Farkasokkal suttogó

34.

-Megvagy! Miért álltál meg?- kapott a vállára.
Ez egyböl ki zökkentett...

-Engedj el!- kapálóztam...

-Á.á... nem úgy van az kislány... megtorpantál... miért is? Csak nem azt akartad, hogy utól érjelek?- vigyorgott kajánul.

-Nem... egyáltalán nem... csak...- nem tudtam mit mondjak... azt mégsem mondhatom, hogy bocs... de a baratod hív mindig így... és ez sokkolt... mert hát amúgy sem tudom eldönteni hogy melyikőtöket szeretem jobban... na meg hát, hogy melyikőtöket válasszam... bár ez elég öntelten hangzik...

-Értem én... csak nem Mako is így hívogat téged babám? Eltaláltam mi? Ki kell, hogy ábrándítsalak... tőlem tanult mindent...- futott át egy gonoszkás és egybem kaján vigyor az arcán.
Ledöbbentett a viselkedése és egyszerűen nem tudtam mit reagáljak... csak kapálóztam de nem használt... már önmagában sokkolt hogy egy száll töriben van... és a csupasz bőre, ha csak az én ruhámon keresztül is, de hozzám ér... na meg már az is ijesztő volt, hogy nem a saját lábamon állok a szilárd talajon hanem félig fejjel lefelé lógva és sokkal magasabban a megszokottnál... persze mivel törpe vagyok és a fiúk meg felhőkarcolónak születtek... én meg hát ugye tériszonyos vagyok amint azt mindenki tudja...
Ohohó...

-Neh... neh... tegyéhl le... túl magas vagy...- kapálóztam és elkezdtem sírni...- félek! Tehegyéhél leheheeee...- sírtam a nyakába...- és próbáltam nem beszívni férfias illatát.

-Én nem... nem akartam... ne haragudj...- rakott le és szorosan magához ölelt. Én meg vigyorogva eltoltam magamtól.

-Vesztettél... 2.0 nagyfiú...- nevettem és elfutottam a folyosón.
Elsőre nagyon ledőbbent de aztán hallottam ahogy utánam iramodik. Sajnos a lift nem kegyelmezett nekem és pont olyan lassan zárult be, hogy Yukon még betudta préselni magát...

-Nem úgy van az kislány...- azzal odalépett hozzám és szorosan a lift falához nyomott.
-Na mi az? Most már nem olyan nagy a szád mi? Nem tudsz vagy nem akarsz elszaladni?

-Mindkettő... vagy is egyik sem...- szálltam szembe vele.- Engedj el... én Mako-val járok... tudod a barátod... nem rémlik?- dukott ki belőlem... ez volt az egyetlen módja, hogy távol tartsam... mert a magam nevében nem tudtam volna jól azt hazudni, hogy kicsit sem tetszik miközben a hideg futkosott a hátamon a küzelségétől. Jó értelemben... azt hiszem... bár nekem nem jött jól...

-Nem érdekel... kellesz nekem! Nem is tudod mennyire...- azzal még közelebb préselte magát hozzám és már az arcomba lehellte a szavakat.- Tudom, hogy te is akarod. Nem véletlenül nem bedzélsz arról, hogy te mot akarsz... mert megijeszt az amit valojában akarsz... de nekem nem tudsz hazudni... átlátol rajtad...-lehellte az arcomba miközben testünk egymásnak préselődött a liftben.

-É... én... nehm...- dadogtam majd rágcsálni kezdtem a szam szélét mert Yukon látványa és ahogy a számat nézte miközben végig nyalt alsó ajkán egyszerűen plyan erzéseket váltott ki belőlem amit nem akartam... igaza volt...

-Ne harapd be a szád! Ahj kislany megőrjítesz... legalább tudnál hazudni... vagy uralkodni magadon... de a tested egyertelmű jeleket küld felém... nem tudom, nem akarom és nem is fogom visszafogni magam...- azzal mégközelebb hajolt, fejem mellett ket kezet megtámasztotta és ejkával enyémet súrolta miközben szememet kereste de én csak rohamosan közeledő ajkait néztem.
Majd meghallottuk a szintjelző csengőt és ő gyorsan ellépett tőlem, majd egy kacsintás és egy "ezt még folytatjuk" felszólalás kiséretében lelépett. Én meg csak kétejek szokatlan érzések, rágódás, vágyakozás és sokkoltság közepette lefagyva bámultam utána mozdulatlanul... majd mikor a lift ajtó elkezdett összezáródni akkor gyorsan odaraktam a kezem és megvartam míg vissza nyílik.
"Ó hogy az a... nem könnyítik meg nekem... sőt... fa..om ebbe a Yukonba és a hülye játékaiba... de olyan szexis volt... ahw... istenem segíts... csak éljem túl ezt a hónapot..."