Csikorogva fékezett le a kocsi.
Persze én ebből az egészből mindent hallottam és érzékeltem. Csak kamuból ájultam el...-Nincs pulzusa...- sopánkodott Yukon akk szerintem kicsit sem figyelt a biológia órákon...
-MI??- fakadt ki Mako.- Megölted? Megölted Bazdmeg!- rohant neki Yukonnak...
-Éhn... én...
-Skacok! Ácsi! Van pulzusa... és szuszog. Nyugi.- csitította őket Koda.
-Hah... pedig jobb lett volna a luvnya nélkül...- tette hozzá az N betűvel kezdődő féreg...
-Elég!- förmedt rá Koda.
Mako és Yukon odarohant hozzám és elkapták a kezem. Egyik az egyiket szorongatta másik a masikat.
-Éhn... én ezt nem akartam... Bocsáss meg Jess...
-Ha meghal a te hibád lesz! Akkor kinyírlak tesó.- bökte oda Mako.
Yukon arcán végigfolyt egy könnycsepp...
Úgy éreztem itt az ideje véget vetni a játszmának...
Erőtlenül felemeltem azt kezem amelyiket ő fogta és elsimígottam a könycseppjét. Csillogó szemekkel nézett az enyéimbe.-Nyertem.- suttogtam némi hallgatás után, és magamra öltöttem a győsztes vigyort.
Mako és Koda elképedve nézett rám majd hasukat fogava kezdtek nevetni.
-Ez kibaszottul nem vicces...- lövellt szúrós szemeket felénk. Nem érzed a határokat?- csapott mellettem a motorháztetőre. Mélyen belenezett a szemembe. Dühöt és meggyötörtséget véltem felfedezni benne. Majd még egyet oda csapott ezúttal két kézzel a két oldalam mellet. Fejét lehajtotta és úgy tolta el magát az autóról. Majd puffogva mefutott az erdőbe és láttuk ahogyan tombolva átváltozik és eltűnik.
-Tessék... ezt érte el ez a luvnya... Mondd ez mégis mire volt jó? Ahj... senkinek nem hiányoztál volna...- azzal átváltozva Yukon után ment.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem felháborodva.
-Ne hallgass rá... csak irígy rád Mako miatt...- mondta Koda.
-Nem... nem az... Mi volt ez Yukon részéről?
-Nem tudom... még nem láttam ilyennek... de azért én is paráztam volna ha valakit véletlen megölök ráadásul valakibolyat akit szeretek...
-Áh... ő? Nem szeret engem... de nem is izgat... hova lett Mako is?
-Elment ahoz a bolthoz vízért. Ha már megálltunk... ott van a sarkon a benzinkút. Menj el a mosdóba ha gondolod.- javasolta Koda.
Bólintottam egyet majd neki indultam az utcának.
Elkértem a mosdó kulcsát és elvégeztem a dolgomat. Kifelé jövet nevetgélés csapta meg a fülem. Ahogy kitártam a mosdó ajtót elém tárult Yukon és Nika látványa ahogy épp nagyban falják egymást... kicsit tulságosan is hevesen...-Aham... bocs a zavarásért...- viharzottam el melletük.
Nem tudom miért... de dühös voltam rájuk... és nehéz be vallani... de... féltékeny is... ami marhára zavart... mert hát szeretem Makot. Nagyon is... de ugy tűnik valamit Yukon iránt is táplálok...-Várj! Jess... ez nem az aminek látszik...- szaladt utánam és karomnál fogva vissza rántott. De én gyorsan ellöktem magam tőle és hátráltam pár lépést...
-Akkor mi? Mindegy is... nem kell nekem megmagyaráznod... senkik sem vagyunk egymásnak...
Ám ekkor lekapott... mármint... úgy értem, hogy...
MEGCSÓKOLT...
A kezdetleges sokk miatt hagytam is neki... ám még mielőtt a viszonzás gondolata akár csak megfordulhatott volna a fejemben gyorsan ellöktem magamtól.
-Ezt nem kéne! Nem szabad.
-Miért nem?
-Hogy hogy miért?- háborodtam fel...- a legjobb barátod baratnője vagyok vagy mi?!
-Vagy mi?
-Ne akadj fenn ezen... még ha nem is lennék... akkor sem állnék be a nagy háremed soraiba... és nem lennék az egyéjszakás játékszered! Annál azért többre tartom magam...
-Te nem vagy játékszer!
-Oh... persze... nálam nem jönnek be a hülyítős dumáid...
-De tényleg! Jess kérlek...
-Nem... Értsd meg Yukon... nem vagyok egy ráncigálható báb... és az ég szerelmére... nem fogod fel hogy a legjobb barátod baratnője vagyok? Nem hallottad meg? Egyébként meg ő a kicseszett alfa! Hogy a picsába mersz neki ellent mondani? És elvenni ami az övé? Szerinted ez nem müntetendő a hierarchia szempontjaból? És ezt most az ő nevében kérem ki magamnak mert amúgy meg kurvára nem vagyok tulajdon... de nem ez a lényeg... gyekekkori barátok vagytok basszus... együtt vészeltétek át a családotok elveszését. Testvérek vagytok! Belegondoltál ebbe? Habozás nélkül eldobnál egy ilyen régi barátságot egy egyéjszakas kalandért? Csak hogy játszhass egy jót? Hogy a "NAGY" Yukon kiélhesse magát? Eszednél vagy?- vágtam hozzá a szavakat habozás nékül. Nem akartam teret adni neki nehogy ideje legyen ra kérdezni, hogy én mit akarok... és miért Mako helyett beszélek miért nem a magam nevében... hogy akkor egyszerűen miért nem mondom csak azt hogy nem szeretem őt...? Miért nem tudom ki mondani?
-Igen!
-Mi igen?
-Eldobnám...
-Hát te nem vagy komplett... kurvára gondolgozz el magadban...- vágtam hozzá és már fordultam is el és elkezdtem vissza trappolni.
-Nem fejeztem be!- üvöltött utánam.- Habozás nékül eldobnám...
mert szeretlek!
YOU ARE READING
Farkasokkal suttogó
WerewolfJessy 17 éves. Alaszkában él nagypapájával és kutyajával Jasper-rel. Legjobb barátjával Luke-kal nyárra önkénteskedni mennek a helyi vadrezervátumba, ahol Jessy végre elősször láthat farkast. Vagy mégsem? Máshogy alakulnak a dolgok amikor Jessy egy...