Farkasokkal suttogó

31.

-Mit nevetsz?

-Semmit... csak azt hittem... mindegy...- mondtam kicsit durcásan...

-Na... nehogy itt nekem sértődözz... nincs jogod hozzá! Nekem lenne jogom hozzá! Elég sok indokból! Ugyhogy ne is próbálkozz...- rágott be és már ment is volna ki az ajtón.

-Várj! Nem úgy értettem... csak... azt hittem végre ki fogunk jönni egymással...

-Tudod... ahoz több kell... még nem is ismerjük egymást de sok fájdalmat okoztál érted?- mondta keseredetten.- És nem csak nekem! A legrosszabb, hogy elvetted tőlem akit szeretek és mégcsak nem is volt boldog miattad... sőt... rádásul még a legjobb barátját is magadba bolondítottad... és azon rágódsz, "hogy jajj most akkor kit is válasszak"... ezt még meg is tudnám érteni... mert én is voltam... mindegy... de ez az egész baromira rosszat tesz nekik... neked... nekem... az egész falkának... így sajnos azt kell, hogy mondjam mindenkinek jobb volt amíg még nem voltál... mármint... nem úgy értem... csak... jobb volt amíg a mi életünkben nem voltál benne... amíg még nem ismertünk...

-Hát ez... ömm... igazán őszinte volt...- mondtam kicsit lefagyva...- és azért baromira rosszul is esett...

-Nem az volt a cél, hogy megbántsalak... csak kimondtam a fájó igazságot.

-Hmm...- tűnődtem el...- Te Mako-ba vagy szerelmes igaz?

-Igaz... de csak ezt fogtad fel az egészből?

-Nem... csak azt mondtad, hogy elvettem tőled... de... nekem azt mondta, hogy meg nem volt szerelmes...

-Nem is...

-Na jó... ezt most végképp nem értem...

-Nem is ezt kell, hogy értsd... nem tartozom magyarázattal neked... az lenne a legjobb ha kurva gyorsan összekapnad magad! Döntsd el, hogy mit vagy kit akarsz aztán, hagyj minket békén.

-Chöh... rendben. Kösz a finoman tálalt "jó tanácsot"...- mondtam kicsit sértetten...

-Igazán nincs mit..- hajolt meg szinpadiasan de hanglejteséből sugárzott a gúny...
Én tényleg nem erre számítottam... mármint... jogos amit mond... nagyrészt... de akkor is tálalhatta volna finomabban... és basszus... én nem bántottam őt, se senkit szándékosan...

-Tudod... csak, hogy tisztázzam... én szándékosan nem bántottam senkit és nem szúrtam orvul tőrt a hátába... még csak nem is beszéltem kultúrálatlanul... engem is ugyan úgy sodor az ár mint titeket... nem tehetek semmiről... a sors hozta így... azt hiszed nekem minen vágyam az volt, hogy vérfarkasokkal lófráljak? Minden régi szerettemtől távol, veszett vadmacdkak elől menekülve akiket egy elvetemült boszi küldött rám csak mert ismerlek titeket? Pedig valójában nem is ismerjük egymást... ha ismernél tudhatnád, hogy nem ez volt állmom... csak egy normális gyerek akartam lenni normális elettel családdal szerelemmel, kutyával, a sulival, tanulással, barátokkal, zenével... egy hétköznapi tini akartam lenni gyerekes állmokkal és élő szülőkkel...- akadtam ki és a végére zokogva a földre rogytam...- mit tegyek anya?!- suttogtam a földnek...
Nika nem mozdult és nem is reagált...

-Tudod mit?!- folytattam...- Igazad van. Egy undorító féreg vagyok aki két fiút is szeret... aki legjobb arátokat egymásellen fordít... aki elveszi egy másik lány pasiját... de ne aggódj. Ez a féreg már nem sokáig lesz útban... megkaphatod mindkettőt nem érdekel... elegem van...- azzal hisztérikusan az ablakhoz léptem és kotártam azt...

-Jézusom Jess!? Ne hallod? Mit csinálsz?- kiáltott utánam Nika a megszokottnál egy oktávval magasabb hangon.

-Levegőzöm... már azt sem szabad? Azt is sajnálod előlem? Az is a tiéd és én elveszem ugye?

-Állítsd már le magad! Nézz már magadra... te nem ilyen vagy...

-De igazad van...- zokogtam...- undorodom magamtól...

-Nem kell... megesik az ilyen...- ült le mellém és a vállamat simogatta.- Tudod... én is szerelmes voltam egy fiúba... nagyon... de sosem vett észre... idővel enyhült az érzés de sosem mult el teljesen... mindig ha ránéztem arra gondoltam, hogy "Uhh... basszus... ez még mindig milyen helyes..." de aztán elkezdett kialakulni valami egy másik sráccal. Randizgattunk, és nagyon kedves volt. Úgy éreztem, hogy szeretem, de a másik fiú hirtelen a képbe került és úgy éreztem képtelen vagyok dönteni... mindkettőt nagyon szerettem... az egyiket idővel fokozatosan egyre jobban a másikat pedig első látásra és azóta is... szóval elhiheted... nem csak te kerülsz két tűz közé...- fejezte be a történetét.

-Ki volt a másik srác?- kérdeztem kiváncsian.

-Hogy érted, hogy a "másik" srác?- vágott értetlen fejet.

-Hát az első tuti Mako... de ki volt a másik?

-Áh... ez kínos szitu... jobb nem beszélni róla...

-Úristen... ugye nem Koda?- pislogtam nagyokat.

-És mi van ha igen? Te sem vagy jobb le feledd!- bökött oldalba.

-Azta... meg sem kérdezem melyiket választottad...- nevettem.- Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Jól esik... de tényleg. Tudod igazán kedves is tudsz lenni.

-Ritkán mondják.- mosolygott.
Még sosem láttam mosolyogni... nagyon szép ilyenkor az arca... mármint amúgy is egy gyönyörű lány (csak néha túl sokat minkel...) de amikor mosolyog ragyognak a szemei és sokkal "varázslatosabb" az egész arca.

-Na mostmár tényleg megyek, mert még bezárják a konyhát... már pedig én nem alszom el tejbegríz nélkül.- nevetett.

-Rendben. Tényleg köszi.- mosolyogtam.

-Jó zuhanyzást! Csak óvaatosan a szabályzóval... hogy is mondjam...- tettetett gondolkodást.- a végletekig műkődik...

-Rendben... jó étvágyat!

-Meglesz.- azzal becsukta maga mögött az ajtót.
Én meg úgy éreztem, hogy ennek az ajtónak a záródása hozza el egy másik ajtó nyílását ami egy új barátság kezdete.