Farkasokkal suttogó

37.

Előző részből:

-Hé... mit csinálsz?- kérdeztem de hangom kicsit sem volt szemrehányó... inkább erőtlen...

-Megjelöllek... így mindenki lathatja hogy az enyém vagy.- mondta a szemembe nézve és erotikusan az ajkaimra lehelve a szavakat, majd újra csókolózásba vont. Keze egyszercsak elkezdte fesimítani a pólómat az olalamról...

-V.v.várj... én még... én nem...-dadogtam.

-Ssh... oké.- tette az újját a számra, majd tovább csókolt. De végül nem húzta le a pólóm. Azthiszem megértette mit akartam kinyögni...

-Akkor ezt még elhalasztom... Álmodj rosszakat!- súgta a fülembe majd kisetált és becsukta maga mögött az ajtót.

Mi a szar... na jó... full össze vagyok zavarodvahaha...

Össze vissza kavargó gondolataimból a csapódó ajtó zökkentett ki amin Nikita lépett be.

-Hát te meg mi a fészkes fenéért rohantál el? És miért kuporogsz ott a falnál?- nézett rám értetlenül.

Válaszul csak zavartan netettem...

-Na jó... mit tett az első nyomi ami miatt úgy rontottal be a szobába, és mit tett a második nyomi ami miatt most itt kucorogsz és jobban hasonlítasz egy paradicsomra mint egy normalis élőlényre?- tette karba a kezét és várta a válaszom.

-Hát...- húztam el a szám... nem voltam biztos benne, hogy mi most már akkor olyan jó barátok vagyunk-e és hogy megbízhatok-e benne...

-Na gyere... mesélj...- ült fel az ágyra. Bíztatóan megpaskolta maga mellett a helyet majd a magaracsavart pokróccal együtt kinyújtotta a karját ölelésre mint egy bocsát bekebelező anyamedve. A látványára megnyugodva felnevettem és odabujtam hozzá ő meg atölelt.

-Na mesélj mit alkotott a két jómadár?

-Honnan tudod, hogy mindkettő tett valamit?

-Mindenki látta, hogy Mako utánad ment.

-Hm... király...

-Szóval kezdjük Yukonnal... mi történt miután feliszkoltunk?

-Hát... úgy csinált mintha a csaja lennék és disznó beszolásokat, utalásokat tett a portás előtt... aztán elkezdett kergetni és felkapott a vállára... de végül le tett ezért elszaladtam, viszont a liftben pont utól ért... és...- kissé megakadtama mesélésben mert ez kínos nekem...

-Éés?

-Hát... nekilökött a falnak, azt mondta, hogy megőrjítem és nem akarja és nem tudja vissza fogni magát aztán majdnem megcsókolt, de végül csak játszadozott és otthagyott... én meg azért rohantam utána, hogy leszidjam, hogy velem ilyet nem tehet...- túrtam zavartan a hajamba.

-Milyet?- kérdezte nyugodtan.

-Mit milyet?- értetlenkedtem.

-Nem teheti veled, hogy megcsókol, vagy nemteheti azt hogy nem csókol meg?

-Azt nem teheti, hogy majdnem megteszi de mégsem... velem nejátszadozzon... vagy tegye meg vagy ne... nem erdekel... de ahogy Joda mester is mondta: "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld..."

-Jó jó ezt értem... de minek örültél volna? Nem hiszem, hogy kicsit sem érdekelt...

-Nem ez a lényeg...

-De! Ez is a lényeg...

-Nem tehetnénk ezt félre?

-Jó... ezt elnapoljuk... és a másik jónás?- adta meg magát.

-Utanam jött, megkérdezte, hogy szerelmes vagyok-e Yukonba, majd azt mondta, hogy pihentessük ezt a járás nem járás dolgot... én pipa lettem azt mondtam rá, hogy nyámnyila erre bevadult és lesmárolt... de olyan szenvedéjesen...

-Lefeküdtetek?

-MII?!?

-Szexeltetek?

-Nem a szót nem értettem... és NEM! És ha rajtam múlik nem is fogunk... én még nem... nem akarok...

-Na ne már, hogy szűz vagy...? Akkor Mako az első pasid?- vágott értetlen fejet.- Nem szivesen vallom be de elég szép és csini vagy ahoz, hogy loholjanak utánad a fiúk... akkor meg hogy?

-Mako nem a pasim... nem is jártunk... csak kimondtuk az érzeseinket. De az nem jelenti azt, hogy autómatikusan egy "cupple" leszünk... és nem is ő lenne az első barátom, de arról a baromról nem szivesen beszélek...- lettem egy csapásra szomorú, dühös, megbántott, és vissza jöttek a régi fájdalmas emlékek...

-Elnézést... nem gondoltam, hogy rossz pontra tapintok... de ha úgy érzed valakinek elmesélnéd én mindig itt leszek.- mosolygott bátorítóan.

-Köszönöm.- mosolyogtam én is és esetlenül megöleltem.

-Na jó... mostmár aludjunk... holnap szerintem tovább akarnak menni a fiúk, szóval...

-Ja... ideje lenne már...- másztam át az ágyamba.

-Akkor jó éjt!

-Neked is Nika! Vagy is Nikita... bocs...- jutott eszembe, hogy nem mindenki hívhatja így...

-Szeretem a Nikát szóval hívhatsz úgy...- mondta érzelem mentesen, de úgy láttam a félhomályban, hogy valójában egy kis mosoly ül az arcán.

-Rendben! Jó éjt! És... szóval még egyszer nagyon köszi, hogy meghallgattál. Jó vegre valakinek elmondani aki nem fiú és jobban megérti a csajos dolgokat...- nevettem.

-Ja ja. A legjobb barid is srác ugye? Luke?

-Igen...- mosolyogtam és eszembe jutott a holnapra megbeszélt face time. Már nagyon várom, hogy végre láthassam.

-Ja tényleg más azért... és figyi... nyugi nem mondom el senkinek...

-Köszi.

-Na mostmár tényleg aludjunk...- nevetett.

-Jó, jó...- nevettem én is.- Jó éjt!

-Neked is.

Még pár percig kattogott az agyam és azt hittem sosem fogok tudni elaludni, de a kései órára való tekintettel hamar eljött a megváltó álom.
Legalábbis azt hittem...