatlan volt. Odaérve gyorsan letérdeltem hozzá és megnéztem a pulzusát. Hajamat felretűrve próbáltam meghalgatni szívverését. Pánikoltam. Elkezdtem szólongatni. Totál össze voltam zavarodva. Az elöbb még itt láttam Mako-t.
És akkor megláttam a fiú hátán a karomnyomot. Majd felrobbantam a dühtől de egyben sírhatnékom volt. "Mako volt? Ő tette ezt? De miért... hisz velem olyan jámbor volt."
Végül ez úgy jött ki rajtam, hogy elfordultam majd térdemre hajtva fejemet összegubóztam és zokogni kezdtem. 
Ekkor egy meleg lehelletet éreztem nyakamon, majd egy simogató kéz is társult a vállamra.
Hátrafordítottam fejem és a szemébe néztem. Gyönyörű sötétbarna szemei voltak.
-Ilyet többé ne csinálj. A frászt hoztad rám.
Félre simította nyakamból a hajam és úgy suttogta fülembe:
- Tetszik, hogy így aggódsz értem. Aranyos vagy amikor sírsz. - mondta majd szembeforditott magával és megölelt.
-Nem miattad sírok.- mondtam. Állát a fejemre támasztva simogatta hajam. Olyan megnyugtató volt a karjaiban lenni. Úgy éreztem, hogy minden eddigi elnyomott érzelem felbukik belőlem. Anyukám halála, a sok bunkó bátalmazó a suliból, és Mako. Tudom, hogy egy vadidegen, de akkor is jól esett kisírni magam a vállán. Én is átöleltem, de ő nagyot nyögött a fájdalomtól ezért eltoltam magam tőle. Tekintetét kerestem de ő össze szorított szemekkel és fogakkal élesen szivta be a levegőt. Megijedtem. kezét vállamra húzva támogattam be a házba, és lefektettem a kanapéra. Még mindig összezárt szemekkel befeszülten volt. Most vettem csak észre hogy milyen komoly a sebe. Gyorsan kifertőtlenítettem és gézzel elszorítottam. Felkaptam a telefonom hogy hívjam a mentőket, de ő utanam kapott.
-Ne! Mentőt ne.- mondta és felült.- Már nem olyan vészes. Mit csináljunk?
-Ez most komoly? Az előbb még úgy néztél ki mint aki mindjart meghal... most meg hirtelen filmet akasz nézni?
-Ah remek ötlet. Mi megy a tv-ben?- azzal felkapta a taviranyítót és lehúzott maga mellé a kanapéra.
-Á. Ez jó lesz.- mondta.
Valami hülye "vérfarkas"-os film ment. -Nem szertem ezeket a filmeket mert úgy is csak kamu az egész. Misztikus lények? Ugyan már... senki sem látott még. És a mezei farkasok is teljesen normalis farkasok, kiveve amelyik megkarmolt... Semmi valószerűsége nincs ezeknek.- ahogy ezen elmélkedtem tám rört a szomorúság és a csalódottság Mako miatt.
-Honnan veszed, hogy egy farkas volt?- kérdezte miközben átkarolta a vállam és magához húzott. Ahogy megérintettem izmos felsőtestét zavarba jöttem és gyorsan elkaptam a kezem. Fejemet lehajtottam hogy ne lássa vérpiros arcom.
-Na nem kell szégyenlősködni.- ezzel kétujjal alanyúlt az államnak így rábírt arra, hogy szemébe nézzek. -Aranyos vagy amikor zavarba jössz.- azzal rámvillantott egy bájos félmosolyt.