Farkasokkal suttogó

28.

-Most már igazán észrevehetnétek... mindenkit az ujja köré akar csavarni... basszus... nem elég neki Mako... neehehem... neki Yukon is kell... ja és még Koda is ráadásnak. Bár azt igazán nem értem miért de...

-Baszki befognád? Nika állj már le... amióta találkoztatok csak szapulni tudod... pedig az ő élete sem egyszerű... és egyáltalan nem adott rá okot, hogy ilyen légy vele...- förmedt rá Mako.

-Oh... az nem elég ok, hogy el vett tőlem...- szűrte ki a fogai közt a lány úgy hogy senki se hallja. -Én csak azt mondom, hogy már megint miért kajáljátok be a "jajj, úr' isten, meghalok" színjátékot?! Viccet űz velünk...- afektált Nika.

-Állj már le... láthatóan nincs jól...- förmedt rá Yukon.

-Oh... tényleg?! Azért nevetgél Koda karjában?! Ti olyan ostobák vagytok... és vakok is... na léptem... enyém az anyós ülés!

-Gondoltam hogy nem jönnél be velem a lánymosdóba... bár ha még is a frászt hoztad volna rám... na akkor tuti egy adag wc papír guriga végezte volna a fejeden...- nevettem erőtlenül... Koda egy kissé felvidított. Elfelejtette velem a dolgokat. Bár azért még mindig nyomasztott a dolog... és ezért nem tudtam teljesen szívből, önfeledten szórakozni vele...

-Jól vagy?- lépett oda egyszerre hozzám a két fiú és kezüket nyújtották, hogy felsegítsenek a földről. A két srác közt kapkodtam a tekintetem és alsó ajkamat harapdáltam zavartan...

-Had segítsek.- állt fel előttem Koda ezzel kimentve a kínos szituból. Olyan kedves tőle, hogy ilyen megértő. Még én sem fogadom el ennyire magamat... pláne nem ezt a szitut... azt hogy két fiúért is bomladozok... hánynom kell magamtól... folyamatosan görcsben van a hasam, és azon kattogok, hogy mekkora egy ribi vagyok... és hogy Nikának igaza van...

-Had vezessek én.- kértem.

-Szó sem lehet róla...-akadékoskodott az alfa.

-Mako-nak igaza van. Nem kéne.- helyeselt Yukon.

-Ne már... nics semmi gáz. Tényleg...- végúül a két srác megenyhült.

-Nika szállj ki! Én ülök előre!- parancsolta Koda amint oda értünk az autóhoz.
Nika annyira meglepődött az álltalában szerény fiú hírtelen sítusváltásától, hogy tette amit kért, majd becsúszott hátul középre. Hát persze...

A további út egész okésan telt. Már vagy 3 órája vezettem. Kicsit segített kikapcsolódni, és elterelni a gondolataimat. Legalább is egy darabig...

-Mako. Nagyon jól áll ez az ing. Hol vetted?- láttam a vissza pillantóban amint Nika rámászik... oldalt hozzá simult és kezével a mellkasát simítgatta.

-Nem tudom... valamelyik tipik boltban...

-Háh ez jó... naaaa... őszintén. Vagy azt szeretnéd, hogy levegyem rólad és megnézhem a cimkét? Bár... akkor nem csak azt nézem meg.- mászott rá totál a csaj... Koda köhhintett egy aprót, more Mako a teló bambulasa közben gelfigyelt az épp rá nyomulo csajra... nem hiszem el hogy fel sem tűnt neki?!

-Jobbulást!- vágta oda a perszóna Kodának. Majd tovább cirógatta a meghökkent fejet vágó srácot.
Bepipultam... de nem mondtam semmit... csak egy gyors mozdulattal félre rántottam a kormányt, minek következtében Nika át esett a másik oldalásra... jó mesze Mako-tól. Ám ez őt semmiben nem gátolta meg...

-Mit hallgatsz édes?- bújt oda Yukonhoz és kihúzta a füléből az egyik fejet majd a sajátjába helyezve bólintgatott a számra. Egyre jobban rámászott a srácra... kikeszitett... hozzá simult mint egy pluss macihoz és lábával atkarolta. Na ez volt az a pont aikor nem bírtam full idegemben rácsaptam a kormányra... már készültem leüvölteni a ribanc fejét, áh hirtelen baromi éles fájdalom ahsított a fejembe... sípolt a fülem és lüktetett a halántékom...

-Ááh...- kaltam kezeimet a fejemhez miközben fájdalomtól eltorzult fejet vágtam... beletapostam a fékbe amitől a bekötetlen cica baba a hátsó lábrészben landolt...

-Jessy? Mi az? Jól vagy?- aggodalmaskodott Koda.

-ÁÁÁÁÁÁH!!!!!- üvöltöttem. És halántékaimat préselve előre dőltem. Élesen szívtam be a levegőt... a hirtelen fájdalom abba maradt, de csak tompa nesz ként hallottam barátaim hangját... kisse elmosódott alakjaik közt kapkodtam a szemem miközben belső zihálásomat felhangosodva hallottam... enyhén sípolt a fülem és szívem zakatolását is tisztan hallottam. Idegesen kotorayztam a kilincset keresve majd kitártam az ajtót és elindultam a túloldali erdőbe. Menetközben kishijjan elcsapott a szembejövő sávban közlekedő autó. Amint átértem futva hatoltam az erdőbe. Csak rohantam a domboladi erdőben egyre beljebb és beljebb. Fejemet ide oda kapkodva próbáltam érzékelni a külvilágot, ami egyszerre elképesztően élesnek hatott. Az előbbi borzalmas fájdalom újra lecsapott minek következtében ököllel belevágtam egy fába. Egy kissebb madár rajt vertrm fell ezzel atettemmel. Zihálva próbáltam megnyugodni, miközben ezerrel ereztem a dühöt Nika iránt...

-Jessy...- hallottam egy tompa hangot. Hevesen kapkodtam a fejem.

-Jessy... Jessy, hát itt vagy.- rohant oda hozzám Yukon és szorosan megölelt, kezeimet testem mellé szorítva. Őlelése bizonságot nyujtó volt. Éreztem ahogy szép lassan megnyugszom és a hangok is rendeződnek.

-Minden rendben?

-Igen hogyne. Vagyis... nem tudom... kicsit furám érzem magam...

-Csak nem féltékeny vagy?- ragadta meg a lényeget...

-Nem... csak hasogat a fejem...

-Értem, értem... Fú basszus... azt te csináltad?

-Mit?- néztem abba az irányba amit mutatott.

-Hát azt ott.- mutatott rá egy fára aminek a kérge egy ökölnyi ponton felrepedt.
Furcsán néztem rá...

-Nem... nem én voltam... én ebbe a fába vágtam bele.- mutattam egy másik hasonló fára.

-Ohh... értem... akkor biztos valami harkály vagy mi a szösz lehetett...

-Ja... biztos...

-Na akkor menjünk.- vette le kezét a vállamról.

-Oké. Köszi... hogy... utánam jöttél.- mondtam zavartan.

-Nincs mit hercegnő.

-Nem vagyok a herceg... oh... mindegy...- nevettem zavartan... valahogy reflexből vissza akartam neki vágni, hogy nem vagyok az övé mert arra számítottam tőle hogy tuti lekezelően és birtoklóan beszél a csajokról...

-Mást vártál mi? Na menjünk.- bökött oldalba.
Ahoz képest, hogy nem rég vallott szerelmet kicsit sem nyomult. Tapintatos volt és kedves. "Jahj... istenem... segíts... mi a szöszt csináljak magammal... és egyáltalan mi a túró történik velem?" néztem vissza a betört fára...