Farkasokkal suttogó

11.

-Szevasz kislány.- köszöntött csábító félmosollyal az arcán.- Mehetünk?
-Már ezerszer mondtam, hogy ne hívj kislánynak... és igen mehetünk.
-Emlékszem én kislány, de nekem így tetszik.- azzal átkarolta a vállam. Morcosan törődtem bele a dolgokba és karba tett kézzel puffogva indultam neki a sétáló utcának. Ő csak nevetett egy jót gyermeki reakciómon majd ő is neki indult.
-Arra gondoltam, hogy ma is beülhetnénk mozizni. Elvileg van valami új scifi.- vetette fel az ötletet. Én egy egycerű bolinasal jeleztem, hogy nekem rendben van.
-Jajj... ne durcizz már kislány... bár... ha belegondolok cuki vagy amikor puffogsz.- bökött oldalba. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy rákvörös lett a képem. De ő úriember módjara ezt nem vette észre.
Bementünk a plazába és felmentünk a mozihoz.
-Jónapot, két jegyet szeretnénk kértni a "Csillagok között"-re.- Kérte Chris.
-A film csak egy óra múlva kezdődik úgy is jó?- Chris rámnézett én meg egy bólintással jeleztem, hogy "felőlem".  -Jó lesz úgy.
-Rendben. 10-es sor 5-ös, 6-os szék megfelel?
-Igen.
-Rendben diákjuk van?
-Ööö... nincs...
-Nekem van. -mutattam meg a kis kártyám.

-Hogy, hogy nincs diákod? Nem vagy már gimis? De akkor egyetemre sem jársz?- bombáztam meg a kérdéseimmel.
-Hát... én csak elhagytam... egy év kihagyással most kezdem az egyetemet. Eddig magántanuló voltam...- magyarázta kicsit zavartan.
-Oh. Értem. Bocs, hogy lebombáztalak ezekkel a hülye kerdésekkel...
-Nem baj, hidd el azt szeretném a legjobban, hogy mindent tudj rólam.- olyan áthatóan nézett rám. Azt hittem ott olvadok el... -De mindent a maga idejében.- azzal széles mosollyal az arcán, megragadott a karomnál fogva és lerángatott az étkezdékhez. "Már csak ez hianyzott..." Utálok mások elött enni... olyankor mindíg sikerül valami "gusztát" produkálnom... minel jobban igyekszem teljesen normálisan enni annál inkáb elbenázok valamit... mindenesetre fix, hogy nem tesztát eszem...🙄
Meg állt egy kis étkezde előtt.
-Szereted a kínait?
-Aha. Csípem.
-Király, akkor nyomás.
Bent a pult előtt nézegettük a kinálatokat. Ohh... hát persze, hogy tésztát fogok enni...🤐😵
-Én megvagyok.- jelentettem ki és ránéztem, hogy várjak rá.
-Oké, én is megvagyok. Kérj nyugodtan.- engedett előre.
-Oké.
-Igen tessék?- jött oda hozzám mosolyogva a pult mögül, egy vékonyka húzott szemű lány.
-Szia, én egy adag zöldséges tésztát kérnék, azzal a hússal.- böktem rá egy zöldségekkel kőrített fafül gombás húsra.
-Én is ezt kérem.- meglepetten néztem rá Chris-re. Álltalában csak én és Luke szeretjük ezt a speckó gombát. -Na mi az? Úgy nézel rám mint ha azt állítanám, hogy jártam a holdon...
-Amm... csak... meglepődtem. Eddig Luke-on kívül mindenki akit ismerek utálta ezt a gombát.
-Á. Értem...
-Ennyi lesz?- vetett véget a beszélgetésünknek a csaj. Mindketten bólintottunk. Miután Chris kifizette a kaját, elkezdtünk falatozni. Én mondtam neki, hogy ne fizessen mindent ő, és ha már a mozit nem legalább ezt had fizessem én, de mindig azzal jön, hogy nem tudja eléggé meghálálni, hogy megmentettem az életét...
Hála az égnek sikerült kultúráltan elfogyasztanom az ételt. Közben mindenféléről beszelgettünk. Inkább átlagos témákról. Semmi múlt, semmi család, semmi lelkizés.
Legalább is egy darabig...
-És a nagyapád még mindig utál?- tette fel a kérdést széles mosollyal ővezve. Kissé meglepődtem mert sosem beszeltünk ilyenekről.
-Áh... már nem annyira...- nevettem.- De azért mindig kivallat ha hazaérek...
-Akkor úriembernek kell lennem. Nemde kislány?- húzta pimasz vigyorra a száját. Belepirultam. Zavaromban csak oldalba böktem és kuncogtam.
-Lassan menjünk befelé. Vegyünk popcornt?
-Amm nekem elég volt a tészta, köszi.
-Oké.
Bementünk a terembe és elfoglaltuk a helyünk. Már elindultak a reklámok, így elkezdtük kikapcsolni a telefonokat.
A film nagyon jó volt. A zenéje nagyon megfogott. A vegén egy kicsit könnyeztem is... amikor ezt Chris látta átkarolt és magához húzott. Ahw... Nem csajszi... nem... nem tetszhet neked egy ilyen srác. Fix, hogy nem akar tőlem semmit, csak én képzelem bele a "jeleket"...