Farkasokkal suttogó

35.

Hi,
Na úgy tűnik egy kisse erőre kaptam...😅
Szóval remélem élvezni fogjátok ezt a részt.😘😘

Előzző részből:

-Ne harapd be a szád! Ahj kislany megőrjítesz... legalább tudnál hazudni... vagy uralkodni magadon... de a tested egyertelmű jeleket küld felém... nem tudom, nem akarom és nem is fogom visszafogni magam...- azzal mégközelebb hajolt, fejem mellett ket kezet megtámasztotta és ejkával enyémet súrolta miközben szememet kereste de én csak rohamosan közeledő ajkait néztem.
Majd meghallottuk a szintjelző csengőt és ő gyorsan ellépett tőlem, majd egy kacsintás és egy "ezt még folytatjuk" felszólalás kiséretében lelépett. Én meg csak kétejek szokatlan érzések, rágódás, vágyakozás és sokkoltság közepette lefagyva bámultam utána mozdulatlanul... majd mikor a lift ajtó elkezdett összezáródni akkor gyorsan odaraktam a kezem és megvartam míg vissza nyílik.
"Ó hogy az a... nem könnyítik meg nekem... sőt... fa..om ebbe a Yukonba és a hülye játékaiba... de olyan szexis volt... ahw... istenem segíts... csak éljem túl ezt a hónapot..."

-Ezt nem úszod meg...- rohantam utána de már nem volt a folyosón... a futástól és a zavartól piros arccal dühödten nyitottam... aham... rontottam be a szobába...

-Yukooon?!- üvöltöttem, számonkerően... csak, hogy nem Yukon ült ott egyedül a szobában... mindenki kérdőn nézett felém amolyan "ezzel meg mi történt?", vagy "miért néz így Yukonra?"

-Amm...- jöttem zavarba.

-Miért ilyen piros az arcod Jess?- kérdezett rá Mako.

-Am... izé... én csak...- makogtam...

-Na erre én is kiváncsi vagyok...- szakitott félbe Yukon és önelégült vigyorral az arcán hanyadt dőlt a fotelban.

-Argh...- morogtam magamban...- az a szemét...
-Valójában csak futottam egyet a lépcsőn mert a drágalátos Yukon kirekesztett a liftből... ezért is fogom megőlni...- morogtam és az "is" szót kicsit megnyomtam miközben Yukon szemebe nézve azt sugalltam neki, hogy készüljön mert ezzel nem zártam le... és halál fia...

-Ejnye Yukon... ez nem volt tőled túl illedelmes...- gúnyolódott Nikita, és szerintem pontosan sejthette, hogy valójában mi is történhetett...

-Ez van... nem vagyok az a gentleman típus... én inkább... hogy is mondják Jess? Hmm- tettetett gondolkodást és direkt cukkolt...- Áh igen. Én inkább az a rosszfiú vagyok... a nők bálványa... nincs igazam?- húzta ravaszkás mosolyra a száját...

-Argh... esküszöm, hogy egyszer kinyírlak! Jobban teszed ha ma este bezarkózol mert nem állok jót magamért!- fenyegetőztem teljesen felforrt anyvízzel. És akkor azt hittem, hogy ezt már nem lehet fokozni... aha... tévedtem...

-Értem én, hogy izgató vagyok, de azért a többiekkel egy szobában még sem csinálnám baba. Halasszuk holnaputánra.- kacsintott.

-HAH?!? ELÉG VOLT!! Nem maradok egy légtérben ezzel a szarházival...- azzal magam mögött becsapva az ajtót kiviharzottam a szobából. Még hallottam, ahogy a többiek utánam kiabalnak, hogy "ugyan ne már srácok..." vagy "Jessy gyere már vissza csak hülyéskedett... ezt jól megcsináltad te balfácán..." de engem nem érdekelt. Beviharzottam a szobánkba és vettem egy fürdőt... igaz, hogy ma már zuhanyoztam, de ki vert a víz ettől az egésztől és amúgy is ez egy kicsit le tud nyuktatni... csináltam bele habot is és a JBL-em ből bömböltettem a kedven számaimat. Nem érdekelt, hogy már éjfél van és, hogy a többi vendég a valószínüleg hiányos hangszigetelés miatt utálni fog ezért... telitorokból énekeltem a 5sos-tól az Amnesiát és próbáltam kikapcsolódni... végig mentem a kedvenc lejátszásilistamon rajta a Jack Black Hart-tal, a Mr A.- vel a, Snowman-nel, a Babilonnal, a Wrapped around your fingerrel, a Can you feel my heart-tal és a Theory of a deadman-től az Out of my head-del. Már épp az utolsó szám ment és nagyban törölgettem a szétázott bőrömet, amikor meghallottam egy kívülről beszűrődő hangot.

-Jess? A fürdőben vagy?- majd léptek közeledtek. Gyorsan oda ugrottam az ajtóhoz és felfeszitettem a kilincset miközben a törölközővel gyorsan körbetekertem magam.

-Ahm... igen, de ne gyere be! Mindjárt ki megyek!

-Oké!- azzal hallottam, hogy a léptek távolodnak és meghallottam, hogy az ágy megnyekken a ránehezedő tehertől. Gyorsan felöltöztem, leengedtem a kádat és már léptem is ki.
Az ágyon Mako ült bátortalanul.

-Ahm... szia...- köszöntem zavartan.

-Szia...- ő sem volt a beszélgetés magaslatán...

-Amm... miért jöttél?- kérdeztem kedvesen, hátha így rá tér a lényegre.

-Ahm... igen... szóval valójában kicsit komolyabbam szerettem volna veled beszélni.- vakargatta meg a tarkóját.

-Ó. Oké. És miről?- ültem le vele szembe.

-Hát... ah...

-Valami baj van?- kérdeztem, mert tök ideges volt és látszott rajta, hogy nagyon zavarban van és egyben tanácstalan... kezdett egy kicsit engem is idegbe hozni a dolog, minek következtében verejtékezni kezdett a homlokom... úgy tűnik a mai estét két fürdéssel sem úszom meg...