Farkasokkal suttogó

23.

-Szeretlek.- suttogta miközben elváltak ajkaink. Homlokát az enyémnek döntötte és úgy szuszogtunk.

-Én is szeretlek. De... ezt már mondtam...- nevettem zavartan. Ő is nevetett velem és szorosan magáhozölelt. Fejét az enyémre támasztotta én pedig mint egy kiskutya belefúrtam magam mellkasába. Nem sokáig élvezhettem az idilli pillanatot mert a távolból egy farkas vonyítás hallatszott amire mindketten felfigyeltünk. Egyre több farkas csatlakozott.

-Mi történik?- kérdeztem zavartan.

-Nem tudom... mindjárt kiderül...- amint ezt kimondta kissé elsápadt.

-Mi van?- kérdeztem beparázva.

-Visszajöttek... gyorsan be a házba!- utasított.

Elkezdtem rohanni a kapu felé. Közben hallottam hogy a hátam mögött szaladó Mako lépteinek zaja megváltozik... tisztan lehetett hallani az aszfalton kopogó karmok zaját ahogyan üget mögöttem. Kitártam az ajtót és elkezdtem szólongatni Jasper-t. Nem akartam, hogy véletlenül megsebesítsék kint ezek a fenevadak...

-Jasper! Gyere! Hallod? Jasper!- füttyögtem neki.

A ház sarkanál megláttam ahogy bekanyarodik, ám amint ő meglátott minket eszeveszett morgásba kezdett és támadó pózban vicsorgott Mako-ra.

-Semmi baj Jasper. Gyere ide. Semmi baj!- próbáltam hatni rá.

Mako nyugodtan állt mellettem nem reagalta le Jasper-t... gondolom nem akart bajt. Ám Jasper-t ez jobban dühítette... amint Chris egy lépéssel közelebb jött hozzám, morogva rávetette magát.

-Neee! Hagyjátok egymást!- féltem hogy ennek rosz vége lesz...

Mako kivédte a támadast és ahogy távolabb kerültek egymástól gyorsan visszavaltozott. Jasper nyüszítve bújt a hátam mögé. Úgy látszik nem csak az embereknek fura egy alakváltó...

-Jasper, én vagyok az...- gugolt le a kutyához.

Jasper-en látszott, hogy teljesen meg van zavarodva... "az előbb még egy farkas volt, most meg a srác aki itt lakott nálunk és sokat játszott velem és mindig simizte a hasam?"-gondolhatta. Bátorítóan néztem rá. Szép lassan odasompolygott Chris-hez és megszaglászta a felé nyújtott kezét. Egy fokkal bátrabban ügetett be a házba hívásomra. Miután mindhárman beértünk bezártam az ajtón található összes zárat. Még a láncot is beakasztottam.

-Mit mondanak?- utaltam a távoli vonyításokra.

-Csak a vadak helyzetét írják körül. Jelenleg ketten felügyelnek Délen. Kb 5 kilómeterre innen. Másik három pedig Északnyugatfelől közeledik. Ők még távolabb vannak. De már nem sokáig...

-Értem... de miért támadnak rám?

-Ezt... pontosan mi sem tudjuk... valószínüleg mert kapcsolatban állsz velünk...

-Titeket üldöznek?

-Hát nem igazán... nem tudom... inkább úgy mondanám hogy van egy ellensegünk aki szeret ki irtani körülöttünk mindenkit... de nem hagyom hogy téged bántsanak!

-De... ki ez az ellenség? És miért csinálja ezt?

-Hát emlékszel arra a boszira akiről meséltem? Aki Rocky-t és Asani-t tette ilyenné.- bólintottam.- ő egy társulatnak a tagja. Úgymond egy bosziszektának. Nincs túl sok tagjuk... de annál több az "alatvalójuk", akik behódoltak nekik... nos mi kihúztuk náluk a gyufát azzal, hogy megszöktettük Asani-ékat. De alapból is ellensegek voltunk... tudod... ők mészároltatták le a családomat...

Elhalgatott. Nem tudtam mit mondjak így megöleltem.

-Sajnálom...

-Ez van...- váltott hangnemet.- viszont itt nem vagy biztonságban... el kéne mennünk... akkor Luke-ék és a nagyapád is sokkal nagyobb biztosnágban lenne... a macskák úgy is minket követnének...

-Hát... én nem is tudom... biztos jó ötlet ez?

-Jelenleg ez tűnik a legjobb megoldásnak... elcsalnank őket a többiektől... és tudok egy helyet ahol jobban tudnánk védekezni ellenük...

Nem voltam biztos a dolgomban. Nagyon kattogtattam az agyam, és szerintem Chris is látta rajtam, hogy bizonytalan vagyok.

-Nem muszály ezt tennünk ha nem akarod. Csak felvetettem mert jó ötletnek tűnt stratégiailag...

-De... igazad van. Így mindekinek jobb lesz... De... mit mondjak nekik? Azt mégsem mondhatom, hogy Mako aki egyben Chris elvitt messzire mert megakar ölni az ősellensége egy boszi a bosziszektából...

-Nem ezt tényleg nem mondhatod... és hívj simán csak Mako-nak. Ez a rendes nevem.- villantott felém egy döglesztő mosolyt, aminek következtében jól el is pirultam...

-Cuki vagy amikor zavarban vagy...- jött hozzám és egy puszit nyomott a számra. Majd elkezdett keresgélni a fiókokban. Végül 4 lapot és egy tollat csapott az asztalra na meg borítékokat.

-Gondoltam írj Luke-nak, a nagyapádnak és a szüleidnek. Biztos aggódnának érted...- magyarázta értetlen arcomat látva.
Kissé elszomorodtam és ezt ő is látta rajtam mert egyből fürkészni kezdte tekintetemet.

-Erre a kettőre nincs szükség...-tolom arrébb a szüleimnek szánt két papírlapot.
Egy kicsit értetlen felyet vágott... majd miután elgondolkodott szerintem megvilágosodott, mert odajött hozzám és szorosan átölelt.

-Én is sajnálom...

Sziasztok,
Neharagudjatok, hogy késtem de egyszerűen ihlethiányom volt... és csak úgy összecsapni egy részt meg nem akartam...
Remélem tetszik. Lassan kiérünk az elméleti szakaszból...😅

Ui.: tavábbra is vote-oljatok és kérem a kommenteket!
Pusziii😘