Farkasokkal suttogó

15.

Kissé izgulva nyyitottam ajtót. Nemtudtam, hogy megöleljem-e Luke-ot, de ő megelőzött. Jó érzés volt, hogy azért nem haragszik annyira, hogy már meg se őleljen. Leültettem az asztalhoz és kipakoltam a fogásokat, de a deszertet a vegén, meg rejtegettem.
-Hmm. Tudod te, hogy kenyerezd le az embert. -viccelődött, miközben kivett egy hatalmas adag cérnametéltet a tányérjába. Én is ugyan így tettem.
Evés közben nem sokat beszeltünk. Igazából végig csak viccelődött én meg nagyon nem tudtam, hogy mit mondjak. A rakottkrumpli után ünnepéjesen kihoztam a nutellás pizzát. Az a mohó fej... sosem felejtem el ahogy nézte a kaját csillogó szemekkel. Nagy haspók a gyerek. Ahogy én is... elsőben lettünk jóba. Mindig együtt mentünk ebédelni a szőkeséggel... sosem felejtem el, hogy milyen kis krapek volt. Még most is totál kerge a gyerek. De már felnőtt. Éretten is tud gondolkodni, és azért a közel két méterével... nagy nőcsábász lehetne. De ő nem olyan. Hiába helyes, nem használja ki, ezt a lányoknál.
Miutan pizzáztunk, levetettük magunkat a kanapéra.
-Szóval? Mi törtent veled? Igaz az, hogy egy vadidegen srác lakott nálatok? Mindeki azt beszéli, hogy mindenhova együtt mentek...- nézett rám választ váró tekintettel.
De én nem tudtam a szemébe nézni...
-Hát mondhatni... todod... megviselt amikor a betegségem után visza mentem és Mako nem volt ott... addigra már nagyon fontos lett nekem... a barátomnak tekintettem, tekintve, hogy milyen sokat hülyültünk együtt és egyszer még Loki-tól is megvédett... Amikor aznap este hazajöttem úgy véltem, hogy láttam őt kint a tisztásnál. Oda mentem de csak egy fiut találtam, karmolással a hátán. Ő volt Chris. Behoztam a házba és elláttam. Nem engedte, hogy korházba vigyük, és azt mondta, hogy haza sem akar menni ezért, itt lakott nálunk amíg felépült. Közben nagyon jóba lettünk. Nagyon kedves srác, és vicces is...- itt éreztem, hogy zavarba jövök és kezdek pirulni ezért gyorsan továbbléptem és folytattam.- Kicsit kizökkentett a Mako dologból... Chris azt mondta nem ő tette hanem egy hópárduc de sajnos nem nagyon tudok hinni neki... emiatt is nem mentem dolgozni... és tudom, hogy arra nincs mentség, hogy ezt miért így intéztem és, hogy miért nem szóltam neked meg Amie-nek de egyszerűen a munkára emlékeztettetek ami meg Mako-ra... és nem bírtamelviselni a gondolatot, hogy ő akár gyilkos is lehet...- mondtam. A végénél már nagyon nehezen álltam meg, hogy ne sírjak. Luke közelebb csúszott hozzám és megölelt.
-Sajnálom ami veled történt. Nem lehetett könnyű...
-Megbocsátasz?
-Persze... nem haragudtam eddig sem... csak nagyon rosszul esett...
-Sajnálom...-öleltem szorosabban magamhoz. Kis idő után nevetve elengedtük egymást.
-Azért egy valamit még kérdeznék.
-Hm?
-Tetszik neked az a Chris gyerek?
Lefagytam. Arcom lángba borult és zavartan elkezdtem mosolyogni, majd a tarkómat vakarásztam...
-Szóval igen...- bökött incselkedve oldalba.- Muszály lesz megismernem... mondjuk... holnap után menjünk el együtt moziba. Van egy új film. A kedvenc zeneszerződ írta a zenéjét...
-Azt már láttuk...- nevettem zavartan.
-Láttátok?- vágott kicsit értetlen fejet.
-A "Csillagok között"-re gondosz ugye?
-Am... Ja... akkor nézzünk valami mást... majd kitaláljuk. És is viszek valakit.- mondta egy kacsintás kiséretében.
-Oh... csak nem? A nagy Luke Stepford becsajozott?- cukkoltam.
-Majd meglátod.- kacsintott mégegyet. A nap többi része vidáman telt. Nagyon jól elvoltunk. Néztünk filmet, kajáltunk, bezsélgettünk, párnacsatáztunk, és megtettük amit már nagyon rég nem... megnéztük együtt a naplementét. Gyönyörű volt. Megkoronázta a kibékülést. Utána Luke haza vitt, és elbúcsúztunk. Megbeszéltük, hogy pénteken talizunk a mozinál 5-kor és követelte, hogy hozzam el Chris-t is.
Hazaérve, felmentem a szobámba és letusoltam. A halyamat is megmostam. Miközben hagytam egy kicsit tikkadni rá írtam Chris-re:

-Hali. Luke elhívott, engem, egy csajt és téged is pénteken 5-re a moziba. Szóval ha van kedved gyere.

Nem válaszolt így beparáztam és inkább hajatszárítottam...