Farkasokkal suttogó

24.

-Ez van.- nevettem fel és leültem a papírok elé.- És most akkor mit írjak nekik? Mit mondjak miért megyek el?

-Hmm... Szerintem írd azt, hogy eljössz velem meglátogatni a rokonaimat. Bár... nem biztos, hogy jó ha tudjak, hogy velem vagy... áh... nem tudom...- gondolkodott el Mako.

-Akkor? Mi lenne ha azt írnám, hogy meglátogatom a külföldi barátnőmet. Van egy régi baratnőm Lili. Miután ideköltöztünk még tartottuk egy darabig a kapcsolatot, de papinak nem mondtam el, hogy már kb 2 éve nem beszéltünk. Ő még ott tart, hogy mi "legjobb barinők" vagyunk, csak nem tudunk találkozni... Luke-nak meg nem meséltem róla mert minek... úgy is sokkal jobb barátom volt mint Lili valaha... szóval?- nyújtottam el a szót.- szerinted ez megteszi? Hogy Lili meghívott magukhoz és ezért nekivágok kocsival Kanadának, hogy eljussak Ottawába?

-Perfect. Akkor írjad. Én addig beszélek a falkával. Utána pakolj össze. Én majd csinálok kaját az útra.

-Oki

Szia papi,
Elmentem Liliékhez Ottawába. Tudom, hogy nem szóltam de nem rég beszéltük csak meg. Te úgy is dolgozol, szóval gondoltam nem baj... még nem tudom mikor jövök de sulikezdésre már itthon leszek!
Szeretlek!
Neharagudj...
Pusziii

Majd hívlak!

Luke-nak inkább egy üzenetet írtam.

-Halii
-Elmegyek nyaralni egy régi barátnőmhöz.
-Most hívtak meg nem rég szóval bocsi, hogy nem szóltam előbb...
-Aminek is bocsi... majd jelentkezem...
-Pusziii
-😘😘❤

Nem vartam meg, hogy válaszoljon... gyorsan kihúztam a messenger-t az előzmenyekből és kikapcsoltam a telóm. Nem tudtam volna élőben hazudni neki...
Előkaptam egy sport táskát és elkezdtem bepakolni. Ezzel csak az volt a gond, hogy nem tudtam mennyi időre kell ellatnom magam...

-Mako? Mennyi időre megyünk?

-Hát... nem tudni... remélem hamar megoldódik, de szerintem talán... három hét?

-Mi? De akkor épphogy csak vissza érünk a tábor előt... ahj istenem... miért?- bosszankodtam...- Rendben, értettem... köszi.- kurjantottam le neki. -És mosógép van ott ahova megyünk?

- Van, van. Nyugi civilizált helyre megyünk. Nem kell az egész házat elpakolni.- jött be a szobámba és utalt az ágyamon lévő kupacra amit előkészítettem.

-Jól van na... de vannak dolgok amikből csak a sajátomat szeretem használni... és megtennéd, hogy ki mész. Nem szerteném előtted pakolászni az intim cuccaimat...

-Nyugi. Láttam már fehérneműt... és betétet is.- kap fel egy zacskót az ágyamról... rákvörösre váltott az arc szinem és gyorsan kikaptam a kezéből.

-Azért én örülnék ha kimennél.- mondtam kicsit puffogva...
Nevetve távozott a szobámból és behajtotta magamögött az ajtót. Kifújtam a levegőt és próbáltam az imént történtekről NEM venni tudomást... miután összepakoltam eg- nagyobbacska sportaskanyi cuccot, tele fontosnak ítélt cuccaimmal, gyorsan lehurcolkodtam és bepakoltam a kocsim csomagtartójába. Észrevettem, hogy másik négy sporttáska volt bestócolva és egy hűtőtáska. Értetlenül csaptam le a csomagtartó tetejét, mire kijött Mako.

-Azok Yukoné, Kodáé és Nikitáé. Ja meg az enyém... ők is velünk jönnek. Nem árt a biztonság. És a falka úgy is külön úton megy... nekik át kell kelniük a hegymenti völgyeken...

-Amm... oké. Akkor induljunk.- jelentettem ki hatarozottan és a vezető oldali ajtóhoz sétáltam. Ám amilyen gyorsan kinyitottam, olyan gyoryan vissza is csaptam azt...
-Várjunk... és Jasper? Vele mi lesz?

-Hát... nem tudom... szerintem jobb neki a nagyapáddal....

-De... eddig sosem váltunk szét...

-Ah... milyen megható... romantikus tinidráma az eb és a gazdi közt... látod ezt Mako? Már le is cserélt egy korcsra...- vágott a szavamba egy csaj aki épp a házunkból jött ki?

-Amm... te csakis Nikita lehetsz... ugye?- kérdeztem zavartan de egyben dühösen az előzző beszólása miatt...

-Eltalaltad kislány... a barátaimnak Nika... de mi vélhetően nem leszünk azok...

-Pfu... ez kedves... akkor be sem mutatkozom... ha már úgysem kérdezted...

-Ugyan minek... az egész falka percrenként halgatja a neved...

Csak egy bosszús ám értetlen nézéssel jutalnaztam...

-Köszönjük Niki elég lesz...- zárta rövidre a témát szikrát szóró szemekkel Mako.

-Király... büntess csak...

-Hali az én nevem Koda. Örülök hogy hivatalosan is megismerhetlek.- nyújtotta felém mosolyogva a kezét egy alacsonyabbacska srác. Persze még így is magasabb volt nálam...

-Én is örülök. Mischa és Irina bátyja vagy ugye?

-Igen. Ő meg Yukon.- mutatott az őt lassan beérő menőző alakra.

-Csá. -Köszönt és levette napszemüvegét

-Heló.- bátortalankodtam

-Ne légy zavarban nem harapunk.- mondta mosolyogva és megpaskolta a vállam.

-Hát merem remélni...

Ezen mindeki jól felnevetett, kivéve persze a puffogó Nikát...
Úgy érzem jóba leszek a fiukkal. Kedvesek viccesek és nyitottak. Koda amolyan érzékeny fiúnak tűnik nekem. Ami nem baj, sőt úgymond jó. Legalább tudunk barátkozni.

Végül Mako lebeszélt a vezetésről így ő ült a volánnál. Niki valami mkndva csinált ürüggyel lenyúlta az anyósülést... így végül a két fiú közt a hátsó ülésen landoltam.

-Mi a szöszt csinálsz?- kérdeztem a derekamnál vészesen a popsim felé matató Yukon-tól.

-Csak bekötöm magam... neked is azt kéne- azzal felém hajolt mintha megölelne, elnyúlt mellettem az övemért miközben melkasát egy centi sem választotta el a búrámtól, és azt visszahúzva becsatolt. Én paradicsom színű fejjel néztem rá, mire csak kacsintott egyet én meg inkább elfordultam.

-Tetszik ha zavarba jössz.- suttogta a fülembe úgy, hogy csak én haljam és kozben hajamat félresimította a nyakamból ezáltal minden kimodott szó utáni lehelletét éreztem a bőrömön. Zavaromban rákvörös lettem...

-Mi folyik ott hátul Yukon?- nézett kimérten Mako a viszapillantoból.

-Csak mindeki a ribi kegyeiért omlik...-Jegyezte meg csúfondárosan a valódi ribi...

-Elég lesz Niki...- mondta egyszerre a három srác mire a csaj csak puffogott egyet és neki állt körmöt reszelni...

-Ne foglalkozz eggyikkel sem...- mosolygott rám bíztatóan Koda.

Így vágtunk neki a több napig tartó útnak... full zavarban voltam és idegben a szitu miatt... de az elkövetkező jó pár ehet ezekkel az emberekkel kell töltenem. Ami még nem tudom hogy jó vagy rossz...